Let's go, no stop!

Húú, ezt a napot. Vagyis délutánt. A szokásos kedd: hazaérek, kapkodás, öltözés át, felhúzni ötezer pulcsit, nadrágot, gumicsizma, síp (amit sikeresen itthon hagytam), reti póráz, kutya :D Ja, és egy apu sem árt, ha van a közelben ;) Már indultunk is mezőre. Most nem jött se Feri Rioval, se Helga Frankie-vel, se Peti, csak mi voltunk, Brigi Dorellal. Megbeszéltük azt a bizonyos behívós-kutyafuttatós-pórázos szitut, és minden oké :) Most nincs kedvem annyit írni, talán este, vagy holnap elárulom :D

Szóval, elég jól kezdtük az egészet. Miközben megbeszéltük a behívós-kutyafuttatós-pórázos dolgot, addig mindkét eb el volt engedve. Mivel a sípot otthon hagytam, így Brigi sípjára hagyadkoztam. Ő fújta a hosszút, mindkét eb felnéz ránk, majd behívó fújása, és mindketten vágtáztak vissza - Boni hozzám, természetesen ;) Ezt eljátszottuk párszor, és volt, hogy nagyon messze voltak, de akkor is úgy rohant vissza *.* Imádom ezt a dögöt :D

Aztán elkezdtük a komolyabb feladatokat. Memory dzsindzsában, aminél persze az előreküldésnél beugrott a szentem :/ A 2. ilyennél letudtam és megtudtam állítani :O Dagadtam a büszkeségtől, mert örültem, hogy Bonit ÉN tudtam kontroll alatt tartani. Visszahívtam, leültettem, megint előreküldtem, és mehetett, és ügyes volt :) Jól keresett, felkapta, szépen fogta a dummy-t, ha nem is szépen, akkor igazított. Szóval ez nagyon ment. Elkezdtük az irányítás legalapabbját (figyelitek, milyen szavakat ki nem találok :D ). Vagyis: a kidolgozott területre (ahol addig dolgoztunk, ott kerestét a dummy-t) kidobjuk a dummy-t, megfordulunk, hogy háttal legyünk a dummy-nak. Kutya leültet, otthagy, gazdi elmegy pár lépést, megáll, szembeáll a kutyával, fúj egy hosszút, kutya felfigyel, felemeli gazdi a kezét, majd mondja, hogy "előre". Ekkor elméletileg a kutyának fel kéne pattannia, megfordulnia, elmenni a dummy-ért, és bevinni a gazdinak. Bonival szenvedtünk itt egy jórészt... mindig azt csinálta, hogy felfigyelt a sípra, a felemelt kéz nem jelentett neki semmit, ha mondtam az sem, ezért lépegettem előre, és közben "noszogattam". Ekkor, rohant felém, ugatott rám, mondtam neki "előre", megfordult és elment a dummy-ért... ezt játszottuk el. Aztán már mikor felém kezdett jönni, és ugatott, rászóltam "szépen, finoman", és akkor egyből tudta, hogy mennie kell. Elsétáltunk a domb széléig, ahonnan Brigi küldte Dorellt. Megörültem, mert az a domb volt a kedvenc behívós helyem még ősz elején (de régen is volt már az :)). Mondtam is Briginek, erre fent kidobtunk 4 dummy-t egy nagyobb gallyhoz, lementünk a domb aljáig, és onnan küldtük a kutyákat. Ez arra volt (lett volna) jó, hogy mikor jön visszafelé a kutya, akkor fusson visszafelé (bár aznap a tempó annyira nem volt gázos). Meg is volt, okés, csak ez már a végén volt, és annyira fáradt volt. Hozta azért, csak nagyon lassan, meg utána dicséretből játszani akartam vele, de arra is lusta volt. Úgyhogy még Dorell behozta a maradékot, majd felmentünk és utána elengedve rohangáltak egy jóízűt :)

Ennyi lett volna. Én ma igazán örültem a teljesítményének :) Az irányításos dolgot majd folytatjuk legközelebb. Nagyon élveztem, hogy most csak ketten voltunk Brigivel. Szeretem az ilyen alkalmakat, jól átbeszéljük a dolgokat :) De annak is meg van a maga "varázsa", mikor többen, esetleg jó sokan vagyunk. Az meg izgalmas, hogy melyik kutya hogy fog teljesíteni, ez menni fog-e neki, stb :)

I love my sweet dog <3>

Imádlak Manóóóó :))

What a wonderful day with a little sadness :)

Remélem értelmes a cím :D Lehet, jobb lenne, ha magyarul írnám. Bár, imádom az angolt :) Csak tudjak is beszélni/írni/érteni. Majd 1-2 év múlva már olaszul fogom beírni a címet ;) Na ennyit erről :-)

Tegnap délután Boni behányt :S Nem tudjuk mitől, de kedve, étvágya, széklete minden okés volt. Azóta no problem. Biztos csak egy apró gyomorrontás, vagy valamitől felfordult.

Ma suli után egyből mentem át barátnőmhöz. Először is vett egy latexnadrágot (cicanaci, aki nem tudná, pl én nem tudtam :-)), majd hazamentünk ebéd, minimális pihenő, majd elvittük Leót, a 3 éves golden retriever kanját sétálni. Ő az a típusú eb, hogy minden kutyának nekiakar menni...persze csak kerítésen keresztül ilyen nagy legény. Én szoktam vinni, mert nagyon húz... :D Szóval, mikor kiértünk a kisutcákból (hál'istennek), akkor egy dzsindzsás volt, meg egy lenyírt füves focipálya. Ott elengedtük. Aztán sétáltunk tovább egy kisúton. Egyre feljebb. És feljebb. Végül a domb tetején találtuk magunkat :) Annyira szép volt *.* Láttuk a Megyeri-hidat, egy csomó templom tornyát, amiket felismertünk...csináltam pár képet is. Leómaci pedig ott körözött körülöttünk. Mindig előre baktatott (szaladt :D), és kb 30 méterenként megállt, hátranézett, picit közeledett, majd megint kiment. Annyira édes :) Nagyon szeretem ám...hát még a gazdiját :-)

Vigyori :)

Baktat ;)

Édeseeem *-*

Fruzsi és Leó

Leó és Frú <3

Én és Leómaci

Aztán hazasétáltunk. Jó egy órát voltunk kint. Otthon dvd-tünk, aztán megint elvittük Leót, "legyen neki gyereknap" címszóval :) Most kisebb kört tettünk meg, csak a domb feléig mentünk fel :) Majd visszafelé egy tacsi kijött egy házból, hát Leót alig bírtam elhúzni, Fruzsi pedig a tacsit kergette vissza...szerencsére már a kapujuk előtt voltunk. Majd 10 perc pihi, és jött értem apu.

Megígértem Frúnak, és itt nyilvánosan nektek is, hogy tavasszal, mikor Boni behívható lesz, apu kivisz engem és az ebzetet Fruzsiékhoz, és ketten elmegyünk sétálni a goldikkal :) Nagyon jó lesz ;)
Ja, a szomorú rész a történetben az, hogy Boni nem volt ott :( Jó lett volna, ha együtt bóklásznak...bár Boni bóklászott volna, Leó pedig szigorúan csak a kitaposott úton és amellett ment volna, ahogy szokott :):)