Hétfő délelőtt meglátogattam Brigit. Golden Mountain Spring's Look At Me "Chanel" X HJCh. HCh. SloCh. Pearl of Golden-Hill Ampelos "Boó" párosításából született, 2 hónapos kölyköket néztem meg. 4 kölyök volt, de az egyiket, Zaziry Golden Apple "Alma"-t már elvitte a gazdija. Így a 3 kiskutyáról készítettem képeket, velük babáztam. Mindegyikük csodálatos, fantasztikus természetük van, a sípra száguldanak hozzánk, nem mellesleg szuper felépítésűek.
Mamival :)
Zaziry Golden Ariel
Zaziry Golden Angel "Angie"
Zaziry Golden Armani
Remélem tetszenek a képek :)
Hogy így lehűlt a levegő, gyakoroltam Bonival egy csöppet a séta alatt. Minimális láb mellett követés, majd egy egyes jelölés. Kilőtt, ugyanúgy, mint múltkor a mezőn. Viszont most láttam, hogy jobban pörög, felkapta a dummy-t és száguldott vissza! El se tudtam hinni. Végreee! Nagyon-nagyon megdicsértem. Ezt elismételtük még 3x, és utána még játékból/dicséretből is dobtam neki még 2x. Az összes dobásnál rohant ki és vissza is. Annyira örülök neki :) A régi csillogást láttam a szemében :) Az egyik jelölésnél annyira pörgött, hogy amíg a dummy-t felvette addig sem állt meg, hanem futtában kapta fel és már fordult is hozzám :) Visszatért! :D
Itt abba is hagytam, ne hagyjon alább a lelkesedése. Ugye, a csúcson kell abbahagyni ;) Habár, láttam rajta, hogy még bőven lenne energiája meg kedve is, hogy folytassuk. Inkább csináltunk néhány behívást, hogy fusson még, és ennyi volt. Imádom, ha száguld felém, főleg ha azt dummy-val a szájában teszi ;)
Vacsira kapott jó kis tápot Real Nature konzervvel (bárány-marha). Jól lakottan alszik már. Este még egy pisilésnyi séta és durmol tovább az erkélyen, a jó levegőn :)
Fél 6-kor keltünk, 6-kor indultunk és negyed 7-kor már a régi mezőcskénken voltunk. Utoljára májusban voltam ott. Tudtam, hogy nagyon szeretek ott lenni, de most, hogy megint kint voltunk, csak mi ketten Bonival (apu közben elment kocsit mosatni), rájöttem, hogy milyen nagyon hiányzott ez már nekem, nekünk.
Ment a láb mellett követés, fordulásokkal, forgásokkal, tempóváltásokkal. Elsétáltunk egy karóig, ledobtam a dummy-t, vissza séta és elküldtem érte. Kilőtt.
Olyan hatalmas nagy kő esett le a szívemről :) Mikor még itthon egy séta alkalmával próbáltam gyakorolni Bonival el se indult, vagy csak bandukolt a dummy-ért :(
Visszafelé jött-jött, de nem futott, de nem is bandukolt. Futottam előle, de ugyanúgy jött. A következő ilyen feladatnál, mikor jött vissza, akkor ugráltam, tapsoltam, biztattam, és nagyon szaladt felém. Nagyon nagy örömködés volt :)) Mondjuk, annyiban besegítettem, hogy egy kis dombocskára dobtam fel a dummy-t, így visszafelé, lefelé kellett jönnie, hátha meggyorsítja az is egy picit.
Csak memorykat csináltam, apránként növelve a távolságot. A dummyt mindig ugyanoda dobtam, csak messzebbről küldtem el érte a kutyát.
1-2 sima jelölést is becsempésztem a memoryk közé. Megcsinált mindent, csak a tempóján nem tudtam már javítani. 1x bejött az ugrálás-tapsolás, de utána már nem. Mikor visszafelé sétáltunk a kocsihoz (Boni természetesen levezetésképp bóklászott, szaglászott), az jutott eszembe, hogy mégsem reménytelen a helyzet. Tudom, nem szabadott volna eddig sem így gondolnom, de mikor alig indult el a dummy-ért, megszaglászta és otthagyta, kétségbeestem. Azt jelentette, hogy ennek a 3/4-ed évnek sok haszna nem volt.
