Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: behívás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: behívás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 20., szerda

A helyes úton ballagunk tovább...

Hétfő délelőtt meglátogattam Brigit. Golden Mountain Spring's Look At Me "Chanel" X HJCh. HCh. SloCh. Pearl of Golden-Hill Ampelos "Boó" párosításából született, 2 hónapos kölyköket néztem meg. 4 kölyök volt, de az egyiket, Zaziry Golden Apple "Alma"-t már elvitte a gazdija. Így a 3 kiskutyáról készítettem képeket, velük babáztam. Mindegyikük csodálatos, fantasztikus természetük van, a sípra száguldanak hozzánk, nem mellesleg szuper felépítésűek.

Mamival :)



Zaziry Golden Ariel







Zaziry Golden Angel "Angie"







Zaziry Golden Armani






Remélem tetszenek a képek :)

Hogy így lehűlt a levegő, gyakoroltam Bonival egy csöppet a séta alatt. Minimális láb mellett követés, majd egy egyes jelölés. Kilőtt, ugyanúgy, mint múltkor a mezőn. Viszont most láttam, hogy jobban pörög, felkapta a dummy-t és száguldott vissza! El se tudtam hinni. Végreee! Nagyon-nagyon megdicsértem. Ezt elismételtük még 3x, és utána még játékból/dicséretből is dobtam neki még 2x. Az összes dobásnál rohant ki és vissza is. Annyira örülök neki :) A régi csillogást láttam a szemében :) Az egyik jelölésnél annyira pörgött, hogy amíg a dummy-t felvette addig sem állt meg, hanem futtában kapta fel és már fordult is hozzám :) Visszatért! :D

Itt abba is hagytam, ne hagyjon alább a lelkesedése. Ugye, a csúcson kell abbahagyni ;) Habár, láttam rajta, hogy még bőven lenne energiája meg kedve is, hogy folytassuk. Inkább csináltunk néhány behívást, hogy fusson még, és ennyi volt. Imádom, ha száguld felém, főleg ha azt dummy-val a szájában teszi ;)

Vacsira kapott jó kis tápot Real Nature konzervvel (bárány-marha). Jól lakottan alszik már. Este még egy pisilésnyi séta és durmol tovább az erkélyen, a jó levegőn :)

Tegnapi kép :)


2011. július 14., csütörtök

Bejegyzés a javából

Nem is húzom azzal az időt, hogy milyen régen írtam, és hogy mennyire sajnálom... Belevágok :)

Túl vagyunk egy újabb tüzelésen is (jún. 3-24). Minden oké volt, még nem mutatkoztak az álvemhesség jelei, reméljük nem is lesz álvemhes, mint az első tüzelése után.

Júnis 26-30-ig Balatonon nyaraltunk anyuékkal, kutya nélkül. Eszter-nagyi segítségével a lehető legjobb helyre került Boni - Karai Csabához. Vasárnap (26-án) elvittük először hozzá, elengedtük, körbeszaglászott a kertben, megismerkedett Aduval és Borával. Megbeszéltük Csabával a részleteket, és gyorsan kisurrantunk, amíg még nem figyelt ránk Bon. Mikor megfordultunk az utcán, bekukucskáltunk, Boni figyelt minket, de azt is láttuk, ahogy egyből visszafordul a kutyákhoz.

Nekünk nagyon jó nyaralásunk volt, csak az idő nem állt mellénk... viharos szél fújt, nagyon hideg volt, vízben 2x voltunk Apuval, összesen fél órát talán... Mindenesetre tényleg jól éreztük magunkat. Nagyokat sétáltunk a parton, a mólón, és rengeteg képet csináltam.

A képekről annyit, hogy magamhoz képest szerintem elég jók lettek, bár még messze nem olyan jók mint 1-2 ismerősöm képei ;) Itt egy kis ízelítő a többit IDE kattintva nézhetitek meg.





Kedden beszéltünk Csabával, hogy mi újság a leányzóval. Mondta, hogy Borával egész nap játszanak (naná, Boni a nála fiatalabb kutyusokkal szeret játszani :)). Picit alábbhagyott a lelkiismeret furdalásunk. Nagyon jól beilleszkedett a labradorok közé.

Csütörtökön mikor érte mentünk már a kapuban toporgott. Amíg Csaba elkészült, kintről már köszöntünk Boninak. Ő meg nem tudott mit kezdeni magával, örömében "sírt", toporzékolt, majd látványosan leült - "már ülök, csak gyertek ide, lécciiiiii". Nagy öröm volt ám :)

Mesélte Csaba, hogy kivitte 2x is tréningezni Bonit. Azt mondta, mindent megcsinált amit kért (kettős jelölés, memory), de a tempója nagyon nem tetszik neki. És akkor kitálaltam neki, hogy annyira pörgött Boni (nem egy munkavonalú labi volt, de na! :D), és azzal, hogy napiszinten labdáztam vele, megunta a dolgot, és a dummy nem is érdekli... most labdaszünet van, remélem majd, ha előveszem a dummy-t, akkor már az is tetszeni fog neki...

