Szóval, a keddi szuper tréningen felbuzdulva elengedtem Bonit szerdán. Vittem labdát is, eldobtam neki egyszer. Visszahozta szépen, úgy örült, hát még én :) Megint bepörgettem, eldobtam, hozta, 1 méterrel előttem megállt - felcsillant a szeme. Én meg pánikba estem, valószínűleg megérezte elrohant, lefeküdt. Nem elszökött, de nem jött oda. Egyik fa után a másik mögé futottam be. Majd a tesómat hívtam fel, hogy jöjjön ki, mert nem tudom megfogni.... aztán meglett, hozzá odament...
Én azért is leszidtam, és érdekes módon utána sokkal szebben tudott láb mellett menni - persze, nem így akarom ezt elérni.
Az elmúlt pár napban nem történt semmi. Vagyis, Bonival nem. Tegnap szinte nem is láttam. Suli után barátnőmmel, Szanival mentünk át egy másik osztálytársamhoz, onnan átsétáltunk Szanihoz, de már csak mi ketten. Tőle mentünk DP-be (duna plaza), onnan Westendbe, onnan mentünk a masszőréhez (a vállát régebben kirúgták egy karate versenyen, és azóta járnia kell oda). Ott a masszőre még nem is reggelizett (kb 5-kor), így én masszíroztam :) Onnan pedig hazajöttünk. Nagyon jó nap volt. Szani általánosban is osztálytársam volt, 3.-ban nagyon összebarátkoztunk, azóta jóba vagyunk. Valamikor nagyon nagyon jóba, valamikor csak 1-2 szót váltunk. Igaz, mindennap találkozunk suliban, meg osztálytársak is vagyunk, de ott csak pár percet beszélünk. Lehet, pont ezért különlegesek ezek a délutánok, mert ritkán vannak, és mi még így is annyira össze vagyunk kötve egymáshoz :) No problem, hétfőn osztálykari, utána megyek Szanihoz, náluk alszom (valószínűleg), és szerdán megyünk X-FAKTOR KONCERTRE!!! :D
Helyzetjelentés:
szakad a hó!! Nagy pelyhekben! Reggel óta, vagyis gondolom már éjszaka rákezdett, de folyamatosan esik :) Remélem, valahol majd tudunk Bonnal játszani egy nagyot ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése