Let's go, no stop!

Húú, ezt a napot. Vagyis délutánt. A szokásos kedd: hazaérek, kapkodás, öltözés át, felhúzni ötezer pulcsit, nadrágot, gumicsizma, síp (amit sikeresen itthon hagytam), reti póráz, kutya :D Ja, és egy apu sem árt, ha van a közelben ;) Már indultunk is mezőre. Most nem jött se Feri Rioval, se Helga Frankie-vel, se Peti, csak mi voltunk, Brigi Dorellal. Megbeszéltük azt a bizonyos behívós-kutyafuttatós-pórázos szitut, és minden oké :) Most nincs kedvem annyit írni, talán este, vagy holnap elárulom :D

Szóval, elég jól kezdtük az egészet. Miközben megbeszéltük a behívós-kutyafuttatós-pórázos dolgot, addig mindkét eb el volt engedve. Mivel a sípot otthon hagytam, így Brigi sípjára hagyadkoztam. Ő fújta a hosszút, mindkét eb felnéz ránk, majd behívó fújása, és mindketten vágtáztak vissza - Boni hozzám, természetesen ;) Ezt eljátszottuk párszor, és volt, hogy nagyon messze voltak, de akkor is úgy rohant vissza *.* Imádom ezt a dögöt :D

Aztán elkezdtük a komolyabb feladatokat. Memory dzsindzsában, aminél persze az előreküldésnél beugrott a szentem :/ A 2. ilyennél letudtam és megtudtam állítani :O Dagadtam a büszkeségtől, mert örültem, hogy Bonit ÉN tudtam kontroll alatt tartani. Visszahívtam, leültettem, megint előreküldtem, és mehetett, és ügyes volt :) Jól keresett, felkapta, szépen fogta a dummy-t, ha nem is szépen, akkor igazított. Szóval ez nagyon ment. Elkezdtük az irányítás legalapabbját (figyelitek, milyen szavakat ki nem találok :D ). Vagyis: a kidolgozott területre (ahol addig dolgoztunk, ott kerestét a dummy-t) kidobjuk a dummy-t, megfordulunk, hogy háttal legyünk a dummy-nak. Kutya leültet, otthagy, gazdi elmegy pár lépést, megáll, szembeáll a kutyával, fúj egy hosszút, kutya felfigyel, felemeli gazdi a kezét, majd mondja, hogy "előre". Ekkor elméletileg a kutyának fel kéne pattannia, megfordulnia, elmenni a dummy-ért, és bevinni a gazdinak. Bonival szenvedtünk itt egy jórészt... mindig azt csinálta, hogy felfigyelt a sípra, a felemelt kéz nem jelentett neki semmit, ha mondtam az sem, ezért lépegettem előre, és közben "noszogattam". Ekkor, rohant felém, ugatott rám, mondtam neki "előre", megfordult és elment a dummy-ért... ezt játszottuk el. Aztán már mikor felém kezdett jönni, és ugatott, rászóltam "szépen, finoman", és akkor egyből tudta, hogy mennie kell. Elsétáltunk a domb széléig, ahonnan Brigi küldte Dorellt. Megörültem, mert az a domb volt a kedvenc behívós helyem még ősz elején (de régen is volt már az :)). Mondtam is Briginek, erre fent kidobtunk 4 dummy-t egy nagyobb gallyhoz, lementünk a domb aljáig, és onnan küldtük a kutyákat. Ez arra volt (lett volna) jó, hogy mikor jön visszafelé a kutya, akkor fusson visszafelé (bár aznap a tempó annyira nem volt gázos). Meg is volt, okés, csak ez már a végén volt, és annyira fáradt volt. Hozta azért, csak nagyon lassan, meg utána dicséretből játszani akartam vele, de arra is lusta volt. Úgyhogy még Dorell behozta a maradékot, majd felmentünk és utána elengedve rohangáltak egy jóízűt :)

Ennyi lett volna. Én ma igazán örültem a teljesítményének :) Az irányításos dolgot majd folytatjuk legközelebb. Nagyon élveztem, hogy most csak ketten voltunk Brigivel. Szeretem az ilyen alkalmakat, jól átbeszéljük a dolgokat :) De annak is meg van a maga "varázsa", mikor többen, esetleg jó sokan vagyunk. Az meg izgalmas, hogy melyik kutya hogy fog teljesíteni, ez menni fog-e neki, stb :)

I love my sweet dog <3>

Imádlak Manóóóó :))

Ismerős

Voltunk délután mezőn. Annyira király volt Boni!!!! Leesett az állam, ahogy láttam, hogy dolgozik. Gyorsan ment ki, szépen keresett, felkapta a dummy-t (vacakolt előtte még picit, mert havas volt), rohant vissza. Végre nem olyan lassan jött, meg álldogált is egy sort... Nagyon ügyes volt :) Ezt csinálta körülbelül a képzés feléig. Utána meg...OFF.