10-11-én megint Balatonon voltunk, de most kutyástúl :) Nagyon szép időnk volt, rengeteget voltunk vízben. Amikor mi voltunk vízben akkor tesóm és barátja vigyázott Bonira, amikor ők, akkor pedig mi őrködtünk.


Első este elmentünk Lellére, megnézni a bazárosokat meg vacsizni. Addig Boni egyedül volt a nyaralóban és durmolt. Mikor hazaértünk nem tudta eldönteni melyikünkhöz menjen, ugorjon vagy ne, de a szeme még így is olyan szűk volt :) Közben megint ezerrel nyüsszögött, újból örömében sírt.

Ezután vittük le egy kicsit pancsolni, de nem igazán volt úgy jó, hogy koromsötét volt, és még a parton se volt semmi fény :/ Kb 10 perc múlva hazasétáltunk miután Boni egy csöppet megmártózott. Másnap HAJNALBAN is levittük apuval a tóhoz. Én fotóztam (nem lettek a legjobbak :/), apu pedig Bonival pancsolt :)


Elmentünk Balatonmáriafürdőre, ahol még kisebb koromban 3 éven keresztül minden nyáron ott nyaraltunk. Ott lehet kapni a világ legjobb fagyiját, így elmentünk a fagyizóba. Most jött velünk Niki és Dávid is, így Boncsi is. Kértünk egy külön tölcsért, azt mártogattuk mindenkinek a fagyijába, azt kapta meg az ebadta :D

Hétfő este egyedül hagytuk a nyaralóban Bonit, amíg elmentünk vacsizni egy étterembe. Mikor visszaértünk megsétáltattam, és már indultunk is haza. Nagyon jól viselkedett a leányzó. A visszaúton végig aludt ;)



A délutáni sétákon nagyrészt elengedve jön, általában mögöttem kullog, szaglászik, van hogy előrébb megy picit, de amint szólok meg is áll, vagy visszajön hozzám. Ügyes, na :) Tegnap a kora délutáni sétán mikor el volt engedve barátjával, Portosszal (minden délután vele sétálunk, egy 1,5 éves spániel fiú :)), jött egy másik kislány, Jenny. Ő egy 7-8 hónapos keverék kutyus. Játszottak, és amikor szóltam Boninak ő leállt, odajött, szaglászott, mikor olyat kapott be, amit nem szívesen látok a szájában ( pl koszos zsepi.), rászóltam, és kiköpte. Eddig az volt, hogy rászóltam és elrohant vele, ez már úgy néz ki a múlt, remélhetőleg :)

Tegnap a késő délutáni sétán megint el volt engedve. Jött a régi barátnője, Ella. Vele is szaladt néhány kört majd elengedve jöttek tovább Ella-gazdi és körülöttem :)

A dummy-dolgot kijavítjuk. Van bőven időnk, tökéletesítjük a dolgot, rajta leszünk ;) A behívás-ügy meg úgy néz ki el van intézve, bár Boni soha nem lesz 100%-osan behívható mégis úgy érzem, hogy 85-90%-nál tartunk azért ;)


2011. május 5., csütörtök

No Music = No Life

Ma is gyakoroltunk Bonival csak most egy "új" helyen. A régi parkban, ahol sokszor futottuk a köröket kiállításra, nagyon sok láb mellett követést gyakoroltunk itt. Főleg nyáron voltunk ebben a parkocskában.

Most itt is gyakoroltam vele a behívást, és párszor el is dobtam a labdát, de nem messzire. Ügyes volt, mindent csinált úgy, ahogy azt kell. Ilyenkor mindig látom a fényt az alagút végén (nem halálozok el, hanem a reményt jelét látom ;)).

A cím pedig arra utal, hogy amióta "újra" írom a blogot, még nem is tettem be zenét, így most rakok be néhányat.





Most hirtelen ezeket pillantottam meg amik olyan jók :) Ezek közül jelenlegi favoritom Morandi - Angels *-*

Byee ;)

2011. április 3., vasárnap

"Good girl!"

Elmúlt 1-2 hétben megint nagyon a behívásra gyúrunk Bonival. MUSZÁJ, hogy megtanulja. Épp ideje lenne...

Általában az van, hogy leültetem, pórázcsere (textilről --> retrieverre), valamennyi láb mellett követés, majd Boni ül, póráz le, otthagy, elmegyek jó messzire (bár a távot mindig váltogatom), megállok, és hívom. Vágtázik, de nagyon :) Egyből ugrik rám, dicséret, jutifalat, dicséret. Ennyi után nem teszem még rá a pórázt, általában 2 behívás egymás után a minimum, de akár 4-et is megcsinálunk.

Naponta kb 10 behívást csinálunk. Remélem ennyi elég lesz... eddig 2 helyen gyakoroltam, most már váltogatni fogom a helyeket is.