Most viszont reményteljes jövő áll előttünk. Rájöttem, hogy érdekli őt ez a munka dolog. Mindig is érdekelte, csak annak a fránya labdának a csábereje :) Tudom már, hogy "csak" a tempón kell javítanunk, meg a fogáson is, sajnos, de menni fog. Nem sürget minket semmi. Ha 5 évesen, akkor 5 évesen, de tudni, és szeretni fogja azt, amit csinál :)
Mikor hazaértünk, kiakartam venni a kocsiból, akkor láttam, hogy behányt... De csak víz volt. Persze, mielőtt elindultunk teleitta magát, és ki is jött belőle. Semmi baja nincs már, fekhelye is finom Ariel-illatú (:
Nem is húzom azzal az időt, hogy milyen régen írtam, és hogy mennyire sajnálom... Belevágok :)
Túl vagyunk egy újabb tüzelésen is (jún. 3-24). Minden oké volt, még nem mutatkoztak az álvemhesség jelei, reméljük nem is lesz álvemhes, mint az első tüzelése után.
Júnis 26-30-ig Balatonon nyaraltunk anyuékkal, kutya nélkül. Eszter-nagyi segítségével a lehető legjobb helyre került Boni - Karai Csabához. Vasárnap (26-án) elvittük először hozzá, elengedtük, körbeszaglászott a kertben, megismerkedett Aduval és Borával. Megbeszéltük Csabával a részleteket, és gyorsan kisurrantunk, amíg még nem figyelt ránk Bon. Mikor megfordultunk az utcán, bekukucskáltunk, Boni figyelt minket, de azt is láttuk, ahogy egyből visszafordul a kutyákhoz.
Nekünk nagyon jó nyaralásunk volt, csak az idő nem állt mellénk... viharos szél fújt, nagyon hideg volt, vízben 2x voltunk Apuval, összesen fél órát talán... Mindenesetre tényleg jól éreztük magunkat. Nagyokat sétáltunk a parton, a mólón, és rengeteg képet csináltam.
A képekről annyit, hogy magamhoz képest szerintem elég jók lettek, bár még messze nem olyan jók mint 1-2 ismerősöm képei ;) Itt egy kis ízelítő a többit IDE kattintva nézhetitek meg.
Kedden beszéltünk Csabával, hogy mi újság a leányzóval. Mondta, hogy Borával egész nap játszanak (naná, Boni a nála fiatalabb kutyusokkal szeret játszani :)). Picit alábbhagyott a lelkiismeret furdalásunk. Nagyon jól beilleszkedett a labradorok közé.
Csütörtökön mikor érte mentünk már a kapuban toporgott. Amíg Csaba elkészült, kintről már köszöntünk Boninak. Ő meg nem tudott mit kezdeni magával, örömében "sírt", toporzékolt, majd látványosan leült - "már ülök, csak gyertek ide, lécciiiiii". Nagy öröm volt ám :)
Mesélte Csaba, hogy kivitte 2x is tréningezni Bonit. Azt mondta, mindent megcsinált amit kért (kettős jelölés, memory), de a tempója nagyon nem tetszik neki. És akkor kitálaltam neki, hogy annyira pörgött Boni (nem egy munkavonalú labi volt, de na! :D), és azzal, hogy napiszinten labdáztam vele, megunta a dolgot, és a dummy nem is érdekli... most labdaszünet van, remélem majd, ha előveszem a dummy-t, akkor már az is tetszeni fog neki...
10-11-én megint Balatonon voltunk, de most kutyástúl :) Nagyon szép időnk volt, rengeteget voltunk vízben. Amikor mi voltunk vízben akkor tesóm és barátja vigyázott Bonira, amikor ők, akkor pedig mi őrködtünk.
Első este elmentünk Lellére, megnézni a bazárosokat meg vacsizni. Addig Boni egyedül volt a nyaralóban és durmolt. Mikor hazaértünk nem tudta eldönteni melyikünkhöz menjen, ugorjon vagy ne, de a szeme még így is olyan szűk volt :) Közben megint ezerrel nyüsszögött, újból örömében sírt.
