Field, field, field...

... mező, mező, mező

Fél 6-kor keltünk, 6-kor indultunk és negyed 7-kor már a régi mezőcskénken voltunk. Utoljára májusban voltam ott. Tudtam, hogy nagyon szeretek ott lenni, de most, hogy megint kint voltunk, csak mi ketten Bonival (apu közben elment kocsit mosatni), rájöttem, hogy milyen nagyon hiányzott ez már nekem, nekünk.

Ment a láb mellett követés, fordulásokkal, forgásokkal, tempóváltásokkal. Elsétáltunk egy karóig, ledobtam a dummy-t, vissza séta és elküldtem érte. Kilőtt.

Olyan hatalmas nagy kő esett le a szívemről :) Mikor még itthon egy séta alkalmával próbáltam gyakorolni Bonival el se indult, vagy csak bandukolt a dummy-ért :(

Visszafelé jött-jött, de nem futott, de nem is bandukolt. Futottam előle, de ugyanúgy jött. A következő ilyen feladatnál, mikor jött vissza, akkor ugráltam, tapsoltam, biztattam, és nagyon szaladt felém. Nagyon nagy örömködés volt :)) Mondjuk, annyiban besegítettem, hogy egy kis dombocskára dobtam fel a dummy-t, így visszafelé, lefelé kellett jönnie, hátha meggyorsítja az is egy picit.

Csak memorykat csináltam, apránként növelve a távolságot. A dummyt mindig ugyanoda dobtam, csak messzebbről küldtem el érte a kutyát.

1-2 sima jelölést is becsempésztem a memoryk közé. Megcsinált mindent, csak a tempóján nem tudtam már javítani. 1x bejött az ugrálás-tapsolás, de utána már nem. Mikor visszafelé sétáltunk a kocsihoz (Boni természetesen levezetésképp bóklászott, szaglászott), az jutott eszembe, hogy mégsem reménytelen a helyzet. Tudom, nem szabadott volna eddig sem így gondolnom, de mikor alig indult el a dummy-ért, megszaglászta és otthagyta, kétségbeestem. Azt jelentette, hogy ennek a 3/4-ed évnek sok haszna nem volt.

Most viszont reményteljes jövő áll előttünk. Rájöttem, hogy érdekli őt ez a munka dolog. Mindig is érdekelte, csak annak a fránya labdának a csábereje :) Tudom már, hogy "csak" a tempón kell javítanunk, meg a fogáson is, sajnos, de menni fog. Nem sürget minket semmi. Ha 5 évesen, akkor 5 évesen, de tudni, és szeretni fogja azt, amit csinál :)

Mikor hazaértünk, kiakartam venni a kocsiból, akkor láttam, hogy behányt... De csak víz volt. Persze, mielőtt elindultunk teleitta magát, és ki is jött belőle. Semmi baja nincs már, fekhelye is finom Ariel-illatú (:

Visszatérés

OMG! Lassan 2 hete nem írtam, de most újra itt vagyunk. Nem történt annyira sok dolog. Felbontottuk a Real Nature-t, a bárány-marhát meg is ette, és valószínűleg holnap este már a halas is elfogy.

Múlt héten csütörtökön mentünk tréningre (kirúgtunk a hámból, vagyis nyakörvből :D). Elég hülye volt... most azt játszuk, hogy apu-anyu-tesóm a védelmező, én a "fenevad". El van engedve, visszarohan a kocsihoz, apuhoz, és, hogy előtte lemerem-e szidni. Cöhh. Le merem, hát. Nem fog rajtam kifogni. Meg lesz ez oldva. Szóval ezzel a húzásával a csütörtökit elég rendesen elrontotta :/ Ja, egyedül voltunk.

Most kedden is voltunk. Egy Molly nevezetű 9 hónapos goldival voltunk. Nagyon pörgős volt, de a természete nem jött be :/ Mindegy is, nem az én dolgom :) Boni is rendesen pörgött ettől a kiscsajtól. Így főleg a tempóra gyúrtunk rá. Szinte csak memory-k voltak, dombról, terepen. Nagyon jól ment, bár ezt már azért tudjuk :) Kérdeztem Brigit, hogy jól küldöm előre? Nincs-e a szemében a kezem? Vagy valamit rosszul csinálok? És mondta, hogy minden okés. Hát, nem mondom, mennyire örültem. Mindig attól félek, hogy ott bénázok - azért szoktam sokszor -, de akkor is. Legalább ezt tudom jól is csinálni. A végén elengedtük a 2 kutyát játszani, szaladgálni egyet. Nagyon messzire elfutottak. Hívtuk őket, visszakanyarodtak, de pont Molly miatt nem jöttek. Erőszakosan játszott, és nem hagyta, hogy Boni hozzám jöjjön. Büntiből Molly-t Brigi megfogta, és Boni mehetett tovább. De már akkorákat futottak, hogy elment pár méterre és lebékázott. Úgy nézett ránk :) Inkább hívtam, jött, megfogtam, és Molly-t engedtük el, hadd vezesse le még a felesleges energiáit. Szóval kedden ügyi volt.

Húú, nagyon nincs energiám, majd írok még, most már fogok ugyanúgy, ahogy eddig :)

Vonalhajtás a békas*gge alatt

4 hónapos kis cuni kép ^^ (háttérben a már leszedett kiskapu a konyhánál)

Szerintem leesett mindenkinek. Tréningen voltunk. Péter tartotta (főleg), Brigi Dorellel volt, Helga Frankie-vel és én Bonival. A nagy hidegben menni akartunk, olyan feladatot csináltunk, ahol nem egyhelyben kell álldogálni - vonalhajtás. Az első vonalhajtásos feladatunk. Egész jól ment, habár a cím nem ezt adja át :) A békapopója alatt kifejezéssel az alapfokra szerettem volna/szeretnék utalni. Szóval, a vonalhajtás. Kettős jelölésekkel csináltuk...hadd ne részletezzem mennyire béna voltam - nem tudok jelölni. ÉN! Nem tudom megjegyezni hova esik a dummy. Besaccolom, hogy arra valamerre, aztán onnan még minimum 30 méterre lesz... Lényegtelen! Boni király volt :) Bár egyszer nem hogy tréning, hanem feladat közben, a dummy keresése közben elkezdett pisálni!! Ledöbbentem, majd felvetettem vele a dummyt, mert már késő volt leszidni :S Ezt is elbénáztam...gratulálok Adri! Szóval, ahhoz képest, hogy ez volt az első vonalhajtásunk, ráadásul kettős jelölésekkel, nagyon jól ment :) Visszafelé elengedtük Bonit és Dorellt, Frankie-t nem, mert Ő elég domináns a kanokkal szemben. Ketten rohantak 1-2x egy jóízűt, de volt, hogy külön, vagy csak szaglásztak... A kezemben ott szorongattam a jutifalatot, hátha valamiért meg kell dícsérni ebzetet - meg is kellett. Édesem! Előttem megy valamennyivel (azért volt az 10 méter :P), hirtelen hátrafordul, rámnéz, és visszarohan hozzám, felugrik rám, csóvál, én meg dícsérem és adom is neki a falatkát :) Nagyon aranyos volt ^^ Ebből jött Brigivel a következő témánk, hogy augusztus végén jöttünk hozzá először. Akkor a kutya előttünk volt vagy 100 méterrel, hátra se nézett, csak nagyon ritkán, egyáltalán nem volt behívható. Most meg :O Nem is hívom, de még akkor is jön, csak mert szeretne ott lenni velem :)
Na igen. Ezután megfogtuk a 2 ebet, és Frankie is szaladhatott egy jó nagyot :)
Sikeres napunk volt, azt hiszem. Kell majd vennünk valami bélelt nadrágot, mert a farmer "picit" hideg :| De akkor valami 1-2 számmal nagyobbat, mint amilyen kell, hogy alá is tudjak öltözni. Hiába volt rajtam harisnya is, kevés. Ja, meg ha nem is farmert, hanem melegítőt vennék fel az se lenne sokkal jobb. Nekem abból is csak vékony, itthoniak vannak, amiket max tesire viszek még el :) Szóval ez van. Ja, és én szeretnék kabátot is. Mert ami téli kabát annak rossz zsebei vannak, minden kiesik belőle, meg alig fér el benne pár dolog. A jó kabátom, annak királyak a zsebei, mélyek, nagyok, tök jól eltudom benne pakolni a teniszlabdát, a pórázokat, zsepit, kesztyűt, falatka... csak az a baj, hogy az esőkabát :S És egyáltalán nem meleg. Sőt. Még talán hideg is...

