Április 16. - a régen várt nap

Március 27, a Népligetes találkozónk után, újabb tervezgetések szövődtek. Igen, Dorkáról (Bókáról) van szó. Találkozni szerettünk volna újból, de most több időre. Fontolgattuk a dátumot, ki mikor érne rá, de valahogy nem jutottunk dűlőre. Végül kitaláltuk április 16-át, egy szombati napot, mikor Boni és én majd lemegyünk hozzájuk Szajolba. Az ötlet jó volt, "nehezen" ugyan, de megszültük :) Ezután jött a neheze: megbeszélni apuval, hogy vigyen le minket. Apu egyből rábólintott, mondta, hogy oké, mehetünk. Nagy örömködve kapcsoltam be a hír után a gépet, küldtem az sms-t Bókának, hogy jöjjön azonnal MSN-re, van egy kis hírem a számára. Kérdezem tőle: Még mindig jó lenne az április 16? Mondja, igen. Erre csak ennyit írtam: MEGYEK HOZZÁD!!!!!! :)

Nagy örömködés volt, gondolhatjátok. Újabb tervezgetések, mit is fogunk csinálni, merre, hogy, miként, stb, stb...

Bókával megszervezett egy jó kis sétatervet, ami kb 5-6 drága órát "vett volna el" az életünkből :)

Ehun van-e :

csinos, ugye? :)

Aztán egyre jobban klappoltak a dolgok, szinte már vártuk, mikor üt be valami, ami majd tönkrevágja az egész napot. Egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt, szombatra mondott hidegfrontot, záport... innentől kezdve naponta többször néztem idokep.hu -n a szajoli időjárárt szombatra. Zápor, zápor, zápor. Már nem is nagyon reménykedtünk. Pénteken megnézem: gyengén felhős! Na, akkor felcsillant újból a fény a szemünkben.

Másnap reggel útnak indulunk. Dorkától folyamatosan kaptam helyzetjelentést. Először írta, hogy szép az idő, de Pest felől nagyon csúnya felhők jönnek. Kb 1 óra múlva már 3000 ágra szikrázó napsütést írt :) Alig bírtam (bírtuk) kivárni a 11 órát. Mikor a kapujukban álltunk... az az izgatottság :)

Betessékelt minket, ő még pakolászott (hozott egy miniatűr táskát meg a fényképezőt... én egy hátizsákkal indultam, ami annyira tömve volt, hogy folyton szétnyílt :D). Szofi most pörgött, nem úgy, mint mikor a cac-on, délután találkoztunk, és nagyban letojt. Most a nyakamba ugrott, pitizett... <3

Kb fél óra múlva elindultunk a kisrét felé, ahol gyakoroltunk. A kis utcákon keresztül végig ment a láb mellett követés és a kisréten is "bemelegítettünk". Behívástól kezdve, stabilitásig gyakoroltam Bonival mindent. Majd csináltunk egy kisebb jelölést. És megcsinálta! Gondoltam, itt már gond nem lesz. Csináltunk memory-t, megcsináltuk a soproni WT 1. feladatának mindkét változatát, több jelölést is. Majd labdáztunk nagyon nagyon sokat a lánykákkal :)

Ezután már nem is tudom, hogy is történtek a dolgok... Mentünk még jó pár kört, Boni végig behívható volt, voltunk a Tiszánál, Holt-Tiszánál, mindkét helyen jót úsztak a "jányok" :) Sőt, a Holt-Tiszánál Bonit beugrasztottam a stégről :D Bókával csak lestünk, hogy mi lesz, úgy elmerült o.O Aztán feljött, és a stégre kapaszkodott, de ott ugye nem tudott kijönni. Visszanyomkodtam a vízbe, és akkor biztattam, hogy ússzon, jött is a stég mellett. Persze, a kis csónakot már nem akarta kikerülni, és így felmászott, és úgy lépett fel a stégre :D

