Kirándulás Svédországba :)

Délután pontban 2-kor indultunk el Bonival egy nagyobb sétára. Kittihez mentünk át, tőle Rákospatakig szoktunk menni, ahol játszunk egy picit. Most nem. Illetve, elmentünk a Rákospatakig csak amellett még egy jódarabig sétálgattunk...egyenesen az IKEA-ig. Tudom, ez így nem mond túl sokat nektek, de nagy nehezen kiszámoltam, hogy kb mennyit mehettünk és 6-6,5 km jött ki :) Ja, nem. Bocsesz. Rájöttem, hogy vissza is jöttünk. Szóval, röpke 12 km-t sétáltunk :O :) Ezt 4 óra alatt :O Kicsit sok idő. no problem. Mire Kittiékhez elmentem, nagyon bemelegedtem, otthagytam a kabátom, természetesen egész úton fagyoskodtam (gratulálok Adri!). A Rákos-patak partján mentünk nagyon sokat, ahol jópárszor elnézegettük a kacsákat, az utunk felénél leültünk egy padra, magunk közé vettük Bonit, aki hál'istennek egy picit melegített :) Édes volt nagyon; ugye köztünk felüdt, az egyik mancsa rajtam, a másik Kitti lábán volt *.* Odafelé volt egy nagy placc a patak mentén ahol 1-2 kutyás volt. Volt 1 sárga labi kislány is. Szóltak neki, én meg kérdeztem, hogy hogy is hívják? Ismerősen csengett a neve.
- Lotti.
-Menhelyről van? - egyből kapcsoltam :D
- Igen.
- A Retriever Rescue-ból?
- Igen.

Hihetetlen, hogy idekerült a kis Lotti, akit képek alapján nagyon megszerettem :) És nagyon édes... jajj, drága Lotti :)
Na, visszafelé ezen a placcon Bonira eléggé nyomult egy bobtail (addig is 1-2 kutyának bejött).
- Kan? - kérdezem.
- Igen.
- Oké, a kutyám tüzel. - felelem.
- Akkor nem kéne kihozni.
- Sétáltatni csak kell.
- Lehet, de ne olyan helyre, ahol kan kutyák vannak.

ILYEN NINCS! Azt sem tudtam hova megyünk, és eddig érdekes módon mindegyik gazdi megfogta a kutyáját, nem motyogott, normális volt. Na de ez a néni... ez halál komoly? Adjon már egy térképet, ahol rajta van, hogy hol van kan kutya! Arra akkor nem sétálok... pff. Na jó. Szóval, én akkor mondtam, hogy akkor viszlát, hátat fordítottam, és elindultunk. A kutyája meg jött utánunk. A néni meg hivogatta a kutyát, de az ugye nem akart visszamenni. Én meg erre ugye azt nem mondhatom, hogy ne engedje el a kutyát, ha nem jön vissza... na okéé...

Szóval szuper jót sétáltunk. Annyira jó volt. Kitti, megismételjük :) Csináltunk kacsa-figyelős képet, de telóval... segáz, majd felteszem, de nem most :)

Happens

Mint látjátok, lecseréltem a fejlécet. Közös képeink vannak, na dehét azoktól hányok :D Na, nem Bonit miatt... és ezt úgy véltem, tűrhető :) Gondoltam beteszem, mert szép őszi kép, és a színek is passzolnak, ahogy Mondi Móni mondta: harmónizálnak a színek: Boni, a táj, és a hajam... xD

Húú, jónéhány dolog történt az elmúlt pár napban. Csütörtökön mezőztünk Brigivel. Ügyi volt a kiscsaj. Egyre többet tréningezünk. Be van gerjedve a dummyra :) Nagyon örülök neki. A kiállításosdiból kicsit kiszerettem, de most megint egy picit húzódom afelé. Bár még mindig sokkal
jobban érdekel a dolog munka része. Na mindegy is :D
Pénteken kimentünk "csakúgy" mezőre. Brigi nélkül. És tudott jönni anyu is velünk. Ugyanazon az útvonalon mentünk. Láb mellett követés, 3 dummy, és séta :) Most jobban pörgött mint előző nap, mikor a kb 8 dummyval lefárasztottuk :)
Szombaton jött át barátnőm. Ketten voltunk - vagyis hárman, Bonival együtt :) Szuper volt. Boninak Ő a "kedvence" :) Nagyon imádja, tisztára bezsong Fruzsitól. Csináltunk is pár képet

jött egy ebzet

Fruzsi és Boni

Duplán ;)

She and me *-*

Vasárnap lementünk vidékre mamámékhoz. Ott is rengeteget szaladgált a kertben. Eddig az volt, hogy imádott a kertben lenni, bent nem akart lenni, de ha kint volt mindig sírt. Az volt a jó, ha mi is kint voltunk... most meg :O Egy szava nem volt. Lehet, hogy bízik bennünk, hogy nem tűnünk el...de ami szerintem valószínűbb: sikeresen levettük róla a falkavezérség szerepét. Mi (vagyis én), mint falkavezér azt csinálunk amit akarunk, akkor megyünk és oda ahova csak akarunk. Neki, mint alattvaló ezt el kell fogadnia, és tudnia, hogy semmilyen teher nem lóg a vállára. Remélem tényleg ez történt. Mamámtól elmentünk temetőbe, és másik mamámhoz, aki szintán abba a városban él :) Szomszédjában a keresztszüleimmel :D Addig Boni ott maradt az előző mamáméknál :) Kibírta ;) Majd érte mentünk, és elindultunk a nagynénémhez, megünnepelni a szülinapját. Onnan egy másik temetőbe mentünk, ahol én kint maradtam és Bonival sétálgattam, amíg anyuék bementek. Majd hazajöttünk.

Este észrevettük, hogy sántít a jobb mellső lábára. Ami rosszabb lett :S Hétfő délután tesóm és apu elvitték dokihoz, megnézte, végigtapogatta, azt mondta, szerinte csak megrándult. Adott Boninak egy injekciót meg gyogyót. Mára már sokkal jobb, szinte jó is lett. Azért az eheti tréningeket lemondtam. Lehet, hogy javult, de nem hiszem, hogy jót tenne neki a mezőn való rohangálás, vágtázás. Mellesleg, nem is beszélve arról, hogy ez a tüzelés 9. napja. Hamarosan jön a "húzós" rész...

7 havi baj

Boni hétfőn betüzelt. Az első tüzelés óta pontosan 7 hónap, 2 nap telt el. Úgyhogy most is egy kellemes 3 hét elé állunk :)
Valószínűleg a tüzelés miatt, amiért nyalja magát elkezdett menni a hasa, meg lehet valamit fel is nyalt az utcáról, de már sokkal jobban van. Hétfőn kicsit le volt törve :S De már van kedve, étvágya meg alap, hogy van. Most 2-3 szem tápot kap, és főleg rizst. Arra a sárgaport (bélflórás vagy milyen), meg délután bolust is kapott.
Tegnap is voltunk Briginél. Hamarabb tudtunk menni, hál'istennek. Volt láb mellett követés, nagyon jól szuperált :) Majd elengedtük a hosszú pórázra. Édes volt nagyon: mondtam neki, hogy mehetsz, futás!, erre elfutott 5 métert, egyre lassabban ment, majd hátra nézett. Mikor ránéztünk csóválta a farkát, megdicsértük, majd megint elküldtem. Ugyanezt eljátszotta :) Utána azért szaladgált. Belevágtunk az igazi tréningbe. Nagyon bejött ebzetnek a dummy. Így, dobtunk egyet, majd hátraarc, pár méter láb mellett, majd megfordulunk, leültetem, póráz le, Ő továbbra is ül, majd elé teszem a kezem és elküldöm a dummyért. Nagyon ügyes volt :) Boni, mikor el van engedve szaladgál, lehet, hogy "messzebbre" is elmegy (kb 20 méter), de sípolok és egyből jön. Mikor először vittük ki mezőre, volt tőlünk vagy 100 méterre. 1-2x hátrafordult, megnézett minket, aztán ment tovább. Most meg, minek menjen el olyan messzire?! Mikor ott egyedül lenne, és valljuk be: itt a közelünkben mi nincs, ami ott van?! Semmi :) És már én sem görcsölök. Nyugodtan sétálok, tudom, hogy vissza fog jönni. Nem izgulok minden másodpercben azon, hogy vajon jönni fog? Most látom utoljára? Eszemben sincs ilyenekre gondolni.
Ma délután találkoztunk egy 5 hónapos beagle kislánnyal, Tappanccsal. Nagyon édes volt. Szép kis hangja van, nem mondom :D Legalább Bonedli is kifáradt kicsit. Este ketten mentünk és sokáig láb mellett, néhány forgással, kiskörökkel, tempóváltásokkal, de leginkább egyenletes tempóban haladtunk. Azért ügyes volt, mint mindig :)

