Let's go, no stop!

Húú, ezt a napot. Vagyis délutánt. A szokásos kedd: hazaérek, kapkodás, öltözés át, felhúzni ötezer pulcsit, nadrágot, gumicsizma, síp (amit sikeresen itthon hagytam), reti póráz, kutya :D Ja, és egy apu sem árt, ha van a közelben ;) Már indultunk is mezőre. Most nem jött se Feri Rioval, se Helga Frankie-vel, se Peti, csak mi voltunk, Brigi Dorellal. Megbeszéltük azt a bizonyos behívós-kutyafuttatós-pórázos szitut, és minden oké :) Most nincs kedvem annyit írni, talán este, vagy holnap elárulom :D

Szóval, elég jól kezdtük az egészet. Miközben megbeszéltük a behívós-kutyafuttatós-pórázos dolgot, addig mindkét eb el volt engedve. Mivel a sípot otthon hagytam, így Brigi sípjára hagyadkoztam. Ő fújta a hosszút, mindkét eb felnéz ránk, majd behívó fújása, és mindketten vágtáztak vissza - Boni hozzám, természetesen ;) Ezt eljátszottuk párszor, és volt, hogy nagyon messze voltak, de akkor is úgy rohant vissza *.* Imádom ezt a dögöt :D

Aztán elkezdtük a komolyabb feladatokat. Memory dzsindzsában, aminél persze az előreküldésnél beugrott a szentem :/ A 2. ilyennél letudtam és megtudtam állítani :O Dagadtam a büszkeségtől, mert örültem, hogy Bonit ÉN tudtam kontroll alatt tartani. Visszahívtam, leültettem, megint előreküldtem, és mehetett, és ügyes volt :) Jól keresett, felkapta, szépen fogta a dummy-t, ha nem is szépen, akkor igazított. Szóval ez nagyon ment. Elkezdtük az irányítás legalapabbját (figyelitek, milyen szavakat ki nem találok :D ). Vagyis: a kidolgozott területre (ahol addig dolgoztunk, ott kerestét a dummy-t) kidobjuk a dummy-t, megfordulunk, hogy háttal legyünk a dummy-nak. Kutya leültet, otthagy, gazdi elmegy pár lépést, megáll, szembeáll a kutyával, fúj egy hosszút, kutya felfigyel, felemeli gazdi a kezét, majd mondja, hogy "előre". Ekkor elméletileg a kutyának fel kéne pattannia, megfordulnia, elmenni a dummy-ért, és bevinni a gazdinak. Bonival szenvedtünk itt egy jórészt... mindig azt csinálta, hogy felfigyelt a sípra, a felemelt kéz nem jelentett neki semmit, ha mondtam az sem, ezért lépegettem előre, és közben "noszogattam". Ekkor, rohant felém, ugatott rám, mondtam neki "előre", megfordult és elment a dummy-ért... ezt játszottuk el. Aztán már mikor felém kezdett jönni, és ugatott, rászóltam "szépen, finoman", és akkor egyből tudta, hogy mennie kell. Elsétáltunk a domb széléig, ahonnan Brigi küldte Dorellt. Megörültem, mert az a domb volt a kedvenc behívós helyem még ősz elején (de régen is volt már az :)). Mondtam is Briginek, erre fent kidobtunk 4 dummy-t egy nagyobb gallyhoz, lementünk a domb aljáig, és onnan küldtük a kutyákat. Ez arra volt (lett volna) jó, hogy mikor jön visszafelé a kutya, akkor fusson visszafelé (bár aznap a tempó annyira nem volt gázos). Meg is volt, okés, csak ez már a végén volt, és annyira fáradt volt. Hozta azért, csak nagyon lassan, meg utána dicséretből játszani akartam vele, de arra is lusta volt. Úgyhogy még Dorell behozta a maradékot, majd felmentünk és utána elengedve rohangáltak egy jóízűt :)

Ennyi lett volna. Én ma igazán örültem a teljesítményének :) Az irányításos dolgot majd folytatjuk legközelebb. Nagyon élveztem, hogy most csak ketten voltunk Brigivel. Szeretem az ilyen alkalmakat, jól átbeszéljük a dolgokat :) De annak is meg van a maga "varázsa", mikor többen, esetleg jó sokan vagyunk. Az meg izgalmas, hogy melyik kutya hogy fog teljesíteni, ez menni fog-e neki, stb :)

I love my sweet dog <3>

Imádlak Manóóóó :))