Mondtam, hogy eddig jutival dicsértem. Ma délutáni sétán a dummy-t vittem magammal, hogy majd úgy csinálom a behívást, ahogy még Roger Tozer mutatta Sopronban :) Egyből rohant, ugrott a nyakamba, és már kapta is be a dummy-t. Tartotta, mondtam Boninak, hogy ül, akkor leült, és tartotta tovább. Elvettem, odaadtam. Majd megint. És akkor egy újabb ilyen behívás.

Egyik dummy-s behívás után el is dobtam a dummyt, kb 2 méterre tőlem. Nem nagyon mertem kockáztatni, de egyből felkapta és nekem hozta. Még 2x megcsináltuk, de jó volt mindig.

Hazafelé, az utolsó utcán elengedve jött. Igaz, már csak kullogva ballagott, de akkor is elengedve. Nem mondtam neki, egy szóval sem, de ő láb mellett jött :) Mikor elfutottam picit, akkor gyorsan utánam iramodott, pedig anyu, és tesóm is ott ment körülötte. Ő inkább jött utánam... jól tette ;) Nagyon örülök neki... látok benne esélyt, hogy valaha is tényleg, igazán behívható lesz.

Tegnap voltunk tréningen, jó volt, csak nagyon meleg volt. Boni visszafelé ment is gyorsan a kocsi árnyékába :) Ott megivott vagy egy liter vizet (köszi, Brigi! :)). A tréningen ügyes volt, láb mellett követése póráz nélkül meg ááhww *-* Nagyon szépen jött! Meglepően szépen :) Örültem is ám neki ;)

Jut eszembe, nem csak a behívást gyakoroljuk: láb mellett követés, meg az a 3 trükk :D Ezeket nyomatjuk :)

2011. január 27., csütörtök

Visszatérés

OMG! Lassan 2 hete nem írtam, de most újra itt vagyunk. Nem történt annyira sok dolog. Felbontottuk a Real Nature-t, a bárány-marhát meg is ette, és valószínűleg holnap este már a halas is elfogy.
Múlt héten csütörtökön mentünk tréningre (kirúgtunk a hámból, vagyis nyakörvből :D). Elég hülye volt... most azt játszuk, hogy apu-anyu-tesóm a védelmező, én a "fenevad". El van engedve, visszarohan a kocsihoz, apuhoz, és, hogy előtte lemerem-e szidni. Cöhh. Le merem, hát. Nem fog rajtam kifogni. Meg lesz ez oldva. Szóval ezzel a húzásával a csütörtökit elég rendesen elrontotta :/ Ja, egyedül voltunk.
Most kedden is voltunk. Egy Molly nevezetű 9 hónapos goldival voltunk. Nagyon pörgős volt, de a természete nem jött be :/ Mindegy is, nem az én dolgom :) Boni is rendesen pörgött ettől a kiscsajtól. Így főleg a tempóra gyúrtunk rá. Szinte csak memory-k voltak, dombról, terepen. Nagyon jól ment, bár ezt már azért tudjuk :) Kérdeztem Brigit, hogy jól küldöm előre? Nincs-e a szemében a kezem? Vagy valamit rosszul csinálok? És mondta, hogy minden okés. Hát, nem mondom, mennyire örültem. Mindig attól félek, hogy ott bénázok - azért szoktam sokszor -, de akkor is. Legalább ezt tudom jól is csinálni. A végén elengedtük a 2 kutyát játszani, szaladgálni egyet. Nagyon messzire elfutottak. Hívtuk őket, visszakanyarodtak, de pont Molly miatt nem jöttek. Erőszakosan játszott, és nem hagyta, hogy Boni hozzám jöjjön. Büntiből Molly-t Brigi megfogta, és Boni mehetett tovább. De már akkorákat futottak, hogy elment pár méterre és lebékázott. Úgy nézett ránk :) Inkább hívtam, jött, megfogtam, és Molly-t engedtük el, hadd vezesse le még a felesleges energiáit. Szóval kedden ügyi volt.
Húú, nagyon nincs energiám, majd írok még, most már fogok ugyanúgy, ahogy eddig :)

2011. január 12., szerda

Séta

Már egyáltalán nem jutnak eszembe bejegyzés címek. Mert nagyon különleges dolgok nem történnek velünk. Ma Rituval sétáltunk, szokásos körünkre mentünk. Bementünk a futira, Sirát elengedtük, addig Boniról csinált beállítós képeket (vittem Canon béjb-et ;))
A lényeg a mozgó farkon van. Ha free-ben állítom soha nem
csóválja a farkát :/ Most egészen happy volt :)
Az utolsó képen borzalmasan állítottam be... a hátsó lábait hátrébb kellett volna tenni, a farkára meg egyenesen rossz ránézni, hogy hogy fogom :) De az eleje most egészen szép. Főleg ahogy le van nyírva a nyakacskájáról a szőr :) Szóval ezen a képen az elejét nézzétek csak :)

Mikor kimentünk futiból, falatkákat akartam osztogatni, de azt csak akkor lehet, ha van feladat is ;) Így Sirát ültettük, fektettük. Bonit fektettem, helyben maradoztattam (még egy érdekes szó :D ). Mindketten kaptak, mert ügyesek. Bonin rajta hagytam a pórázt, lefektettem, elsétáltunk, és hívtam. Vágtázott, és nem is kellett mondani neki, hogy "hopi", hanem egyből a nyakamba ugrott, de olyan erősen vágódott be :) Ezt még egyszer megcsináltuk. Ja, a futiban nem engedtem el, de nem játszott, nem pörgött, csak szaglászott. Nálam volt a síp. Fújtam egy hosszút, felkapta a fejét, akkor nagyon megdicsértem. Második ilyennél már hívtam is, és jött - kb 1,5 méterről :D De nekem az is számít... na mindegy :) Szóval jó kis délután volt.