Kívánjátok, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg :)

Pörgettyű kidőlt :D

Délután Brigihez mentünk. A láb mellett követés szörnyen ment. 20 percig mentünk, de rossz volt végig :S Majd kb 20 percig korrigáltuk... Brigi odaadta az "okos pórázt" (retriever póráz, nekünk is van ugyebár, de Brigié okosabb :D). Egyből tudta a dolgát a kisasszony :O Kapott kb 3 dummyt, azt hiszem. Egész ügyesen hozta :) Én bénáztam el :S Ha én javítok a hibáimon, akkor Ő tökéletes lesz :) Rajta volt a nagyja úton a futószár, hogy mikor leveszem róla a retrievert, azt higgye, hogy el van engedve. Pedig neeeem :) De nem is kell használnunk a futószárat. Annyira ügyes. Hosszú, figyel, behívó, repül, ugrik, dicséret, kajol, dicséret :)) Ezt jó sokszor eljátsszuk, majd megfogom, majd elengedem még egy időre, még 1-2 behívás, majd végleg fogom meg.
Szegény kis Pörgettyűm nagyon kidőlt. Jó sokat szaladgált. Nem is baj. Hadd izmosodjon egy kicsit. Oké, hogy lefogyott, de lehetne benne egy kis erő is :-)

It was a great day ;)

Azt hiszem, most értelmesebb lett a cím, mint múltkor. Remélem értitek :D

Délután aludtunk együtt egy picit. Egy ideig mellettem feküdt, majd lement az ágyról, és úgy telepedett mellém. Imádok mellette aludni, érezni az illatát, a közelségét :)