Elmesélem mi történt: kerestetés volt úgy, hogy ahogy leesik a dummy, már küldjük is érte a kutyát. Nekünk dobták volna már ki a dummy-t, már Boni elé tettem a pórázt (lásd a képen, alomtalin készült), mikro mondta Brigi, menjünk hátrébb. Elindultunk, de így hagytam a pórázt, és Boni kihúzta a fejét. Még nem tudunk póráz nélkül láb mellett közlekedni. Mondtam neki, "láb", "ide", de semmi. Felcsillant a szeme és elfutott. Körberohangált engem, és közben ugatott - megzizzent szegény. Nem szabadott hozzászólnom, se rászólnom, ne hívjam, csak közeledjek felé határozott léptekkel, és próbáljam "megcsípni". Nagy nehezen összejött, mikor már 2 méterre volt tőlem, "odasunnyogott" hozzám...nagyon meghatott, tényleg...jól megszidtam és ennyi. Megint neki rugaszkodtunk a feladatnak, most már memory-ból. Elküldtem, de Ő nem ment, mikor mondtam neki, hogy "tovább!", akkor megint elkezdte az ugatós hülyeségét. Na nem voltam ám kibukva, kicsit sem :) (ugye érzitek az iróniát?:D). És akkor megcsinálta. Azt amit nem vártam volna már el ennyi idő után. Elrohant. Olyan tudatosan, célirányosan futott, hogy tudtuk, csak egy helyre mehet - vissza a kocsikhoz, apuhoz. Egyből hívtam aput telón, hogy ne nézzen rá, ne érjen hozzá, tojja le magasról. Mondja már megfogta. Áhh. Mindegy, jobban is alakult így, ki tudja, meddig kellett volna még utána hajkurásznom. Na, gyorsan odafutottam, elkaptam Bonit, és nagyon nagyon megszidtam. Visszasétáltunk. Csináltunk egy közelebbi kerestetést, és megvolt. Szépen hozta, helyesen fogta, csóvált ezerrel. Itt hagytuk abba.

Most már próbálok arra gondolni, hogy mennyire nagyon ügyes volt az elején :) Erre az egész sztorira utal a cím: volt már egy bejegyzésem, "mindig elrontja". És igen. Olyan ügyesen viselkedett, de végül csak elszúrta/szúrtuk.

Hazafelé mérgemben előre ültem, nem pedig hátra, Bon mellé (amúgy, ha így látjátok, hogy "Bon", akkor az nem véletlenül hagytam le az "i"-t, hanem így hívom :D). Simán kibírta. Mondjuk elég fáradt volt, sokat rohangált, és végig aludt. Tök jó, hogy simán ülhettem előre. Ezentúl így fogunk, ha csak hárman megyünk apuval és Bonival :)

Elmúlt napokban csináltam 1-2 képet Canonnal, Boniról és NemBoniról is :D

Bonisok:

Hellóóóó ;))

Gondoltam, a bejegyzések végén adnék mindig egy jó számot. Amit én nagyon kedvelek. Most itt az első :) Sokat kerestem, és egy nagyon jó barátom meg is találta nekem :)

Kerestetés alapfokon

Ma délután tali volt mezőn Brigivel. Ő még tartotta az "órát", mi addig Bonival járkáltunk, hogy elvégezze kis és nagy dolgait :) És akkor megláttuk az autót. Azt a bizonyos autót, amit a dugóban üldögélve is felismertem :) Kriszta és Feri jött a tesónkkal, Rioval. Mikor Brigi végzett az előző "alanyaival", mi kerültünk sorra. Láb mellett követés, ültetés, forgások, tempóváltások. Ezután memory, mindkét ebzetnek 2-2, felváltva, szinte mindig mi kezdtünk Bonival. Majd elindultunk egy dzsindzsás felé. Brigi mondta, hogy most megnézzük a kerestetést. Leesett állal nézek, és kérdezem, hogy mi is? Mondja: Persze! Majd meglátjuk mi lesz :) És kipróbáltuk, és sikerült a segítségünkkel, de Boni megtalálta a dummyt és nekem hozta okos, rendes golden módjára :-) Rio is szuperül teljesített ;) Gratula, sokat elértetek vele, és még sokra viszitek a Nagyfiúval! :) Kerestetésből elég sokat csináltunk. Majd még 2-2 jelölést és vége volt a tréningnek. Ezután kipróbáltuk, hogy játszanának-e, és ők igen, de csak hosszúpórázon, azon meg gabalyodtak. Így nem volt játék, csak külön-külön szaladgálhattak egyet. Szóval, nagyon büszke vagyok a leányzómra, és mindketten meglettünk dícsérve :$ :) Szuper volt ez a nap :)