Rákattantam *.*

2011. január 11., kedd

Let's go, no stop!

Húú, ezt a napot. Vagyis délutánt. A szokásos kedd: hazaérek, kapkodás, öltözés át, felhúzni ötezer pulcsit, nadrágot, gumicsizma, síp (amit sikeresen itthon hagytam), reti póráz, kutya :D Ja, és egy apu sem árt, ha van a közelben ;) Már indultunk is mezőre. Most nem jött se Feri Rioval, se Helga Frankie-vel, se Peti, csak mi voltunk, Brigi Dorellal. Megbeszéltük azt a bizonyos behívós-kutyafuttatós-pórázos szitut, és minden oké :) Most nincs kedvem annyit írni, talán este, vagy holnap elárulom :D
Szóval, elég jól kezdtük az egészet. Miközben megbeszéltük a behívós-kutyafuttatós-pórázos dolgot, addig mindkét eb el volt engedve. Mivel a sípot otthon hagytam, így Brigi sípjára hagyadkoztam. Ő fújta a hosszút, mindkét eb felnéz ránk, majd behívó fújása, és mindketten vágtáztak vissza - Boni hozzám, természetesen ;) Ezt eljátszottuk párszor, és volt, hogy nagyon messze voltak, de akkor is úgy rohant vissza *.* Imádom ezt a dögöt :D
Aztán elkezdtük a komolyabb feladatokat. Memory dzsindzsában, aminél persze az előreküldésnél beugrott a szentem :/ A 2. ilyennél letudtam és megtudtam állítani :O Dagadtam a büszkeségtől, mert örültem, hogy Bonit ÉN tudtam kontroll alatt tartani. Visszahívtam, leültettem, megint előreküldtem, és mehetett, és ügyes volt :) Jól keresett, felkapta, szépen fogta a dummy-t, ha nem is szépen, akkor igazított. Szóval ez nagyon ment. Elkezdtük az irányítás legalapabbját (figyelitek, milyen szavakat ki nem találok :D ). Vagyis: a kidolgozott területre (ahol addig dolgoztunk, ott kerestét a dummy-t) kidobjuk a dummy-t, megfordulunk, hogy háttal legyünk a dummy-nak. Kutya leültet, otthagy, gazdi elmegy pár lépést, megáll, szembeáll a kutyával, fúj egy hosszút, kutya felfigyel, felemeli gazdi a kezét, majd mondja, hogy "előre". Ekkor elméletileg a kutyának fel kéne pattannia, megfordulnia, elmenni a dummy-ért, és bevinni a gazdinak. Bonival szenvedtünk itt egy jórészt... mindig azt csinálta, hogy felfigyelt a sípra, a felemelt kéz nem jelentett neki semmit, ha mondtam az sem, ezért lépegettem előre, és közben "noszogattam". Ekkor, rohant felém, ugatott rám, mondtam neki "előre", megfordult és elment a dummy-ért... ezt játszottuk el. Aztán már mikor felém kezdett jönni, és ugatott, rászóltam "szépen, finoman", és akkor egyből tudta, hogy mennie kell. Elsétáltunk a domb széléig, ahonnan Brigi küldte Dorellt. Megörültem, mert az a domb volt a kedvenc behívós helyem még ősz elején (de régen is volt már az :)). Mondtam is Briginek, erre fent kidobtunk 4 dummy-t egy nagyobb gallyhoz, lementünk a domb aljáig, és onnan küldtük a kutyákat. Ez arra volt (lett volna) jó, hogy mikor jön visszafelé a kutya, akkor fusson visszafelé (bár aznap a tempó annyira nem volt gázos). Meg is volt, okés, csak ez már a végén volt, és annyira fáradt volt. Hozta azért, csak nagyon lassan, meg utána dicséretből játszani akartam vele, de arra is lusta volt. Úgyhogy még Dorell behozta a maradékot, majd felmentünk és utána elengedve rohangáltak egy jóízűt :)
Ennyi lett volna. Én ma igazán örültem a teljesítményének :) Az irányításos dolgot majd folytatjuk legközelebb. Nagyon élveztem, hogy most csak ketten voltunk Brigivel. Szeretem az ilyen alkalmakat, jól átbeszéljük a dolgokat :) De annak is meg van a maga "varázsa", mikor többen, esetleg jó sokan vagyunk. Az meg izgalmas, hogy melyik kutya hogy fog teljesíteni, ez menni fog-e neki, stb :)