4 után valamivel elmentünk Dunakeszire egy Horze (tiszta nyomi, hogy z-vel írják :S :D) nevezetű lovas üzletházba. Ott vettem egy 8,5 méteres futószárat. Ezután bepattantam a kocsiba, és már indultunk is ki a mezőre. Brigi hozta Chanel nevű kutyáját, és Helga volt velünk Frankie vizslájával. Mikor elindultunk, még a hosszabbítható póráz volt rajta, a pisi-kaki ügyek miatt. Mikor ezeket elintézte, rákerült a retriever is. Egyből igazodott láb mellé, nem szaglászott, ha mégis akkor rászóltam és vége is volt. A fordulatok, a tempóváltások is szuperül mentek. Az ültetés is okés volt. Örültem neki :) Majd rákerült a futószár, elküldtem szaladgálni, nem kellett neki sokat könyörögni. Az volt a terv, hogy Brigi szól, hogy sípoljak,a kkor a hosszú, majd a behívó. Ez így is volt. Ám, amikor nem figyelt fel a hosszúra, akkor Brigi rántott a futón. Ezt 2-3x eljátszotta és utána egyből repült hozzám :) Volt, hogy elszaladtam, közben hívtam és jött. Volt, hogy messzebb volt, szaglászott, hosszú, figyel, behívó, és jött :) Úgy tud ilyenkor repülni... Frankie és Chanel pár jelölést kapott. Boni elég izgatott volt, ment is volna, nagyon figyelte...Briginek is felcsillant a szeme :D Dobott Bonedlinek 1 dummyt, ment érte (kirontott), felvette (el nem tudom mondani milyen bénán :D), és hozta *-* Nem adta oda, csak elém kiköpte, de odahozta! Meg kell zabálni ^^ Aztán mentünk tovább, megint volt 2-2 jelölés a "nagyoknak", majd jöttünk mi. Eldobta Brigi Bonihoz képest elég messzire, Ő kirontott, felvette (egész szépen), hozta. Nagyon nagy dögönyözést kapott, még ha ki is köpte. Eleinte tetszett neki, majd húzódott el a dicsérettől, s egyben tőlem is. Gondoltam, jól van, hát ha nem, hát nem. De nem elrohant, nem ám. Felvette a dummyt, amit elém köpött és a kezembe nyújtotta!!!!! *-* El nem tudom mondani, micsoda büszkeség és öröm árasztott el. Ez vagy azt jelentette, hogy mág játszani akart, ami nagyon jó dolog, vagy azt, hogy kedveskedni akart nekem, örömet szerezni, ez még jobb dolog ;)
Brigi megtiltotta, hogy rátegyem a futószárat egy sétánk alkalmával is, meg nehogy kísértésbe essek. Megígértem neki, hogy nélküle, meg a tanácsai nélkül 1000%, hogy nem csinálnék ilyesmit.
Nagyon boldogan zártuk ezt a napot. Hazafelé Boni, mikor elcsúszik a plédje a kocsiban, bemászik az ölembe. Most, teljesen, pontosan illeszkedett az üléshez, de Ő odakuporgott hozzám.

I love her so much <3
too much.......... :D

Happy End

3 után egy picivel hazaértem, levittem Bonit sétálni. Mikor már hazafelé jöttünk odajött hozzánk egy fiú, labikeverék. Jót játszottak Bonedlivel, majd szétnéztem, de sehol nem volt a gazdája. Nem nagyon tudtuk magunkról lerázni. Mikor egy kismopsz jött, s ahoz szaladt a labi, akkor gyorsan mnegpróbáltunk lelécelni. Hát nem sikerült. Jött velünk :S Aztána forgalmas úttesthez értünk, és ott nem akartam átmenni, mert tudtam, hogy majd velünk a kutya, és nehogy baja legyen. Akkor láttam meg, hogy a nyakörvén van egy kapszula. Na, Bonit kikötöttem egy fához, a kutyával pedig ismerkedni kezdtem. Szerencsémre, mikor kedvesen, gügyögve hívtam jött is :) Nagyon örült :) Aztán leültettem (lenyomtam a seggét), és nagy nehezen lecsavartam a kapszula tetejét. Kivettem a kis cetlit, amin csak egy telefonszám volt, még a nevét se tudtam meg. Nem baj, inkább a telefonszámot tudjam. Hát hivogattam a gazdit, de semmi nem történt. Egyszer felvették, de csak zümmögött a telefonom, pedig biztosan felvették. Akkor érkezett meg egy kutyás ismerősünk. Ő is segített, hívta a gazdit, de neki se válaszoltak. Persze, pont akkor merült le a telefonom. Ezután, Bonit az ismerősünk, én pedig a labit a nyakörvénél fogva gyorsan átvittem az úton. Felszaladtam Bonival a házunkba, őt "levetkőztettem", aputól elkértem a telefonját, és már szaladtam is le egy pórázzal a kezemben. Pórázra fogtuk a "Nagyfiút" (végig így hívtam :D), az ismerősünk felszaladt a saját kutyájáért, Mollyért, majd újból telefonálgattunk. És felvették! Egy nő szólt bele. Elmondta ki vagyok, miért hívom, milyen a kutya, ez a szám volt a kapszulájában... a nő nagyon megörült, azt mondta, hogy 5 perc múlva találkozunk is egy megbeszélt helyszínen. Az 5-ből 20 perc lett, de semmi gáz, végül megérkezett. Kiderült, hogy Nagyfiút is Boninak hívják. Olyan fura. Nekem az inkább lánynév, na mindegy is. Szóval meg lett a gazdija. És én nagyon boldog voltam. Egy álmom vált valóra. Elég hülyén hangzik, de igaz. Hogy egyszer majd találok egy kóbor/elveszett/megszökött/kitudjamilyen kutyát és megkeresem, majd meg is találom a gazdáját, és azok nagyon boldogok lesznek együtt. És most sikerült :)
Szóval, mint a címből is láthattjátok, happy enddel végződött.