Gyaksi

Néhány pillanatunk: egy idióta, egy szép, egy vizes, egy kiállítós, egy bébi, és egy őszi lükefejű :):)

Délelőtt mentünk ki mezőre Brigihez. Előre figyelmeztettem Brigit, hogy Boni ma igen csak lassúcska lesz, mert délelőtt mindig alszik. Hááát, az elején ez nem látszódott. Szépen jött láb mellett végig, egyszer nem szaglászott. Dummy-ért rendesen kivágtatott, a tempója is szuper visszafelé (ha elfutok :):)). Szóval okés volt. Elég vicces látvány volt, mikor el volt engedve, Brigi nekem magyarázta, hogy kell-e a kéz mikor előreküldöm, avagy sem (... :)), és Boni nem ment el sehova hanem a lábam mellé feküdt, néha felnézett, néha csócsált valamit, néha meg csak nézelődött. Egyem a lükefejét :):) Aztán "kóborolhatott" is egy ideig. Valószínűleg a következő alkalomkor már levesszük Boniról a futószárat, de csak akkor ha nagyon pörög.

Délután elmentem Bonival sétálni (hittétek volna? :D). És a futtató felé vettük irányunkat... csak Trexi (1 hónappal idősebb/fiatalabb, nj leányzó) volt bent a gazdijával. Pórázzal bemerészkedtünk, és kérdeztem a gazdit, hogy ilyenkor már kijön a sok kutyás. Mondta, hogy még nem. Hallelujah! Így elengedtem a Bonedlit. Húú, néha eléggé bezsongott, behúzott farokkal ment a rohangálás. Bár az elején elég közel volt hozzám. És ha szóltam neki, akkor jött. Aztán elrohant, talált valami papírdarabkát, elkezdte enni. Magamban: én hülye, barom, idióta...(még sorolhatnám). Hiába ordítottam rá, hogy köpje ki. Szerencsémre valamire felfigyelt, elment, és otthagyta a fecnit. Aztán már nem is kellett neki, mert megszaglászta, rászóltam, elment. Ezt még 1-2 dologgal megcsináltuk, és nem vette fel!!! És yeeaaaaah, megint talált egy papírdarabot, és azzal már elrohant a futtató végére... mondtam az már övé. Nem hülye, dehogy vehetem el... erre Trexi-gazdi odasomfordált és elküldte onnan az ebem. Én még elkezdtem dobálgatni a teniszlabdát, amit egész végig a markomban szorongattam vészhelyzet esetére, és jött a kis drágám :) Örültem nagyon ;) Ez nagy dolog, hogy ennyit elértünk, sé igen sok bénázás van benne, de iylet a futtatón nem sűrűn csinált (SOHA). Királyok vagyunk :)