I love my sweet dog <3>
Imádlak Manóóóó :))


2010. december 16., csütörtök

Mondanivalók

Szóval, a keddi szuper tréningen felbuzdulva elengedtem Bonit szerdán. Vittem labdát is, eldobtam neki egyszer. Visszahozta szépen, úgy örült, hát még én :) Megint bepörgettem, eldobtam, hozta, 1 méterrel előttem megállt - felcsillant a szeme. Én meg pánikba estem, valószínűleg megérezte elrohant, lefeküdt. Nem elszökött, de nem jött oda. Egyik fa után a másik mögé futottam be. Majd a tesómat hívtam fel, hogy jöjjön ki, mert nem tudom megfogni.... aztán meglett, hozzá odament...
Én azért is leszidtam, és érdekes módon utána sokkal szebben tudott láb mellett menni - persze, nem így akarom ezt elérni.
Az elmúlt pár napban nem történt semmi. Vagyis, Bonival nem. Tegnap szinte nem is láttam. Suli után barátnőmmel, Szanival mentünk át egy másik osztálytársamhoz, onnan átsétáltunk Szanihoz, de már csak mi ketten. Tőle mentünk DP-be (duna plaza), onnan Westendbe, onnan mentünk a masszőréhez (a vállát régebben kirúgták egy karate versenyen, és azóta járnia kell oda). Ott a masszőre még nem is reggelizett (kb 5-kor), így én masszíroztam :) Onnan pedig hazajöttünk. Nagyon jó nap volt. Szani általánosban is osztálytársam volt, 3.-ban nagyon összebarátkoztunk, azóta jóba vagyunk. Valamikor nagyon nagyon jóba, valamikor csak 1-2 szót váltunk. Igaz, mindennap találkozunk suliban, meg osztálytársak is vagyunk, de ott csak pár percet beszélünk. Lehet, pont ezért különlegesek ezek a délutánok, mert ritkán vannak, és mi még így is annyira össze vagyunk kötve egymáshoz :) No problem, hétfőn osztálykari, utána megyek Szanihoz, náluk alszom (valószínűleg), és szerdán megyünk X-FAKTOR KONCERTRE!!! :D
Helyzetjelentés:
szakad a hó!! Nagy pelyhekben! Reggel óta, vagyis gondolom már éjszaka rákezdett, de folyamatosan esik :) Remélem, valahol majd tudunk Bonnal játszani egy nagyot ;)

2010. december 4., szombat

Kísérlet

Ma levittem délután sétálni Bonit - minő újdonság ;D Mikor már a nagydolgát is elvégezte pórázt cseréltünk, a retrieverre. Akkor láb mellett követés, és az egyik kisutcán át elérkeztünk a régi parkunkhoz. Rég nem jártunk ott. Most úgy éreztem itt az idő, hogy elengedjem egy másik ismerős környezetben. Szerencsére semmi inger, kutya, macska nem volt. Leültettem, elengedtem, mondtam neki, hogy mehet. De csak simán mondtam, nem volt benne semmi hangsúly. Éppen emiatt el se mozdult :) Én elindultam - gondoltam, majd csak jön. De nem :D Ő ott üldögélt és nézett rám. Mondom, akkor cisnálunk egy behívást. Hívtam, jött, oké, dícséret, majd megint mondtam neki, hogy mehet. Sikerült, elindult :) Szaladgált egy jóízűt, meg pisilt. Amikor már elég messze került tőlem, gyorsan elkezdtem rohanni egy bokor felé, de nem kellett már mögé bújnom, egyből ott termett :) Majd megint szaladgált, ezután talált egy botot :S Háát, azt nem kellett volna. Azzal elrohant, és lefeküdt. Roahngálhattam egy fa mögül a másik mögé, pont lesz@rta... Majd még messzebb szaladtam, hátranézek, már rohant is felém :) Na, akkor ÓRIÁSI dícséret, és meg is fogtam. Jól sikerült ez a kísérlet ;) Még megpróbáljuk párszor, nem túl sokat. Alig várom a keddet. Remélem megint olyan ügyes lesz a mezőn, mint ezen a héten :)

Jóéjt emberek :)