Boni jól van, ma felbontottunk egy Real Nature konzit, bárány-kacsás...nyamnyamnyammmm :):)

BoniAdri

A büdös jó dolgát... :)

Nem is mondtam. Egyik nap kicseréltük a fekhelyét. A pincéból felhoztuk a mi babatakarónkat. Ilyen kis rózsaszínelefánt-mintás. Nagyon aranyos. Nem olyan nagy, ugyebár, mint egy rendes takaró, de még így is félbehajtattuk, és tökéletes...talán még nagy is :) Ott mondogatom anyunak, hogy biztos fázik, és ezért hoztuk fel...viszont kiderült, hogy a fekhelyét anyu kimossa, és most egy jódarabig csak ez lesz Bonedlinek. Akkor jött rám a szívbaj, hogy szegény kiskutyám majd fázni fog. Ja, de azt nem is mondtam, hogy a takaró alatt egy lábtörlő-féleség van...fel ne fázzon :)












Már szereti. Ami még a "régebbi" (talán 1-2 hetes) kisplédje, a konyhában van, mert ott ugye csak járólap van és az hideg :) Azt is imádja :) Talán jobban is mint a takarót. Na mindegy.

Nagyon fázott...vagy csak a hülye gazdi :D

Mentségére legyen mondva, tényleg hideg volt :)

Legaranyosabb kerek e Földön *.*

Lazán nyomja :)

What a wonderful day with a little sadness :)

Remélem értelmes a cím :D Lehet, jobb lenne, ha magyarul írnám. Bár, imádom az angolt :) Csak tudjak is beszélni/írni/érteni. Majd 1-2 év múlva már olaszul fogom beírni a címet ;) Na ennyit erről :-)

Tegnap délután Boni behányt :S Nem tudjuk mitől, de kedve, étvágya, széklete minden okés volt. Azóta no problem. Biztos csak egy apró gyomorrontás, vagy valamitől felfordult.

Ma suli után egyből mentem át barátnőmhöz. Először is vett egy latexnadrágot (cicanaci, aki nem tudná, pl én nem tudtam :-)), majd hazamentünk ebéd, minimális pihenő, majd elvittük Leót, a 3 éves golden retriever kanját sétálni. Ő az a típusú eb, hogy minden kutyának nekiakar menni...persze csak kerítésen keresztül ilyen nagy legény. Én szoktam vinni, mert nagyon húz... :D Szóval, mikor kiértünk a kisutcákból (hál'istennek), akkor egy dzsindzsás volt, meg egy lenyírt füves focipálya. Ott elengedtük. Aztán sétáltunk tovább egy kisúton. Egyre feljebb. És feljebb. Végül a domb tetején találtuk magunkat :) Annyira szép volt *.* Láttuk a Megyeri-hidat, egy csomó templom tornyát, amiket felismertünk...csináltam pár képet is. Leómaci pedig ott körözött körülöttünk. Mindig előre baktatott (szaladt :D), és kb 30 méterenként megállt, hátranézett, picit közeledett, majd megint kiment. Annyira édes :) Nagyon szeretem ám...hát még a gazdiját :-)

Vigyori :)

Baktat ;)

Édeseeem *-*

Fruzsi és Leó

Leó és Frú <3

Én és Leómaci

Aztán hazasétáltunk. Jó egy órát voltunk kint. Otthon dvd-tünk, aztán megint elvittük Leót, "legyen neki gyereknap" címszóval :) Most kisebb kört tettünk meg, csak a domb feléig mentünk fel :) Majd visszafelé egy tacsi kijött egy házból, hát Leót alig bírtam elhúzni, Fruzsi pedig a tacsit kergette vissza...szerencsére már a kapujuk előtt voltunk. Majd 10 perc pihi, és jött értem apu.

