Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 14., csütörtök

Bejegyzés a javából

Nem is húzom azzal az időt, hogy milyen régen írtam, és hogy mennyire sajnálom... Belevágok :)

Túl vagyunk egy újabb tüzelésen is (jún. 3-24). Minden oké volt, még nem mutatkoztak az álvemhesség jelei, reméljük nem is lesz álvemhes, mint az első tüzelése után.

Júnis 26-30-ig Balatonon nyaraltunk anyuékkal, kutya nélkül. Eszter-nagyi segítségével a lehető legjobb helyre került Boni - Karai Csabához. Vasárnap (26-án) elvittük először hozzá, elengedtük, körbeszaglászott a kertben, megismerkedett Aduval és Borával. Megbeszéltük Csabával a részleteket, és gyorsan kisurrantunk, amíg még nem figyelt ránk Bon. Mikor megfordultunk az utcán, bekukucskáltunk, Boni figyelt minket, de azt is láttuk, ahogy egyből visszafordul a kutyákhoz.

Nekünk nagyon jó nyaralásunk volt, csak az idő nem állt mellénk... viharos szél fújt, nagyon hideg volt, vízben 2x voltunk Apuval, összesen fél órát talán... Mindenesetre tényleg jól éreztük magunkat. Nagyokat sétáltunk a parton, a mólón, és rengeteg képet csináltam.

A képekről annyit, hogy magamhoz képest szerintem elég jók lettek, bár még messze nem olyan jók mint 1-2 ismerősöm képei ;) Itt egy kis ízelítő a többit IDE kattintva nézhetitek meg.





Kedden beszéltünk Csabával, hogy mi újság a leányzóval. Mondta, hogy Borával egész nap játszanak (naná, Boni a nála fiatalabb kutyusokkal szeret játszani :)). Picit alábbhagyott a lelkiismeret furdalásunk. Nagyon jól beilleszkedett a labradorok közé.

Csütörtökön mikor érte mentünk már a kapuban toporgott. Amíg Csaba elkészült, kintről már köszöntünk Boninak. Ő meg nem tudott mit kezdeni magával, örömében "sírt", toporzékolt, majd látványosan leült - "már ülök, csak gyertek ide, lécciiiiii". Nagy öröm volt ám :)

Mesélte Csaba, hogy kivitte 2x is tréningezni Bonit. Azt mondta, mindent megcsinált amit kért (kettős jelölés, memory), de a tempója nagyon nem tetszik neki. És akkor kitálaltam neki, hogy annyira pörgött Boni (nem egy munkavonalú labi volt, de na! :D), és azzal, hogy napiszinten labdáztam vele, megunta a dolgot, és a dummy nem is érdekli... most labdaszünet van, remélem majd, ha előveszem a dummy-t, akkor már az is tetszeni fog neki...

10-11-én megint Balatonon voltunk, de most kutyástúl :) Nagyon szép időnk volt, rengeteget voltunk vízben. Amikor mi voltunk vízben akkor tesóm és barátja vigyázott Bonira, amikor ők, akkor pedig mi őrködtünk.


Első este elmentünk Lellére, megnézni a bazárosokat meg vacsizni. Addig Boni egyedül volt a nyaralóban és durmolt. Mikor hazaértünk nem tudta eldönteni melyikünkhöz menjen, ugorjon vagy ne, de a szeme még így is olyan szűk volt :) Közben megint ezerrel nyüsszögött, újból örömében sírt.

Ezután vittük le egy kicsit pancsolni, de nem igazán volt úgy jó, hogy koromsötét volt, és még a parton se volt semmi fény :/ Kb 10 perc múlva hazasétáltunk miután Boni egy csöppet megmártózott. Másnap HAJNALBAN is levittük apuval a tóhoz. Én fotóztam (nem lettek a legjobbak :/), apu pedig Bonival pancsolt :)


Elmentünk Balatonmáriafürdőre, ahol még kisebb koromban 3 éven keresztül minden nyáron ott nyaraltunk. Ott lehet kapni a világ legjobb fagyiját, így elmentünk a fagyizóba. Most jött velünk Niki és Dávid is, így Boncsi is. Kértünk egy külön tölcsért, azt mártogattuk mindenkinek a fagyijába, azt kapta meg az ebadta :D