2010. december 1., szerda

Szerda

Végre itt a december! Mindjárt jön a Mikulás, a szülinapom, a Jézuska, a sok hó, a játék, a hócsaták, a meghitt, itthoni levegő :) Ma elkezdett délelőtt esni a hó, és egész délután esett. Nem az igazi: kicsit fagyos, vagy poros, kilátszanak a hosszabb fűszálak végei... de mégiscsak hó :) Már a suliban elkezdtem gondolkodni, hogy aput megkérem menjünk ki valamilyen mezőre Bonival. Aztán eszembe jutott: szerda van!!! Minden szerdán Ritával és a kutyájával, Sirával megyünk sétálni. Akkor tovább töprengtem, majd felgyulladt annak a bizonyos égőnek a fénye a fejem fölött :) Menjünk ki a futira, ha már Boni ilyen okos volt tegnap a tréningen.
Elindultunk, volt pisi-kaki, miután találkoztunk Ritáékkal egyből pórázcsere volt - retire. Majd láb mellett követés a futtatóig (2 utca). Ezt azét csináltam, hogy essen le Boninak, hogy most feladatok vannak, és mikor el van engedve, akkor sem azt csinál, amit akar. Meg lett a hatása. Beértünk a futtatóra, leültettem, levettem a pórázt, elléptem tőle néhány lépést, majd mondtam neki, hogy 'mehet'. Ki is vágtatott rendesen. Természetesen egyből a hóval takart homokozóba rohant. Mikor odaért fújtam a hosszút, Boni nézz körbe-körbe ( nekem háttal állt), majd megint fújtam a hosszút - végre észrevett :) Akkor fújom neki a behívót, csak figyel, majd újra, és visszarohant!!!! A futtatón! Minden rosszaság színhelyeként: ahol a farmernadrág darabot ette, ahol szart evett először, ahol soha nem jött vissza hozzám...még sorolhatnám. De most visszajött. Nagyon megdicsértem, majd megint mondtam neki, hogy mehet. Nem kell ám ilyenkor sokat noszogatni, elmegy ő :) Szaladgált még picit, meg hógolyóztunk (istenem, mióta vártam már erre!). Aztán hátrafutott. Oda, ahol mindig talált valami "nasit". Hál'istennek csak botot talált. Neki az épp elég arra, hogy ne jöjjön hozzám. Akkor mondtam Ritának, hogy gyorsan menjünk ki. Fújtam a hosszút és szaladtam kifelé. Közben behívó. Hátranézek: fut utánam. Otthagyta a botot, és inkább a gazdi után futott :) Nagyon örültem neki, na. Megkapta a labdát, vagyis foghatta, nem mehetett el vele, de így is nagyon boldog volt. Majd megfogtam és mentünk haza. Ügyes volt ;) Ezt máskor is megcsináljuk ;)

Rossz hír: már nem hó esik. Havas eső, vagy ónos eső... nem tudom, de nagyon nem hiányzott :S

2010. november 15., hétfő

The worst night of the world

Azaz: A világ legrosszab éjszakája. Éjszaka arra keltem fel h bőgök :| Szörnyű rémálmom volt. Boniról. Vele történt...egy...dolog. A nap folyamán elég sokszor átgondoltam, hogy mi is történt az álmomban. Annyira furdalt a kíváncsiság, hogy itthon is pár álomfejtős oldalt megnéztem. Semmi hasznát nem vettem. Ezekben hiába nézem azt a bizonyos szót meg kutya, meg bánat, meg sírás, meg barát címszavakat. Ezek emberekre vonatkoznak... ezek vagy régebbek, vagy ezeknek az álomfejtős embereknek eszükbe sem jut, hogy valakinek egy kutya jelentheti a családját, a barátját, a társát. Így semmi értelme sincs, pl ilyen is kijött: gyúlöletet érzek egy rokonával szemben. WTF? Mi? Nem szeretem Lolát, vagy Balut, esetleg Riót? :D Vicces... :) Na mindegy...
Ma gyaksiztunk - csak a láb mellett követést csináljuk itthon - a séta alatt. Nagyon szuperül ment, édes nagyon, hogy néha bökdösi a kezem :) Ahogy megyünk előttünk megy egy angol bulldog (Maxim) és a gazdija, meg Bogyó, a beagle kölyök a gazdijaival. Bogyó elengedve. Nem tudják megfogni. Bogyó a kisutcából szalad ki az úttestre. Én már csukom be a szemem, készülök a kocsik fékezésére, de hál'istennek semmi. Na de tényleg SEMMI. A gazdája ott sétálgat... Na, nehezen átmegy az úttest túloldalára, ahol egyre csak szalad el előle a kiskutya. Aztán megállok náluk, kérdezem, hogy az én kutyámhoz idejönne? Vagy nem érdekli? De már ott is volt mellettünk. Egyből hanyatt vágta magát Boninak, mire én elkezdtem keresni a nyakörvét, hogy megfogjam. Aztán a nyakánál fogtam meg, mert még nyakörv se volt rajta!!! Így engedik el?! Na, szép... erről egyből eszembe jutott, hogy vajon hányszor fogták meg így nekünk Bonit :S Rajta legalább nyakörv volt :D
Bye

