Bejegyzés a javából

Nem is húzom azzal az időt, hogy milyen régen írtam, és hogy mennyire sajnálom... Belevágok :)

Túl vagyunk egy újabb tüzelésen is (jún. 3-24). Minden oké volt, még nem mutatkoztak az álvemhesség jelei, reméljük nem is lesz álvemhes, mint az első tüzelése után.

Júnis 26-30-ig Balatonon nyaraltunk anyuékkal, kutya nélkül. Eszter-nagyi segítségével a lehető legjobb helyre került Boni - Karai Csabához. Vasárnap (26-án) elvittük először hozzá, elengedtük, körbeszaglászott a kertben, megismerkedett Aduval és Borával. Megbeszéltük Csabával a részleteket, és gyorsan kisurrantunk, amíg még nem figyelt ránk Bon. Mikor megfordultunk az utcán, bekukucskáltunk, Boni figyelt minket, de azt is láttuk, ahogy egyből visszafordul a kutyákhoz.

Nekünk nagyon jó nyaralásunk volt, csak az idő nem állt mellénk... viharos szél fújt, nagyon hideg volt, vízben 2x voltunk Apuval, összesen fél órát talán... Mindenesetre tényleg jól éreztük magunkat. Nagyokat sétáltunk a parton, a mólón, és rengeteg képet csináltam.

A képekről annyit, hogy magamhoz képest szerintem elég jók lettek, bár még messze nem olyan jók mint 1-2 ismerősöm képei ;) Itt egy kis ízelítő a többit IDE kattintva nézhetitek meg.

Kedden beszéltünk Csabával, hogy mi újság a leányzóval. Mondta, hogy Borával egész nap játszanak (naná, Boni a nála fiatalabb kutyusokkal szeret játszani :)). Picit alábbhagyott a lelkiismeret furdalásunk. Nagyon jól beilleszkedett a labradorok közé.

Csütörtökön mikor érte mentünk már a kapuban toporgott. Amíg Csaba elkészült, kintről már köszöntünk Boninak. Ő meg nem tudott mit kezdeni magával, örömében "sírt", toporzékolt, majd látványosan leült - "már ülök, csak gyertek ide, lécciiiiii". Nagy öröm volt ám :)

Mesélte Csaba, hogy kivitte 2x is tréningezni Bonit. Azt mondta, mindent megcsinált amit kért (kettős jelölés, memory), de a tempója nagyon nem tetszik neki. És akkor kitálaltam neki, hogy annyira pörgött Boni (nem egy munkavonalú labi volt, de na! :D), és azzal, hogy napiszinten labdáztam vele, megunta a dolgot, és a dummy nem is érdekli... most labdaszünet van, remélem majd, ha előveszem a dummy-t, akkor már az is tetszeni fog neki...

10-11-én megint Balatonon voltunk, de most kutyástúl :) Nagyon szép időnk volt, rengeteget voltunk vízben. Amikor mi voltunk vízben akkor tesóm és barátja vigyázott Bonira, amikor ők, akkor pedig mi őrködtünk.

Első este elmentünk Lellére, megnézni a bazárosokat meg vacsizni. Addig Boni egyedül volt a nyaralóban és durmolt. Mikor hazaértünk nem tudta eldönteni melyikünkhöz menjen, ugorjon vagy ne, de a szeme még így is olyan szűk volt :) Közben megint ezerrel nyüsszögött, újból örömében sírt.

Ezután vittük le egy kicsit pancsolni, de nem igazán volt úgy jó, hogy koromsötét volt, és még a parton se volt semmi fény :/ Kb 10 perc múlva hazasétáltunk miután Boni egy csöppet megmártózott. Másnap HAJNALBAN is levittük apuval a tóhoz. Én fotóztam (nem lettek a legjobbak :/), apu pedig Bonival pancsolt :)

Elmentünk Balatonmáriafürdőre, ahol még kisebb koromban 3 éven keresztül minden nyáron ott nyaraltunk. Ott lehet kapni a világ legjobb fagyiját, így elmentünk a fagyizóba. Most jött velünk Niki és Dávid is, így Boncsi is. Kértünk egy külön tölcsért, azt mártogattuk mindenkinek a fagyijába, azt kapta meg az ebadta :D

Hétfő este egyedül hagytuk a nyaralóban Bonit, amíg elmentünk vacsizni egy étterembe. Mikor visszaértünk megsétáltattam, és már indultunk is haza. Nagyon jól viselkedett a leányzó. A visszaúton végig aludt ;)

A délutáni sétákon nagyrészt elengedve jön, általában mögöttem kullog, szaglászik, van hogy előrébb megy picit, de amint szólok meg is áll, vagy visszajön hozzám. Ügyes, na :) Tegnap a kora délutáni sétán mikor el volt engedve barátjával, Portosszal (minden délután vele sétálunk, egy 1,5 éves spániel fiú :)), jött egy másik kislány, Jenny. Ő egy 7-8 hónapos keverék kutyus. Játszottak, és amikor szóltam Boninak ő leállt, odajött, szaglászott, mikor olyat kapott be, amit nem szívesen látok a szájában ( pl koszos zsepi.), rászóltam, és kiköpte. Eddig az volt, hogy rászóltam és elrohant vele, ez már úgy néz ki a múlt, remélhetőleg :)

Tegnap a késő délutáni sétán megint el volt engedve. Jött a régi barátnője, Ella. Vele is szaladt néhány kört majd elengedve jöttek tovább Ella-gazdi és körülöttem :)

A dummy-dolgot kijavítjuk. Van bőven időnk, tökéletesítjük a dolgot, rajta leszünk ;) A behívás-ügy meg úgy néz ki el van intézve, bár Boni soha nem lesz 100%-osan behívható mégis úgy érzem, hogy 85-90%-nál tartunk azért ;)

Kölyöksors

Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt, és sötét, az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, ő sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Emlékszem közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem. Emlékszem viszont a napra amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam, és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az Emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a húgaimmal csináltunk.

Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket. Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok !

Egy üzletben vagyunk ahol rengeteg különböző állat van ! Néha vijjogva csiripel, van amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak. A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a "kis embereket", a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem ! Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja:

- Á milyen aranyosak ! Szeretnék egy ilyet !

De végül egyikünket sem vitt haza senki.

A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejemet a puha szőrére és éreztem amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből és a szemetesbe dobták.

Ma egy család jött és magukkal vittek ! Micsoda boldog nap ez nekem ! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem ! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt ! Az anyukája és az Apukája azt mondta milyen édes és jó kiskutya vagyok ! Úgy hívnak Angyal.

Szeretem nyalogatni a gazdiaimat. A család olyan jó gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet kapok. Az egyetlen amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt és ha szaladgálunk, vagy játszom vele azt nagyon élvezem.

Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve. Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom - a kislány - olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is ... Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt, és hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem és én is nagyon szeretem őket !

Ma vagyok hat hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik. Akkor is fáj amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvétel is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnak de ez oly nehéz. Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, hogy lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek soha sem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek. Én csak a meleg napfényben szeretnék végre, futkározni és játszani, és odabújni hozzájuk. A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól. Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán ? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul ? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már ! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak. Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól. Az állatorvos asztala furcsán hideg, ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad. Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.

Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok : kis farok csóválással és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem
lehetett.

- Látják mondta az orvos, "az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőtől származnak". Már nem fáj semmi, és jól tudom sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel. Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok ...

(Az eredeti J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a "kutyaszaporítók" lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztenek, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért) Fordította: Vukovics Péter


Szerintem nem kell kommentálnom a dolgokat...elég nyilvánvaló!

MKSZ STRÁZSA SE CAC , és a mai napunk :)

Végre eljött a várva várt kiállítás. Nagyon izgultunk. Vagyis én:) Összegyűlt családunk egy kisebb része. A hely szuper volt, a társaság meg igazán lelkesítő :) Boni kitünőt kapott 4 fiatal szuka közül, helyezés és cím nélkül. Utólag ezt nagyon sajnálom, mert úgy érzem, hogy egy jó kis eredményt érhettünk volna el. Nem gond. Megvan a kitünő, és ez a fontos!!! Ezért mentünk:)

bíró: Sanja Momcilovic Bognic (SRB)

Boni bírálat közben (sajnos oldalról nem csináltunk beállítós képet róla, de ígérem, hogy holnap vagy szerdán bepótolom):


Erdőskerti Lola (Boni anyukája), champion szuka osztályban kitünő 3:


Erdőskerti Zorba "Balu" (Boni apukája), veterán kan osztályban, kitünő 1, CAC, Veterán BIS-re javasolt:


Rabbit-hunter Black Jack "Boss", fiatal kan osztályban kitünő 2


Rabbit-hunter Beethowen "Rio", fiatal kan osztályban kitünő 1, HPJ, Best Junior, Junior BIS-re javasolt:


Happiness Bringer Ambrus "Csipesz" (Boni féltesója): nyílt kan osztályban kitünő 2, res.CAC:


Lola és Boni Kutyapár 2. hely:


Utódcsoport - Balu és gyermekei (balról jobbra): Balu, Rio, Boni, Csipesz, 1. hely!!! (Bírált: Dr. Kittenberger Katona Zoltán (H)


Barátunk, Trendy White Gold Aldo, nyílt kan osztályban kitünő 1, CAC:


További képek a kiállításról:

Csipesz hempereg, amíg mást bírálnak :)


Rio mozgásban


Kutyapár


Lola és Boni mozgásban


Utódcsoport győztesek:)


Családi fotó:




Mai napunk


Nem volt semmi extra. Délután átjött Niki barátja. Vele játszott a kislány. Miután ők elmentek, én levittem egy igen gyors sétára, ugyanis nagyon elkezdett dörögni, villámlani az ég. Mondom, nagy zuhi van készülőben, menjünk inkább. Siettünk, de alig esett 5 csepp. Ezután felmentünk, ivott, és odatelepedett mellém az ágyra. Jót aludt velem:) Én csak félálomban, ő meg teljesen benyomta a szunyát :):) A 6 órási sétánál elkísértük anyut a postához. Rengetegen votlak bent, anyu pedig szépen kivárta a sorát, mi meg rá vártunk addig kint. Boni feküdt a fűben, közben pedig a "postai kertet" javítgatta... :) Majd találkoztunk Hugival, a lassan 1 éves labi-lánnyal. Játszottak egyet. Ott nem fényképeztem, viszont a kertészkedést megörökítettem. Este egy jó nagyot futottunk megint. Most édes álmokat álmodva alszik a helyén:)

Most jutott eszembe, hogy tegnap, mikor a kiállítás után levittük sétálni. Elkezdett hemperegni egy magas, gazos részen. Mikor, mellettem állt, ránéztem, és egy toklász volt a szemében. Nagyon megijedtem. Nem is tudtam kiszedni. Ahogy próbáltam megfogni a toklászt, az úgy kúszott beljebb. Aztán én fogtam le a fejét, anyu meg a toklászt húzta ki a szeméből. Utána nem votl semmi. Nem lett piros a szeme. Nagy feneket kerítettünk a dolognak, de szerencsére megtudtuk oldani.

Közmunkát végez :D


Kisebb gödör sikeredett


Gyönyörű *.*



Jó éjszakát:)