Hétfő este egyedül hagytuk a nyaralóban Bonit, amíg elmentünk vacsizni egy étterembe. Mikor visszaértünk megsétáltattam, és már indultunk is haza. Nagyon jól viselkedett a leányzó. A visszaúton végig aludt ;)



A délutáni sétákon nagyrészt elengedve jön, általában mögöttem kullog, szaglászik, van hogy előrébb megy picit, de amint szólok meg is áll, vagy visszajön hozzám. Ügyes, na :) Tegnap a kora délutáni sétán mikor el volt engedve barátjával, Portosszal (minden délután vele sétálunk, egy 1,5 éves spániel fiú :)), jött egy másik kislány, Jenny. Ő egy 7-8 hónapos keverék kutyus. Játszottak, és amikor szóltam Boninak ő leállt, odajött, szaglászott, mikor olyat kapott be, amit nem szívesen látok a szájában ( pl koszos zsepi.), rászóltam, és kiköpte. Eddig az volt, hogy rászóltam és elrohant vele, ez már úgy néz ki a múlt, remélhetőleg :)

Tegnap a késő délutáni sétán megint el volt engedve. Jött a régi barátnője, Ella. Vele is szaladt néhány kört majd elengedve jöttek tovább Ella-gazdi és körülöttem :)

A dummy-dolgot kijavítjuk. Van bőven időnk, tökéletesítjük a dolgot, rajta leszünk ;) A behívás-ügy meg úgy néz ki el van intézve, bár Boni soha nem lesz 100%-osan behívható mégis úgy érzem, hogy 85-90%-nál tartunk azért ;)


2010. július 13., kedd

Az első nyaralás Vele

Kemény 1,5 napot töltöttünk a Balatonon. Boglárra mentünk, ahol egy ismerősünk appartman házában voltunk 1 éjszakát. Volt 1-2 gond. Például, hogy nemhogy a vízbe, de még a partra sem lehetett levinni kutyát. Mindenhol egy áthúzott kutya volt a táblákon. Egész délelőtt kocsikáztunk, hogy találjunk valami kutyás fürdőhelyet (addig Boni Nikinél és Dávidnál volt, akik a mi szállásunktól kb 30 méterre voltak). Fonyódon találtunk is egyet. Szép tiszta, füves, rendezett hely volt - és kihalt. Nem értettük miért, de nagyon megörültünk, hogy találtunk egy jó pancsolós helyet. Mentünk is Boniért, betettük a kocsiba, és már mentünk is le a partunkra. Aztán ott kiderült, hogy miért is oylan kihalt. Rengeteg szúnyog volt. Ahogy léptünk a fűben úgy akár 20-30 is felröppent. Nagyon rossz volt :-( A víz barna volt, viszont nagyon tiszta. Látszott az, ahogy Boni "rúg-kapált". Nagyon szépen úszik. Úsztunk együtt is, még versenyt is! A dummy-ért küzdöttünk. Persze ő nyert (épphogy!:)), mert én is kutya-úszásban mentem. Természetesen azért, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Nagyon élvezte az úszást. Délután 2-kor és este fél 8-kor is elvittük kb fél-1 órára. Az esti úszás utén átmentünk Bonistúl Nikiékhez, a kertbe. Labdáztunk vele egy keveset, de megint jöttek a fránya szúnyogok. Mentünk is haza. Kapott vacsorát, és elaludt. Az éjszaka fura volt. A fiatalok a szomszédságunkban jöttek-mentek, bulizni, vacsorázni, fürödni, medencézni... ebem pedig mindet megugatta. Az idegeneket jól megmorogja így, hogy egy fal van köztünk és köztük :)

Ma reggel is levittük egyet még úszni. Én mentem be vele a vízbe, anyu, apu kint voltak. Apu csinált videót is. Nem hiszem, hogy feltudom tenni a kamera miatt. Elég hülye, ha bedugjuk a gépbe :S Mindegy is. Az a lényeg, hogy mi lássuk :)