2010. október 20., szerda

7 havi baj

Boni hétfőn betüzelt. Az első tüzelés óta pontosan 7 hónap, 2 nap telt el. Úgyhogy most is egy kellemes 3 hét elé állunk :)
Valószínűleg a tüzelés miatt, amiért nyalja magát elkezdett menni a hasa, meg lehet valamit fel is nyalt az utcáról, de már sokkal jobban van. Hétfőn kicsit le volt törve :S De már van kedve, étvágya meg alap, hogy van. Most 2-3 szem tápot kap, és főleg rizst. Arra a sárgaport (bélflórás vagy milyen), meg délután bolust is kapott.
Tegnap is voltunk Briginél. Hamarabb tudtunk menni, hál'istennek. Volt láb mellett követés, nagyon jól szuperált :) Majd elengedtük a hosszú pórázra. Édes volt nagyon: mondtam neki, hogy mehetsz, futás!, erre elfutott 5 métert, egyre lassabban ment, majd hátra nézett. Mikor ránéztünk csóválta a farkát, megdicsértük, majd megint elküldtem. Ugyanezt eljátszotta :) Utána azért szaladgált. Belevágtunk az igazi tréningbe. Nagyon bejött ebzetnek a dummy. Így, dobtunk egyet, majd hátraarc, pár méter láb mellett, majd megfordulunk, leültetem, póráz le, Ő továbbra is ül, majd elé teszem a kezem és elküldöm a dummyért. Nagyon ügyes volt :) Boni, mikor el van engedve szaladgál, lehet, hogy "messzebbre" is elmegy (kb 20 méter), de sípolok és egyből jön. Mikor először vittük ki mezőre, volt tőlünk vagy 100 méterre. 1-2x hátrafordult, megnézett minket, aztán ment tovább. Most meg, minek menjen el olyan messzire?! Mikor ott egyedül lenne, és valljuk be: itt a közelünkben mi nincs, ami ott van?! Semmi :) És már én sem görcsölök. Nyugodtan sétálok, tudom, hogy vissza fog jönni. Nem izgulok minden másodpercben azon, hogy vajon jönni fog? Most látom utoljára? Eszemben sincs ilyenekre gondolni.
Ma délután találkoztunk egy 5 hónapos beagle kislánnyal, Tappanccsal. Nagyon édes volt. Szép kis hangja van, nem mondom :D Legalább Bonedli is kifáradt kicsit. Este ketten mentünk és sokáig láb mellett, néhány forgással, kiskörökkel, tempóváltásokkal, de leginkább egyenletes tempóban haladtunk. Azért ügyes volt, mint mindig :)

Kívánjátok, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg :)

2010. október 12., kedd

It was a great day ;)

Azt hiszem, most értelmesebb lett a cím, mint múltkor. Remélem értitek :D

Délután aludtunk együtt egy picit. Egy ideig mellettem feküdt, majd lement az ágyról, és úgy telepedett mellém. Imádok mellette aludni, érezni az illatát, a közelségét :)

4 után valamivel elmentünk Dunakeszire egy Horze (tiszta nyomi, hogy z-vel írják :S :D) nevezetű lovas üzletházba. Ott vettem egy 8,5 méteres futószárat. Ezután bepattantam a kocsiba, és már indultunk is ki a mezőre. Brigi hozta Chanel nevű kutyáját, és Helga volt velünk Frankie vizslájával. Mikor elindultunk, még a hosszabbítható póráz volt rajta, a pisi-kaki ügyek miatt. Mikor ezeket elintézte, rákerült a retriever is. Egyből igazodott láb mellé, nem szaglászott, ha mégis akkor rászóltam és vége is volt. A fordulatok, a tempóváltások is szuperül mentek. Az ültetés is okés volt. Örültem neki :) Majd rákerült a futószár, elküldtem szaladgálni, nem kellett neki sokat könyörögni. Az volt a terv, hogy Brigi szól, hogy sípoljak,a kkor a hosszú, majd a behívó. Ez így is volt. Ám, amikor nem figyelt fel a hosszúra, akkor Brigi rántott a futón. Ezt 2-3x eljátszotta és utána egyből repült hozzám :) Volt, hogy elszaladtam, közben hívtam és jött. Volt, hogy messzebb volt, szaglászott, hosszú, figyel, behívó, és jött :) Úgy tud ilyenkor repülni... Frankie és Chanel pár jelölést kapott. Boni elég izgatott volt, ment is volna, nagyon figyelte...Briginek is felcsillant a szeme :D Dobott Bonedlinek 1 dummyt, ment érte (kirontott), felvette (el nem tudom mondani milyen bénán :D), és hozta *-* Nem adta oda, csak elém kiköpte, de odahozta! Meg kell zabálni ^^ Aztán mentünk tovább, megint volt 2-2 jelölés a "nagyoknak", majd jöttünk mi. Eldobta Brigi Bonihoz képest elég messzire, Ő kirontott, felvette (egész szépen), hozta. Nagyon nagy dögönyözést kapott, még ha ki is köpte. Eleinte tetszett neki, majd húzódott el a dicsérettől, s egyben tőlem is. Gondoltam, jól van, hát ha nem, hát nem. De nem elrohant, nem ám. Felvette a dummyt, amit elém köpött és a kezembe nyújtotta!!!!! *-* El nem tudom mondani, micsoda büszkeség és öröm árasztott el. Ez vagy azt jelentette, hogy mág játszani akart, ami nagyon jó dolog, vagy azt, hogy kedveskedni akart nekem, örömet szerezni, ez még jobb dolog ;)
Brigi megtiltotta, hogy rátegyem a futószárat egy sétánk alkalmával is, meg nehogy kísértésbe essek. Megígértem neki, hogy nélküle, meg a tanácsai nélkül 1000%, hogy nem csinálnék ilyesmit.
Nagyon boldogan zártuk ezt a napot. Hazafelé Boni, mikor elcsúszik a plédje a kocsiban, bemászik az ölembe. Most, teljesen, pontosan illeszkedett az üléshez, de Ő odakuporgott hozzám.