A stégen Bóka fotózott, én pedig mindkét ebet beállítottam. Szofi eléggé pörgött, és egész szépen állt be free.ben, Boni meg csak állt... ő nem igazán csóvál ilyenkor, vagyis néha igen. Attól függ, hogy mivel, hogy, mennyire tudom felpörgetni :) Szofi viszont folyamatosan riszált :)

Innen indultunk visszafelé, de még volt egy röpke órácskánt, amíg értem nem jött apu. Ebben az órában elsétáltunk a csatorna mellé, ami mellett ilyen jó kis fás rész volt. Itt sétáltunk tovább ebekkel. Nem is akartak bemenni a csatornába, hál'istennek. Egyszer nagyon bepörögtek, fogócskáztak, ide-oda rohantak, és nagyban megindultak a csatorna felé o.O Ott sípoltunk mint az őrültek, de leállítottuk mindkettőt, és már szaladtak is vissza :) Magamban már éljeneztem, hogy ezaz, Bonit, vízről, én, síppal, elhívtam.... ejjjhaaaaaa! Csöppet elbíztam magam, mikor felröppent egy vadkacsa, és végül mindketten berongyoltak a vízbe. Szofi max 2. hívásra ki is jött, de Boni nem. Végül sikerült kiimádkoznom, de valami fekete dzsuva is volt rajta. A szagát meg hadd ne mondjam, milyen volt... az az igazi mocsár, pocsolya, szennyvíz, döglött valami... fúúúúj! :D

Dorkáék kertjében próbáltuk leslagozni a kiscsajt, de nem nagyon hagyta. Inkább labdáztunk még egy sort (milyen érdekes, ebbe nem fáradnak bele :-)), hogy megszáradjanak. Aztán próbáltam még Boniból kikefélni a mocskot, nem túl nagy sikerrel.

Bókától kaptunk 3 igazi teniszlabdát (valamelyik nap vettünk mi is, de ilyen nyomi, teniszlabda alakú sz@rságot, ami egyáltalán nem pattog, és 2 dobás után szétesik :D). Aztán jött a nap legrosszabb része: a búcsú. Megölelgettük egymást, elköszöntünk, és én a kocsiban átgondoltam az egész napot, hol jártunk, mit csináltunk, EGYÜTT VOLTUNK... felfoghatatlan számomra a dolog még mindig :)

Na, jöjjenek a képek. Ezeket én készítettem, hozzám képest jól sikerültek... Dorka képeivel összehasonlítva meg ne nézzétek, mert azokhoz képest az enyéim a béka feneke alatt vannak :D

Ez csak néhány kép, amiket találomra beszúrtam :) A többi kép ITT megtekinthető.

Köszönöm ezt a csodálatos napot, soha nem felejtjük el! :) (L)

A mi zenénk :)

"It's like a dream, although I'm not asleep, I never want to wake up"... pont ilyen volt :) <3

Szabadon élek, szabadon érzek...

Ma a délutáni sétánál nem volt túl pörgős Boni. Sőt. Eléggé lomha volt. Kihasználtam ezt és elengedtem. Annyit mondtam neki, hogy "séta", tehát ne pörögjön be nagyon, aztán rongyoljon el a "mehetsz" parancsszó után (pláne, hogy nem vittem sípot, se jutifalit). Maximum 3 méterre ment el, de szerintem még annyi sem volt. Szóltam neki, visszanézett, hívtam, jött. Minden okés volt :) Talán 3-4 percen át mentünk így. Nekem ez is elég nagy szó.

A késődélutáni sétán anyuval mentünk együtt. Megakartam mutatni anyunak, hogy mi volt délután. Elengedtem Bonit, ugyanaz a "séta" parancsszó, és ugyanúgy mentünk tovább. Ügyes volt, tényleg. Ha lemaradt, mentem tovább, de nem sokkal messzebb megálltam, látta, hogy várok rá, és már jött is gyorsan. Ekkor már párszor be is hívtam (síp és juti is volt nálam ;). Jött mindig. Nagy volt az öröm. Itt kb 10 percig mehetett szabadon.