7 havi baj

Boni hétfőn betüzelt. Az első tüzelés óta pontosan 7 hónap, 2 nap telt el. Úgyhogy most is egy kellemes 3 hét elé állunk :)
Valószínűleg a tüzelés miatt, amiért nyalja magát elkezdett menni a hasa, meg lehet valamit fel is nyalt az utcáról, de már sokkal jobban van. Hétfőn kicsit le volt törve :S De már van kedve, étvágya meg alap, hogy van. Most 2-3 szem tápot kap, és főleg rizst. Arra a sárgaport (bélflórás vagy milyen), meg délután bolust is kapott.
Tegnap is voltunk Briginél. Hamarabb tudtunk menni, hál'istennek. Volt láb mellett követés, nagyon jól szuperált :) Majd elengedtük a hosszú pórázra. Édes volt nagyon: mondtam neki, hogy mehetsz, futás!, erre elfutott 5 métert, egyre lassabban ment, majd hátra nézett. Mikor ránéztünk csóválta a farkát, megdicsértük, majd megint elküldtem. Ugyanezt eljátszotta :) Utána azért szaladgált. Belevágtunk az igazi tréningbe. Nagyon bejött ebzetnek a dummy. Így, dobtunk egyet, majd hátraarc, pár méter láb mellett, majd megfordulunk, leültetem, póráz le, Ő továbbra is ül, majd elé teszem a kezem és elküldöm a dummyért. Nagyon ügyes volt :) Boni, mikor el van engedve szaladgál, lehet, hogy "messzebbre" is elmegy (kb 20 méter), de sípolok és egyből jön. Mikor először vittük ki mezőre, volt tőlünk vagy 100 méterre. 1-2x hátrafordult, megnézett minket, aztán ment tovább. Most meg, minek menjen el olyan messzire?! Mikor ott egyedül lenne, és valljuk be: itt a közelünkben mi nincs, ami ott van?! Semmi :) És már én sem görcsölök. Nyugodtan sétálok, tudom, hogy vissza fog jönni. Nem izgulok minden másodpercben azon, hogy vajon jönni fog? Most látom utoljára? Eszemben sincs ilyenekre gondolni.
Ma délután találkoztunk egy 5 hónapos beagle kislánnyal, Tappanccsal. Nagyon édes volt. Szép kis hangja van, nem mondom :D Legalább Bonedli is kifáradt kicsit. Este ketten mentünk és sokáig láb mellett, néhány forgással, kiskörökkel, tempóváltásokkal, de leginkább egyenletes tempóban haladtunk. Azért ügyes volt, mint mindig :)

Kívánjátok, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg :)

Pörgettyű kidőlt :D

Délután Brigihez mentünk. A láb mellett követés szörnyen ment. 20 percig mentünk, de rossz volt végig :S Majd kb 20 percig korrigáltuk... Brigi odaadta az "okos pórázt" (retriever póráz, nekünk is van ugyebár, de Brigié okosabb :D). Egyből tudta a dolgát a kisasszony :O Kapott kb 3 dummyt, azt hiszem. Egész ügyesen hozta :) Én bénáztam el :S Ha én javítok a hibáimon, akkor Ő tökéletes lesz :) Rajta volt a nagyja úton a futószár, hogy mikor leveszem róla a retrievert, azt higgye, hogy el van engedve. Pedig neeeem :) De nem is kell használnunk a futószárat. Annyira ügyes. Hosszú, figyel, behívó, repül, ugrik, dicséret, kajol, dicséret :)) Ezt jó sokszor eljátsszuk, majd megfogom, majd elengedem még egy időre, még 1-2 behívás, majd végleg fogom meg.
Szegény kis Pörgettyűm nagyon kidőlt. Jó sokat szaladgált. Nem is baj. Hadd izmosodjon egy kicsit. Oké, hogy lefogyott, de lehetne benne egy kis erő is :-)

Ügyi ;)

Pici babám :)