Ezután vittük le egy kicsit pancsolni, de nem igazán volt úgy jó, hogy koromsötét volt, és még a parton se volt semmi fény :/ Kb 10 perc múlva hazasétáltunk miután Boni egy csöppet megmártózott. Másnap HAJNALBAN is levittük apuval a tóhoz. Én fotóztam (nem lettek a legjobbak :/), apu pedig Bonival pancsolt :)
Elmentünk Balatonmáriafürdőre, ahol még kisebb koromban 3 éven keresztül minden nyáron ott nyaraltunk. Ott lehet kapni a világ legjobb fagyiját, így elmentünk a fagyizóba. Most jött velünk Niki és Dávid is, így Boncsi is. Kértünk egy külön tölcsért, azt mártogattuk mindenkinek a fagyijába, azt kapta meg az ebadta :D
Hétfő este egyedül hagytuk a nyaralóban Bonit, amíg elmentünk vacsizni egy étterembe. Mikor visszaértünk megsétáltattam, és már indultunk is haza. Nagyon jól viselkedett a leányzó. A visszaúton végig aludt ;)
A délutáni sétákon nagyrészt elengedve jön, általában mögöttem kullog, szaglászik, van hogy előrébb megy picit, de amint szólok meg is áll, vagy visszajön hozzám. Ügyes, na :) Tegnap a kora délutáni sétán mikor el volt engedve barátjával, Portosszal (minden délután vele sétálunk, egy 1,5 éves spániel fiú :)), jött egy másik kislány, Jenny. Ő egy 7-8 hónapos keverék kutyus. Játszottak, és amikor szóltam Boninak ő leállt, odajött, szaglászott, mikor olyat kapott be, amit nem szívesen látok a szájában ( pl koszos zsepi.), rászóltam, és kiköpte. Eddig az volt, hogy rászóltam és elrohant vele, ez már úgy néz ki a múlt, remélhetőleg :)
Tegnap a késő délutáni sétán megint el volt engedve. Jött a régi barátnője, Ella. Vele is szaladt néhány kört majd elengedve jöttek tovább Ella-gazdi és körülöttem :)
A dummy-dolgot kijavítjuk. Van bőven időnk, tökéletesítjük a dolgot, rajta leszünk ;) A behívás-ügy meg úgy néz ki el van intézve, bár Boni soha nem lesz 100%-osan behívható mégis úgy érzem, hogy 85-90%-nál tartunk azért ;)
Tegnap délelőtt útnak indultunk Bonival Juhász Adélhoz és Aldóhoz. Velük mentünk el egy pusztára, ahol tréningeztünk a "gyerekekkel". Boni végülis ügyes volt. Nagyon meleg volt, és nem elfogultságból, de én a melegnek tudom be a lassúságát, a kisebb kedvtelenségét... Csináltunk memory-t, kettős jelölést, sima jelölést. Jól éreztük magunkat. Sajnálom, hogy nem vittem a fotómasinát, de hamarosan megismételjük ezt a tréninget, és akkor viszem majd magammal :)
Mondjuk, a végén mikor már megitták az összes vizet, picit leengedtek, akkor elővettem a labdát. Arra azért még tudott pörögni Bon! :)
Kaptam ma Eszter-nagyitól szuper képeket Balu-papáról. Köszönöm :)
Elővettek egy kacsát és azzal "nosztalgiáztak" :) Balu nagyon élvezte, ami szerintem látszik is.
Március 27, a Népligetes találkozónk után, újabb tervezgetések szövődtek. Igen, Dorkáról (Bókáról) van szó. Találkozni szerettünk volna újból, de most több időre. Fontolgattuk a dátumot, ki mikor érne rá, de valahogy nem jutottunk dűlőre. Végül kitaláltuk április 16-át, egy szombati napot, mikor Boni és én majd lemegyünk hozzájuk Szajolba. Az ötlet jó volt, "nehezen" ugyan, de megszültük :) Ezután jött a neheze: megbeszélni apuval, hogy vigyen le minket. Apu egyből rábólintott, mondta, hogy oké, mehetünk. Nagy örömködve kapcsoltam be a hír után a gépet, küldtem az sms-t Bókának, hogy jöjjön azonnal MSN-re, van egy kis hírem a számára. Kérdezem tőle: Még mindig jó lenne az április 16? Mondja, igen. Erre csak ennyit írtam: MEGYEK HOZZÁD!!!!!! :)
Nagy örömködés volt, gondolhatjátok. Újabb tervezgetések, mit is fogunk csinálni, merre, hogy, miként, stb, stb...
Bókával megszervezett egy jó kis sétatervet, ami kb 5-6 drága órát "vett volna el" az életünkből :)
Ehun van-e :
csinos, ugye? :)
Aztán egyre jobban klappoltak a dolgok, szinte már vártuk, mikor üt be valami, ami majd tönkrevágja az egész napot. Egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt, szombatra mondott hidegfrontot, záport... innentől kezdve naponta többször néztem idokep.hu -n a szajoli időjárárt szombatra. Zápor, zápor, zápor. Már nem is nagyon reménykedtünk. Pénteken megnézem: gyengén felhős! Na, akkor felcsillant újból a fény a szemünkben.