Megígértem Frúnak, és itt nyilvánosan nektek is, hogy tavasszal, mikor Boni behívható lesz, apu kivisz engem és az ebzetet Fruzsiékhoz, és ketten elmegyünk sétálni a goldikkal :) Nagyon jó lesz ;)
Ja, a szomorú rész a történetben az, hogy Boni nem volt ott :( Jó lett volna, ha együtt bóklásznak...bár Boni bóklászott volna, Leó pedig szigorúan csak a kitaposott úton és amellett ment volna, ahogy szokott :):)

Ügyi ;)

Pici babám :)

Ma is, mint szinte minden szerdán, voltunk mezőn. Ismét Zsömi barátunkkal és gazdijával, és egy újonccal, Ektorral (direkt marad le a H, Ektor, nem Hektor :D) és gazdijával. Ektornak ment a láb mellett követés, az "unatkozás" (nyugodtan üljön, esetleg feküdjön gazdi mellett és figyeljen), Zsöminek és nekünk szintén láb mellett követés. Ezenkívül Zsömilánynak dummyzás, blind, elhozások. Azt hiszem ennyi. Nekünk behívás, ami szuperül megy. Nyílt terepen is (puszta rész, se dzsindzsa, se fa, se bokor, csak a puszta közepén álldogálva. Szuper! És a kedvencem a dombos :) Mikor picit fölfelé kell szaladnom, és sokat le. Akkor sípolok, feltűnik egy idő múlva Boni, kicsit megtorpan a domb tetjén, de mikor meglát lent csak úgy vágtat le, mint az őrült :) Ennyi volt mára. Más nem is történt. Vacsira kapott rizst, meg a maradék sajtfalatkákat. Szeresse de nagyon ;):)

Aludtunk

Az én hétfői napom teljesen K.O. Hazaérek és tök kivagyok. Szinte minden hétfőn bealszok egy fél órára, miután hazaértem (meg persze ebséta után). Mivel én fekszek a házunk szélső oldalán, így nálam eléggé hideg van :S Polár pulcsi, takaró, esetleg köntös, vagy az ágytakaró, minden extra dolgot magamra terítek :D Hát ez tegnap kimaradt. Csak befeküdtem. Nem akartam előhalászni semmit. Nagyon fáztam. Boni meg épp akkor jött be a szobába, így felhívtam az ágyra :D Milyen jó meleg is volt ^^ De csak az egyik oldalam. Az már mindegy volt, de olyan jót alukáltunk :) El se tudom képzelni, hogy kirakjuk az udvarra és nemhogy az ágyra sem jöhet fel, de még a házba sem! Na, ha elköltöznénk, az tuti nem következne be. Lenne egy kisebb kennele, nagy udvar, házikó, emellett szabad bejárás a földszintre, emeletre neeeeeem...bár 1x tuti belopnám :):)

Dokinál voltunk ma, köhögött picit. Azt mondta nem dokesz, nem vészes de azért piros a mandulája v. torka?? Ki emlékszik már?! :) Lázmérés volt, természetesen nem volt hőemelkedése, az Bonedlinek sosincs. Mikor nyomkodta a pociját, elég sokáig szugerálta, vágta a fejeket... mondta beviszi röntgenbe :O :| Kihozta a képet, meg az ebet is. Hogy húzta visszafelé hozzánk ^^ Annyira durva volt az a kép, hogy tudtam hogy az ott BONI belei, BONI gerince, BONI csontja... Aztán mutatott világosabb foltokat. Kiderült, hogy a jó kis libacsontok, amit vasárnap és tegnap kapott meg a sültlibából. Szóval, ez elmúlik, no problem, kedve király (túlzottan :):)). Így holnap mehetünk is Brigihez. Mondjuk ilyen szakadó esőben elég gáz lesz :S Na, segáz, attól még Boni tud láb mellett menni...ha akar :D