Ma is, mint szinte minden szerdán, voltunk mezőn. Ismét Zsömi barátunkkal és gazdijával, és egy újonccal, Ektorral (direkt marad le a H, Ektor, nem Hektor :D) és gazdijával. Ektornak ment a láb mellett követés, az "unatkozás" (nyugodtan üljön, esetleg feküdjön gazdi mellett és figyeljen), Zsöminek és nekünk szintén láb mellett követés. Ezenkívül Zsömilánynak dummyzás, blind, elhozások. Azt hiszem ennyi. Nekünk behívás, ami szuperül megy. Nyílt terepen is (puszta rész, se dzsindzsa, se fa, se bokor, csak a puszta közepén álldogálva. Szuper! És a kedvencem a dombos :) Mikor picit fölfelé kell szaladnom, és sokat le. Akkor sípolok, feltűnik egy idő múlva Boni, kicsit megtorpan a domb tetjén, de mikor meglát lent csak úgy vágtat le, mint az őrült :) Ennyi volt mára. Más nem is történt. Vacsira kapott rizst, meg a maradék sajtfalatkákat. Szeresse de nagyon ;):)

Mező

Ma is voltunk Brigivel mezőn. Egész ügyes volt a kiscsaj. Az ültetésnél nem 10 mp-et kellett várni, amíg lenyomja a popóját, de most egyből meghallotta az egy rövid sípfújást, és már ült is. Volt behívás, amin Boni szuperül teljesített, de Brigi mondta, hogy annyira látszik rajtam, hogy nem bízom a kutyában :S És igaza van. Ahogy a behívás jön, egyből azon parázok, hogy vajon mikor lép le, és mit kell akkor csinálnom... De ezt el kell felejtenem. Így Boni sem fog bízni bennem, pláne nem abban, hogy majd tudom vezetni. Ezen mindenképpen változtatni fogok.
A mezőn eléggé mélabús volt. Nem is csináltunk sok láb mellett követést, mert szinte vonszolnom kellett. Inkább felöpörgettük sajttal, már amennyire lehetett, és behívásokat csináltunk. Ezek tényleg jók voltak. És már nem úgy, hogy elfutok, megállok, BONI!, síp, tárva kar, síp, guggol, dicséret, hanem: hosszú síp, néha-néha a neve is, aztán behívó síp, nyugodtan állok, akár le is guggolhatok a végén. De már erre is figyelt, vagyis a hosszúsípra. Szupiii ;)

Ennyi volt ma:) Bye ;)

Changes II

Tovább folytatódnak a változásaink így majdnem egy hét múlva. És igen, nincs időm blogot írni. Nincs az a 5-10 percem rá...elég gáz, mi? :S Szóval, szombaton elmentünk vidékre papámat felköszönteni a 70. születésnapja alkalmából. Boni ugye addig is a kertben volt, aminek a 2 kutya roppantul örült :D
Liza és Bigi :)

Kincs, ami nincs

Figyel

Vigyori

Portré

A legszebb *.*


Ezenkívül a valószínűleg legszembetűnőbb változás az, hogy lett fejlécünk, őszi style-t vettünk fel, és ezekért nagy nagy hálával tartozok Encsinek :)

Aztán, Bonival továbbra is gyakorolgattunk, és még most is. Ma voltunk Briginél. Láb mellett szépen megy, a tempóváltozásokat is figyeli, de mikor megállok, akkor se megállni, se leülni nem hajlandó, annak ellenére, hogy tudja a feladatát. Brigi a kezébe vette a dolgot, szószerint, és néha-néha neki leült. Akkor sípra próbáltuk meg. Egyből jobban ment. Majd én is csinálgattam, majd kiderült, hogy nem Boni a hibás (azért egy kicsit ő is:D), de rosszul fújom a sípot. Már ennek a technikáját is megtanultam, így én külön házit is kaptam, hogy gyakoroljam a síp fújását :))))
Ezután csináltunk kb 8 behívást. A harmadiknál odajött, de elugrott, ráordítottam, visszanézett és tovább szaglászott. Elkezdtem visszafelé futni, és akkor már jött :) Ez az 1 bakink volt, utána szuper jó behívások voltak ;) És az ütem: futok, megállok, név, síp, folyamatosan sípolok, kb 5 méterre van tőlem leguggolok és odajön ;) És mindeközben tárva a karom, na persze, futásnál nem tárva karral futottam :):):) Nagyon jó volt ma is Brigivel a mezőn.