Este pedig tesómnak akartam megmutatni, és a délutáni rövid útvonal ugyanazon szakaszán ugyanúgy engedtem el. Most messzebb mehetett Tőlem, de nem aggódtam. Az egyik egyáltalán nem forgalmas (!!!) út túloldalán meglátott egy vizslát. Szóltam neki, hogy "megáll". Nem akartam hívni, gondoltam esélyem sem lesz. Szerencsére megállt, figyelte, de nem moccant. Odamentem nyugodtan, lassan, megfogtam, megdícsértem, és mentünk tovább immáron pórázon :)

Szóval, szerintem ügyes volt. És azt hiszem végig nyugodt voltam. Meglepően nyugodt :) Bíztam benne most nagyon. Tudtam, éreztem, hogy most biztosan nem fog lelépni, és még csak meg sem fordul a fejében! :)

A Rabbit-hunter kennelben már 8 hetesek a kölykök, akik

továbbra is szerető gazdijukat várják!

(a képen 7,5 hetesek)

Fagyos

Tegnap 3-kor levittem Bonit sétálni egy olyan tervvel, hogy most csöppet nagyobbat fogunk menni... persze erről nem szóltam anyuéknak, mert egyből leállítottak volna, hogy ilyen hidegbe ne menjek. Elindultunk a Rákos-patak irányába. És ott végig, egy jó darabon át. Ott fordultunk meg, ahol a patak egyik oldalán egész nagyra, szinte mezőnyire szélesedik ki a part. Itt találkoztunk még valamikor ősszel Lottival, a Retriever Rescue-ból örökbefogadott labrador kislány. Helyette találkoztunk egy idősebb goldival, Macival, és egy labrador-németjuhász 2 éves leányzóval, Bettivel. Vele játszott Boni valamennyit (mindig hozzáteszem: sajnos csak pórázon :( ). Betti nagyon okos volt, és hihetetlenül bújós, kedves eb volt. A testalkata labi volt, a feje, és a fején a rajzolatok pedig németjuhász volt. De nekem nagyon tetszett, szép volt :) Kb itt hívott fel anyu (1,5 óra séta után), hogy hol vagyunk, mikor megyünk már. Mondtam neki, hol vagyok, és hogy most fordultunk vissza :) Ekkortájt már nagyon fáztam... a lábamon már szúrt a hideg :S Nem csoda, hogy Boni visszafelé néha-néha aggodalmas pillantásokkal nézett rám - én meg elnevettem magam :) Olyan édes volt ;) Miután hazaértünk rá egy fél órával elkezdett felengedni az arcom - az is befagyott volna? :D Jó kis 3 órás séta volt, jó az ilyeneket is néha betenni :) Ilyenkor összevonom a 3- és a 6-órási sétát. Ahogy láttam Boni is élvezte. Igaz, útközben elég sokat ugráltunk, játszottunk :)

Séta

Fantáziadús cím... na mindegy :D Ma 6 előtt indultunk útnak, hogy hazaérjönk x-faktorra :D Tesómmal elsétáltunk egy bevásárlóközponthoz, Őt ott hagytuk, mi pedig Bonival még jóval messzebb elsétáltunk, egy Lidl-hez. Az volt a fura, hogy sok ház között kell kanyarogni, és azon az útvonalon még csak 1x jártunk, akkor is anyu vezetett minket...de odataláltam egyből, a megérzéseim alapján ;) Onnan elsétáltunk a villamos végállomására, felszálltunka villamosra és hazajöttünk. Közben már a villamoson visszajött, csatlakozott tesóm is. Itthon fini kaját kapott a kiscsaj. Kapta a tápot (az mindig van!!!), csirkenyakat, répát. Azt a büdös jó dolgát.... :D:D