Csoda történt :)

Szerdán voltunk mezőn újfent. Boni teljesen szétesett. NEm bírt láb mellett menni, folyamatosan szaglászott. Akkor Brigi kézbevette...persze, egyből ment neki minden. Ekkor Brigi úgy döntött, hogy na jól van, szaladgálj egyet, és elengedtük. Körülöttünk rohangált, behúzott farokkal, hozta a Pörgettyű formáját :) És soha nem ment el. Eddig, ha elengedtük minél messzebb rohant tőlünk, most is elment, de ugye nem kivágtatott hanem körülöttünk egy olyan 15-20 méteres körzetben szaladgált :) Ahogy sípolt Brigi, felfigyel, behívósíp, visszavágtat :):) Imádoooom <3 Ezután nagyon nagy simi, és elnegedtük újra. Megint rohant egyet, síp is ott termett. Majd Zsömivel, egy 2 éves goldi lánnyal és a gazdijával dummyztak. Nagyon ügyes volt a leányzó :O Boni meg nézte, figyelte, ahogy a másik kutya dolgozott. Aztán mikor úgy láttuk eléggé ki van éhezve, Brigi játszani kezdett vele, és eldobta nem túl messzire a dummyt. Na Boncsi kirontott érte, felvette, hozta egy darabig, majd kiköptre és bóklászni kezdett. Leesett neki, hogy el van engedve és elfutott. Nagyon nagyon nehezen visszacsaltuk, és akkor kapott egy jó kis dorgálást Brigitől. Ilyet nekem soha nem szabad tennem. Én legyek Boninak a mentsvár. De ez ráfért. Komolyan. Előbb-utóbb úgyis kapott volna. Ezután csináltunk egy durva behívást. Volt egy pici domb, de lefelé sokkal nagyobb volt. Azon a dombon átfutottam, teljesen le, és még ott is egy picit. Onnan hívtam. A domb tetején majdnem megállt, de onnan egyből levágtatott. Biztos benne volt a lejtő is, de szerintem az is, hogy végre lát, és rohant - nem kifejezés! Aztán becsapódás, simi, gügyögés, párizsi, ültetés, felegyenesedés, póráz rá, majd vissza séta láb mellett. Ezt csináltuk még párszor. És mindig lelkesen jött. Már nem is tudom, hogy vagy miért, de Brigi hívta. Elég sokáig néztek farkassszemet, majd Boni beadta a derekát és odament...azt hittük. A végén kikerülte. Akkor már én is hívtam és hozzám jött. Szóval ezt a behívást korrigáltuk és hozzám jött. A végfelé előadta a hattyúk halálát ebem. Ugyanis ő már fáradt, nyűgös, nem tud menni se láb mellett, se pórázon. A francokat. Megint jött Brigi :D Mint a kisangyal úgy ment, majd Brigi a hátára tette a pórázt, mintha el lenne engedve. Ha kicsit távolodott Boni Brigi szólt neki, hogy "Hé!", és egyből tudta a dolgát :) A mező felétől a kocsiig, kb 15 perc, végig úgy jött :O Imádoom <3
Tegnap gyakoroltam vele, és nekem is jól ment ez a láb mellett követés, és rátettem a hátára a pórázt. Ügyi volt. Lemaradt egy nagyon picit. Tényleg kis távolság volt, oylan 30 cm. Szóltam neki hogy "Hé". Nem is durván szóltam. Egy csepp fegyelmező, szigorú, dühös hang nem jött ki belőlem. De neki felcsillant a szeme, és láttam, hogy késő. Kivágtatott. Nagyon elrohant. Elkezdtem visszafelé szaladni, hívtam, semmi. Akkor felhívtam gyorsan tesóm elmondtam hol vagyunk, és hogy Boni elfutott. Nem akartam a fejlemények végét kivárni mint múltkor, ezért hívtam gyorsan fel valakit. Aztán visszamegyek, ahonnan