Jelenleg betegeskedem, kúrálom magam 1000-rel :D Suliba nem megyek, se holnap, se pénteken.

Mindenkinek jó nevelést kívánok :D

Életmód váltás

Tegnap az egész napomat barátnőmnél töltöttem Fóton. Neki is van egy goldi fiúja, Leó. Elvittük őt 2x sétálni, filmeztünk, gépeztünk, sokat nevettünk :) Nagyon szuper volt, és Leó is meglepően jól viselkedett a séták alatt.
Fél 6-kor jött értem apu kocsival, a hátsó ülésen Bonival és Nikivel. Fótról Dunakeszire mentünk, ahol találkoztunk Varga-Klein Brigivel. Ő elvezetett minket egy nagy mezőre. OTt elmeséltük neki, hogy élünk Bonival, hogy folynak az etetések, a séták, Ő mit csinál bizonyos szituációkban...egyszóval mindent. Először is nekem kellett vele sétálnom egy kicsit, míg a többiek egyhelyben álltak. Háát, eléggé kellett húznom, mert menni akart a többiekhez. Majd nővérem jött, és neki se volt könnyű dolga. Végül apu, vele egész szépen ment, 2x visszanézett ránk, de ment. Majd tovább sétáltunk együtt, és elengedtük Bonit. Elég messzire elszaladt, de hátranézett. Mondta Brigi, hogy mikor legközelebb hátranéz, akkor guggoljunk le és hívjuk. Így is volt, és vágtázott vissza. Mondta, hogy nincs itt semmi baj, csak kicsit későn kezd aggódni a "falka" miatt :) Ezt csináltuk elég sokáig és közben beszélgettünk. Az volt a lényeg, hogy odahívtuk magunkhoz, majd elengedtük, hogy menjen. Ezt régebben én is csináltam, csak ugye mostanában ha nagy nehezen odajött meg kellett fognom. Majd, mikor megláttunk távolabb vizslákat, megfogtuk. A végén mondta is Brigi, hogy mivel már visszafelé sétáltunk (ezt ugye Boni is tudta), ezért már nehezebben fog visszajönni, mert tudja, hogy valamelyik behívásnál tuti vége lesz a bulinak. Visszafelé elmondta a tanácsait.
Azaz:
1.Nincs nyünyüzgetés, simogatás, csak néha-néha. Hanyagolni kell, hogy mikor foglalkozunk vele, odahívjuk magunkhoz, akkor röpüljön, hogy "Végrevégre!Megyek, rohanok, végre játszunk, simiztek!!!".
2. Játékait nem tesszük el, mert ha egész életében előtte volt, akkor nem fogja érteni, hogy mi van.
3. A játékai nincsenek lerakva, ő játszhat azokkal, de mi ne játszunk vele.
4. A sétát feladatnak, munkának tekinti, ezért fel kell oldanunk. Ezalatt azt értem, hogy kimegyünk az utcára és nem azonnal láb mellett kell jönnie. A sétákra kell vinnünk dummyt vagy valami más játékot és CSAK SÉTÁN lehet játszani vele.
5. Hetente 2x (1x Brigivel, 1x pedig családdal) ki lehetne vinni a mezőre. Ahol csak elengedjük, bóklászik, és mikor ránk figyel, guggolunk, hívjuk, jön, dicséret, visszaengedjük.

Hát, most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de még vannak teendőink, ezek csak a legfontosabbak. Már elkezdtük alkalmazni a dolgokat. Legközelebb jövőhét szerdán találkozunk Brigivel ugyanott. Addig még lehet (remélem biztos :)) kimegyünk a mezőre. Majd eldől.

BoniAdri