Jelenleg keveri a sípjeleket :D Az ültetésre elém jön és előttem ül le, vagy csak hozzám jön. A hosszúsípjelre hozzám jön, a behívóra jön. Tehát, a sípot úgy fogja fel, hogy arra jönni kell és kész. Na, majd tisztázódik a kis agyában, hogy mi van :D

NEWS!
Megszülettek Erdőskerti Zorba "Balu" X Kalocsaházi Jégvirág "Bodza" kölykei a Happiness Bringer kennelben. Bodza 5 kölyöknek adott életét, köztük 3 fiúnak és 2 lánynak.
Szülők:

Ajjajjjj

Voltunk délután Keresztesi Szilvinél (Wind Lovin' kennel) kozmetikázni. Egy hét múlva lesz a speciál kiállítás. Már nagyon várom :) Tök jó programok lesznek, meg jön a kis társaságunk :)

Háát, ez a betegség mégse javul. Délelőtt kapott köptetőt, koradélután adtam neki megint mézes teát. Nem voltak nagy sétáink, kedve nem volt túl sok :S Pihent sokat. Délután az ágyon aludt (betakargatva :))). Majd csak meggyógyul hamarosan. Ezen a héten meg jövőhét elején még ilyen pihengetős lesz a napirendje. Csak gyógyuljon már meg ez a kis lökött! :)

Cukiii. :)

Életmód váltás

Tegnap az egész napomat barátnőmnél töltöttem Fóton. Neki is van egy goldi fiúja, Leó. Elvittük őt 2x sétálni, filmeztünk, gépeztünk, sokat nevettünk :) Nagyon szuper volt, és Leó is meglepően jól viselkedett a séták alatt.
Fél 6-kor jött értem apu kocsival, a hátsó ülésen Bonival és Nikivel. Fótról Dunakeszire mentünk, ahol találkoztunk Varga-Klein Brigivel. Ő elvezetett minket egy nagy mezőre. OTt elmeséltük neki, hogy élünk Bonival, hogy folynak az etetések, a séták, Ő mit csinál bizonyos szituációkban...egyszóval mindent. Először is nekem kellett vele sétálnom egy kicsit, míg a többiek egyhelyben álltak. Háát, eléggé kellett húznom, mert menni akart a többiekhez. Majd nővérem jött, és neki se volt könnyű dolga. Végül apu, vele egész szépen ment, 2x visszanézett ránk, de ment. Majd tovább sétáltunk együtt, és elengedtük Bonit. Elég messzire elszaladt, de hátranézett. Mondta Brigi, hogy mikor legközelebb hátranéz, akkor guggoljunk le és hívjuk. Így is volt, és vágtázott vissza. Mondta, hogy nincs itt semmi baj, csak kicsit későn kezd aggódni a "falka" miatt :) Ezt csináltuk elég sokáig és közben beszélgettünk. Az volt a lényeg, hogy odahívtuk magunkhoz, majd elengedtük, hogy menjen. Ezt régebben én is csináltam, csak ugye mostanában ha nagy nehezen odajött meg kellett fognom. Majd, mikor megláttunk távolabb vizslákat, megfogtuk. A végén mondta is Brigi, hogy mivel már visszafelé sétáltunk (ezt ugye Boni is tudta), ezért már nehezebben fog visszajönni, mert tudja, hogy valamelyik behívásnál tuti vége lesz a bulinak. Visszafelé elmondta a tanácsait.
Azaz:
1.Nincs nyünyüzgetés, simogatás, csak néha-néha. Hanyagolni kell, hogy mikor foglalkozunk vele, odahívjuk magunkhoz, akkor röpüljön, hogy "Végrevégre!Megyek, rohanok, végre játszunk, simiztek!!!".
2. Játékait nem tesszük el, mert ha egész életében előtte volt, akkor nem fogja érteni, hogy mi van.
3. A játékai nincsenek lerakva, ő játszhat azokkal, de mi ne játszunk vele.
4. A sétát feladatnak, munkának tekinti, ezért fel kell oldanunk. Ezalatt azt értem, hogy kimegyünk az utcára és nem azonnal láb mellett kell jönnie. A sétákra kell vinnünk dummyt vagy valami más játékot és CSAK SÉTÁN lehet játszani vele.
5. Hetente 2x (1x Brigivel, 1x pedig családdal) ki lehetne vinni a mezőre. Ahol csak elengedjük, bóklászik, és mikor ránk figyel, guggolunk, hívjuk, jön, dicséret, visszaengedjük.