Összegezve: nem volt valami über szuper nyaralás. Inkább Boni nyaralása volt. Ő úszott, fürdött a legtöbbet a Balatonban, Ő nyargalászott a kihalt parton (nem mintha az annyira hiányzott volna nekünk :))... nem baj. Jövőre, veszünk majd egy szúnyogmentes, parti telket, aminek az udavara egyből a Balatonra nyílik. Szép álom :)

A héten még tuti visszük úszni. Kár, hogy a közelünkben nincs valami tó vagy ilyesmi, ahova csak elsétálnánk. Jó ez így :) Majd a Hajógyárin csinálok még képeket. Itt nem cisnáltam...majd a hajógyárin. Ja, és a Velencei-tó is tervbe van véve 1 napra, de ott is biztos rengeteg a szúnyog. Bár, az mindenhol van. Hagyjuk.

A szeme szebb. Sokkal. Picit rózsaszín még a bal. De el fog múlni. "Cseppentünk neki". A nadrág valószínűleg jön ki belőle, vagy már ki is jött, mert elég sokszor végezte ez a dolgát.

Kiskutyám mély álomba merülve alszik, az ő megszokott, nyugodt, békés, otthonos járólapján :)

2010. július 11., vasárnap

Örömhír és a vele járója

Szerencsére fél 2-kor kakilt, és mikor szedtem föl, akkor látom, hogy van benne egy kisebb darab gatya-cafat. Olyan boldog vagyok :) Aki látott, az nem nézhetett kicsit sem hülyének...áááá! Ott örömködök, miközben fogomegy zacskóval Boni kaksiját :-) De nyomiiiiii :D

Ez volt az örömhír. De, mint minden jóban van valami rossz. Nem ehez kapcsolódik, de rossz dolog. Ma reggel Boninak a bal szeme igen csúnyán vöröslött. A cseppet nem hagyja, hogy csöpögtessünk a szemébe, ezért egy pamacsra szoktunk csepegtetni, és a pamaccsal átsimítani a szemét. Hogy megnyugodjunk (vagy felidegsítsük magunkat, mikor hogy), elvittük állatorvoshoz. A szemét nem hagyta Bonibabi, hogy valami csipesszel kitágítsák, és megnézze a dokinéni. Ő aztán nem. Feltettük a 31 kg-os seggét az asztalra. Ott se félt. Nem hagyta magát, folyton elfordult, "ugrált", csapkodott, mint egy rossz gyerek. Feltettek a szájára valami szíjat. Szegénykém :) Ilyen is csak 1x volt rajta, szintén állatorvosnál. Pedig Ő senkit, soha, semmilyen körülmények között nem harapna meg. Aztán mondta dokinéni, hogy egy kicsit piros még (ez du. 6-kor volt, addig javult picit), lehet, hogy a Dunában valami szemcse ment bele, azt dörcsölte, és magának kaparta meg így... nem tudni biztosan. Kaptunk (kaptunk?! 600 Ft-ért vettünk!) egy szemcseppet (sokra mentünk vele - pamacs), és ennyi volt.

Délután nem terveztünk nagy sétát. Iszonyat meleg volt. Így csak a téren voltunk, meg a dokinéni volt az úticélunk. Este 9-kor úgy terveztük anyuval, hogy a töltésig elsétálunk. Gondoltuk, Boninak is jobb kedve lesz hozzá, mert kicsit kellemesebb lett a levegő. A fenéket. Feküdt, húztuk, csaltuk, rángattuk...nem jött. A töltés előtt 3 utcával visszafordultunk. Nem jött volna tovább. Ja, útközben 2 kóbor kutya is volt (mindkettőnek meg lett a gazdija, egy angol szetter, és basset hound). A basset hound-ot Chandler-nek hívták. Mekkora poén :) Tök jó :-)

Ma jöttek délelőtt mamámék. Jött mama, papa, Kriszti és Dorka. Jó volt nagyon. Délutánra mindenki teljesen kikészült. Meleg is volt, egymást is fárasztottuk :)

Holnap megyünk Balatonra. Elméletileg kedden este jövünk haza, de lehet, hogy még tudunk maradni. Majd eldől. Jó lesz biztos :)

Addig is sok-sok puszi, és nyalintás mindenkinek ;)
Dummy-Bajnok és Adri