I love her so much <3
too much.......... :D

2010. október 6., szerda

Ügyi ;)

Pici babám :)

Ma is, mint szinte minden szerdán, voltunk mezőn. Ismét Zsömi barátunkkal és gazdijával, és egy újonccal, Ektorral (direkt marad le a H, Ektor, nem Hektor :D) és gazdijával. Ektornak ment a láb mellett követés, az "unatkozás" (nyugodtan üljön, esetleg feküdjön gazdi mellett és figyeljen), Zsöminek és nekünk szintén láb mellett követés. Ezenkívül Zsömilánynak dummyzás, blind, elhozások. Azt hiszem ennyi. Nekünk behívás, ami szuperül megy. Nyílt terepen is (puszta rész, se dzsindzsa, se fa, se bokor, csak a puszta közepén álldogálva. Szuper! És a kedvencem a dombos :) Mikor picit fölfelé kell szaladnom, és sokat le. Akkor sípolok, feltűnik egy idő múlva Boni, kicsit megtorpan a domb tetjén, de mikor meglát lent csak úgy vágtat le, mint az őrült :) Ennyi volt mára. Más nem is történt. Vacsira kapott rizst, meg a maradék sajtfalatkákat. Szeresse de nagyon ;):)

2010. szeptember 24., péntek

Mező

Ma is voltunk Brigivel mezőn. Egész ügyes volt a kiscsaj. Az ültetésnél nem 10 mp-et kellett várni, amíg lenyomja a popóját, de most egyből meghallotta az egy rövid sípfújást, és már ült is. Volt behívás, amin Boni szuperül teljesített, de Brigi mondta, hogy annyira látszik rajtam, hogy nem bízom a kutyában :S És igaza van. Ahogy a behívás jön, egyből azon parázok, hogy vajon mikor lép le, és mit kell akkor csinálnom... De ezt el kell felejtenem. Így Boni sem fog bízni bennem, pláne nem abban, hogy majd tudom vezetni. Ezen mindenképpen változtatni fogok.
A mezőn eléggé mélabús volt. Nem is csináltunk sok láb mellett követést, mert szinte vonszolnom kellett. Inkább felöpörgettük sajttal, már amennyire lehetett, és behívásokat csináltunk. Ezek tényleg jók voltak. És már nem úgy, hogy elfutok, megállok, BONI!, síp, tárva kar, síp, guggol, dicséret, hanem: hosszú síp, néha-néha a neve is, aztán behívó síp, nyugodtan állok, akár le is guggolhatok a végén. De már erre is figyelt, vagyis a hosszúsípra. Szupiii ;)

Ennyi volt ma:) Bye ;)

2010. szeptember 22., szerda

Changes II

Tovább folytatódnak a változásaink így majdnem egy hét múlva. És igen, nincs időm blogot írni. Nincs az a 5-10 percem rá...elég gáz, mi? :S Szóval, szombaton elmentünk vidékre papámat felköszönteni a 70. születésnapja alkalmából. Boni ugye addig is a kertben volt, aminek a 2 kutya roppantul örült :D
Liza és Bigi :)

Kincs, ami nincs

Figyel

Vigyori

Portré

A legszebb *.*


Ezenkívül a valószínűleg legszembetűnőbb változás az, hogy lett fejlécünk, őszi style-t vettünk fel, és ezekért nagy nagy hálával tartozok Encsinek :)

Aztán, Bonival továbbra is gyakorolgattunk, és még most is. Ma voltunk Briginél. Láb mellett szépen megy, a tempóváltozásokat is figyeli, de mikor megállok, akkor se megállni, se leülni nem hajlandó, annak ellenére, hogy tudja a feladatát. Brigi a kezébe vette a dolgot, szószerint, és néha-néha neki leült. Akkor sípra próbáltuk meg. Egyből jobban ment. Majd én is csinálgattam, majd kiderült, hogy nem Boni a hibás (azért egy kicsit ő is:D), de rosszul fújom a sípot. Már ennek a technikáját is megtanultam, így én külön házit is kaptam, hogy gyakoroljam a síp fújását :))))
Ezután csináltunk kb 8 behívást. A harmadiknál odajött, de elugrott, ráordítottam, visszanézett és tovább szaglászott. Elkezdtem visszafelé futni, és akkor már jött :) Ez az 1 bakink volt, utána szuper jó behívások voltak ;) És az ütem: futok, megállok, név, síp, folyamatosan sípolok, kb 5 méterre van tőlem leguggolok és odajön ;) És mindeközben tárva a karom, na persze, futásnál nem tárva karral futottam :):):) Nagyon jó volt ma is Brigivel a mezőn.

Jelenleg betegeskedem, kúrálom magam 1000-rel :D Suliba nem megyek, se holnap, se pénteken.

Mindenkinek jó nevelést kívánok :D