Hát, most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de még vannak teendőink, ezek csak a legfontosabbak. Már elkezdtük alkalmazni a dolgokat. Legközelebb jövőhét szerdán találkozunk Brigivel ugyanott. Addig még lehet (remélem biztos :)) kimegyünk a mezőre. Majd eldől.

BoniAdri

Az elmúlt egy hét

Úristen! Elég régen írtam. Bár, nem is volt miről írnom. Teltek a napok, Boni pórázon volt, semmi elengedés. Vagyis egyszer, de azt meg is bántam :S Nem történt semmi különös velünk. Elfogyott a konzerv, de még nem bontunk újat, amíg anyu itthon van szabadságon és még tud főzni valamit a kiskutyának :)
Vagyis, így visszanézve történt pár dolog :D Például múlthét (!!!) kedden megérkeztek a világítós dolgok, és szombaton a biléta is megvolt már. Jajj, nekem nagyon tetszik! Sokkal, de sokkal szebb mint képen :-) Le is fényképeztem a telefonommal, de most az úgy döntött, hogy nem teszi fel a képeket a gépre... majd lefotózom a géppel:) Úgyhogy, most csak olvasgassatok :D

Tegnap Újpalotán sétálgattam ebzettel. Visszafelé Juhász Adélék utcájában mentem. Egyszer észreveszek egy németjuhász kant. Somfordálva közeledett Boni felé. Na, nekem ott kimaradt pár szívdobbanás... Szerencsére mikor hozzánk ért már csóválta a farkát Boninak, az meg nyüszített... na, vágja maga alatt a fát :D Én el is kezdtem hangosabban beszélni a németjuhászhoz, hogy Ági kinyissa az ablakot és lássa, hogy mi a szitu. Na, ki is nyitotta, nagy vidáman köszönt minket, majd leesik neki mi van ott. Volt a kutyán egy fojtónyakörv meg egy madzag (valószínűleg pórázként szolgált valaha). Na, én a kutyával megszagoltattam magam, megsimiztem a fejét, megnéztem a fülét, van-e benne tetoválás, és megfogtam a "pórázát". Bonit addig Áginak odaadtam, hogy ne legyen a két kutya egymás közelében. Én járkáltam a németjuhásszal, barátságos volt, csak szimatolt, bár én kicsit akkor is tartottam tőle :D Aztán, Ági kijött, hozott egy hosszú, vastag retriever pórázt, feltette a kutyára, én pedig visszamentem az enyémhez. Mikor már elindultunk, hogy valakihez becsöngetünk, hátha tudja kié, akkor jött egy biciklis férfi, és mikor meglátta a kutyát, elkezdett vele ordítani. Na, igen. A közeli kocsmából jött, ahová kikötötte a kutyáját, és az biztos nem tűrte ezt. Nem csodálom, hogy meglépett. Megfogta a kutyát, visszadta a retriever pórázt, majd elment. Biztos mondta a feleségének, hogy elmegy kutyát sétáltatni... :D
Ilyen embereket. Úgy sajnáltam utána azt a kutyust :( Egyébként elég fiatalnak tűnt.