elfutottam. Nem láttam, aztán feltűnt egy bokorból és vágtázott felém! Közben hívtam, guggoltam, tapsoltam, mindent csináltam, csak tényleg jöjjön. És visszajött!!! Biztos megevett valami zsömlét vagy ilyesmit, de anniyra örültem. Nagyon nagyon megdicsértem. Gyorsan hívtam tesóm, hogy riadó lefújva, majd elmeséltem neki, hogy mi volt. 2 dolgom, felhívtam Brigit. Hogy kipróbáltuk, szem felcsillanása, kirohan, visszafutok, telefon, megint visszamegyek, és vágta :) Azt mondta, hogy szuper, meg hogy a végén még nagyon büszke lesz ránk, de ezt a póráznélküli láb mellett sétálást ne csináljam többet...hihi :):):) El nem tudom mondani, hogy örültem. Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, mikor a szíve kihagy 2 másodpercre, majd utána elkezd verni mint egy eszeveszett. Ezt érzem mindig ha elrohan. Brigivel más, vele érzem , hogy segít megoldani, és még fogom látni Bonit :D De most... ráadásul ha egyedül vagyok vele. Teljesen kiborulok. De ahogy láttam, hogy jön, az valami hihetetlen volt. Nem emlékszem arra, hogy ilyet csinált-e bármikor is, hogy egy teljesen nyitott terepen póráz nélkül (vagyis nem mert a nyakában lógott :D), tudatában annak, hogy nem kontrolálhatom, és mégis jön. Jön?! Dehogy. Ez VÁGTA volt kérem :) Annyira boldog voltam. Nem is tudom se jobban, se szebben kifejezni, hogy nagyon szeretem, és mérhetetlenül boldoggá tett most ezzel :)
Ma is voltunk mezőn, Brigi sajnos beteg (jobbulást!), a fárje, Péter helyettesített. Volt egy pici fegyelmező, meg behívások, ugyebár. A behívások elején csak oylan 30 méter volt a táv, és Boni rajta maradt a póráz. Az elsőnél volt egy miniatűr baki: rászóltam, és egyből tudta. Bár nem tudom, hogy csak túlfutott, vagy tényleg elakart menni, már nem is emlékszem, de egyből jött :) Csináltunk még jó pár behívást. Volt, hogy látott, volt cseles, volt bokorba, dzsindzsába bújdosós... Az utolsó előtti behívásnál jött egy eb és a gazdija. Megvártuk amíg elmennek. Azt mondta Péter, ugye én nem láttam őket, mert elbújtam, hogy Boni nézte a kutyát, de ahogy meghallotta a síípot, kirontott! :) Az tuolsó behívás nagyon vicces volt :D Azt mondta, hogy menjek vissza a kocsikhoz, és bújjak el a 2 kocsi között, és onnan hívjam (kb 200-250 méter!!!). Így is volt. Mentem vissza, erre apu gyorsan kiállt a kocsival, elkezdett felém jönni, majd integettem neki, hogy menjen vissza. Elmagyaráztam neki, hogy hosszú behívás lesz, Boni Péterrel van, mert ugye mi már nem láttuk őket. Megijedt, hogy Boncsi elrohant :) Akkor nem ráérősen sétálnél, hanem sprint, bár inkább telefonálnék :D Na mindegy. Szóval, megérkeztem a kocsikhoz. Fújtam a hosszút, majd a behívót. Sokáig nem láttam, de hát a fasor elég hosszú. Aztán felbukkant, mint egy apró száguldó pont. És vágtatott, egy pillanatra sem tántorodott meg. Ott volt, és hopizott, és dicsérgettem, és kapott párizsi kockát... És olyan jó, hogy végre látta ezt is apu! Ő eddig csak azt látta, ahogy nem jön, és most látta, hogy száguld :) Annyira szeretem és imádom <3