Másnap reggel útnak indulunk. Dorkától folyamatosan kaptam helyzetjelentést. Először írta, hogy szép az idő, de Pest felől nagyon csúnya felhők jönnek. Kb 1 óra múlva már 3000 ágra szikrázó napsütést írt :) Alig bírtam (bírtuk) kivárni a 11 órát. Mikor a kapujukban álltunk... az az izgatottság :)
Betessékelt minket, ő még pakolászott (hozott egy miniatűr táskát meg a fényképezőt... én egy hátizsákkal indultam, ami annyira tömve volt, hogy folyton szétnyílt :D). Szofi most pörgött, nem úgy, mint mikor a cac-on, délután találkoztunk, és nagyban letojt. Most a nyakamba ugrott, pitizett... <3
Kb fél óra múlva elindultunk a kisrét felé, ahol gyakoroltunk. A kis utcákon keresztül végig ment a láb mellett követés és a kisréten is "bemelegítettünk". Behívástól kezdve, stabilitásig gyakoroltam Bonival mindent. Majd csináltunk egy kisebb jelölést. És megcsinálta! Gondoltam, itt már gond nem lesz. Csináltunk memory-t, megcsináltuk a soproni WT 1. feladatának mindkét változatát, több jelölést is. Majd labdáztunk nagyon nagyon sokat a lánykákkal :)
Ezután már nem is tudom, hogy is történtek a dolgok... Mentünk még jó pár kört, Boni végig behívható volt, voltunk a Tiszánál, Holt-Tiszánál, mindkét helyen jót úsztak a "jányok" :) Sőt, a Holt-Tiszánál Bonit beugrasztottam a stégről :D Bókával csak lestünk, hogy mi lesz, úgy elmerült o.O Aztán feljött, és a stégre kapaszkodott, de ott ugye nem tudott kijönni. Visszanyomkodtam a vízbe, és akkor biztattam, hogy ússzon, jött is a stég mellett. Persze, a kis csónakot már nem akarta kikerülni, és így felmászott, és úgy lépett fel a stégre :D
A stégen Bóka fotózott, én pedig mindkét ebet beállítottam. Szofi eléggé pörgött, és egész szépen állt be free.ben, Boni meg csak állt... ő nem igazán csóvál ilyenkor, vagyis néha igen. Attól függ, hogy mivel, hogy, mennyire tudom felpörgetni :) Szofi viszont folyamatosan riszált :)
Innen indultunk visszafelé, de még volt egy röpke órácskánt, amíg értem nem jött apu. Ebben az órában elsétáltunk a csatorna mellé, ami mellett ilyen jó kis fás rész volt. Itt sétáltunk tovább ebekkel. Nem is akartak bemenni a csatornába, hál'istennek. Egyszer nagyon bepörögtek, fogócskáztak, ide-oda rohantak, és nagyban megindultak a csatorna felé o.O Ott sípoltunk mint az őrültek, de leállítottuk mindkettőt, és már szaladtak is vissza :) Magamban már éljeneztem, hogy ezaz, Bonit, vízről, én, síppal, elhívtam.... ejjjhaaaaaa! Csöppet elbíztam magam, mikor felröppent egy vadkacsa, és végül mindketten berongyoltak a vízbe. Szofi max 2. hívásra ki is jött, de Boni nem. Végül sikerült kiimádkoznom, de valami fekete dzsuva is volt rajta. A szagát meg hadd ne mondjam, milyen volt... az az igazi mocsár, pocsolya, szennyvíz, döglött valami... fúúúúj! :D
Dorkáék kertjében próbáltuk leslagozni a kiscsajt, de nem nagyon hagyta. Inkább labdáztunk még egy sort (milyen érdekes, ebbe nem fáradnak bele :-)), hogy megszáradjanak. Aztán próbáltam még Boniból kikefélni a mocskot, nem túl nagy sikerrel.
Bókától kaptunk 3 igazi teniszlabdát (valamelyik nap vettünk mi is, de ilyen nyomi, teniszlabda alakú sz@rságot, ami egyáltalán nem pattog, és 2 dobás után szétesik :D). Aztán jött a nap legrosszabb része: a búcsú. Megölelgettük egymást, elköszöntünk, és én a kocsiban átgondoltam az egész napot, hol jártunk, mit csináltunk, EGYÜTT VOLTUNK... felfoghatatlan számomra a dolog még mindig :)
Na, jöjjenek a képek. Ezeket én készítettem, hozzám képest jól sikerültek... Dorka képeivel összehasonlítva meg ne nézzétek, mert azokhoz képest az enyéim a béka feneke alatt vannak :D
Ez csak néhány kép, amiket találomra beszúrtam :) A többi kép ITT megtekinthető.
Köszönöm ezt a csodálatos napot, soha nem felejtjük el! :) (L)
A mi zenénk :)
"It's like a dream, although I'm not asleep, I never want to wake up"... pont ilyen volt :) <3