A vasárnapi nagy (nagyon nagy :)) sétánk után teljesen elment a kedvem a sétáktól. Pedig rólam ez nem mondható el, mert imádok sétálni, Bonival főleg :) Így gondoltam, nem megyünk messzire, inkább mentálisan fárasztom le. 3-kor sokan voltak a Nádastón :( Pedig az a mi gyaksihelyünk. Úgyhogy átjöttünk a térre egy másik helyre. Elkezdtem tanítgatni neki a sípjelre az "Ül!"-t. Egész jól ment a végére. 6-kor a Nádastóra mentünk és üres volt :) Szupeeer! Tanulgattunk, és megint a sípjelre ült próbáltam. És annyira jól ment a végére *-* Nagyon nagy örömködés volt, sipongás, meg játék :) Nem tárgyi, hanem velem való játék. Örül nagyon :) Szóval büszke voltam rá, ügyi volt.

Ennyi volt. Holnap valószínűleg írni fogok, de ha nem, akkor pénteken 100%!!!

BoniAdri :)

Nothing

Ma elég későn keltem - fél 10-kor. Kiskutya addigra már réges régen feljött a sétából, ahová anyuval ment. Fél 11-kor apu és én elmentünk a palatinusz strandra. Jó volt nagyon :) 6 körül értünk haza. Fél 7-kor anyuval vittük le Bonit sétálni. Újpalotára mentünk, de ott is a "kisebb" körünket tettük meg. Minden kútnál megálltunk és mindenhol vizeztem a buksiját. Nem vittük úszni, de holnap tuti megyünk hajgyórárira. Ráadásul Niki holnap jön haza és hozza a fényképezőgépem ;) Szupeeeeeeer :-) Végre lesznek képek az úszásról, itthon töltött napjainkról, a pihis órákról, a játékról... életképek :) Az este fél 10-es sétáinkat 2 útvonalon tesszük meg: az egyik egy nyugis, hosszabb séta, a másik egy kisebb séta, ahol egy öreg németjuhásszal (Lord) találkozunk. Ma a hosszabbikon mentünk.

Enniy volt mára. Remélem holnap izgalmasabb napunk lesz :)

Büszkeségem

Reggel én vittem. Ezt nyárra bevezetem. Anyuék csak pihizzenek :) Találkoztunk Ninával (egy pici nem is tudom milyen keverék), és Rexivel (5 éves közepes testű keverék). Rexivel játszott egy jót. Olyan ébredezőset. Nem volt túl pörgős, de azért jól elvoltak :)

Délelőtt átjött Kitti. Vele voltunk Bonival egész nap. 2-kor levittük sétálni. Elvittük a Nádastó parkba (megnéztem, Őrjárat utcai Játszótér a neve :):)). Ott csináltunk róla képeket felváltva, ja, meg persze a beállítós képet, amivel lógtam az olvasóknak. A képeken vettem észre, hogy elég nagy volt a fű, és így nem igazán látszódik a hátsó szöge. Mindegy...már nem is érdekel:) Meg van a kitünő, ez a fontos!

7-kor hazakísértük Kittit, majd visszafelé az utcában elengedve vittem Bonit. Nagyon ügyes volt :) Én felvettem egy tempót, ő meg előttem, vagy mögöttem, néha velem párhuzamosan ment. Mikor én 6-7 házzal előrébb jártam, akkor nem szaladt, de eléggé szaporázta a lépteit :) Ügyesen jött. Többször és hívtam, mindig láthatóan vettem elő a jutifalit, és természetesen, arra már jött. Ügyes volt. Így remélhetőleg valamennyire behívható lesz - vagyis az elromlott kutyán, javítunk egy kicsit, de soha nem lesz olyan mint egy vadonatúj. (Jóbarátok: Pheobe, elrontottam a kutyát!! by: Joey:))) Na, ott viszont már megfogtam, ahol elkezdett zabálni valami sz*rt...jól leszidtam. Olyan mérges vagyok rá, ha ezt csinálja. De utána szépen jött láb mellett.

Terveztem, hogy az utcai séta helyett elviszem a futira, de tegnap Trexinek és Zafírnak is ment a hasa. Nem viszem inkább arra a környékre, amíg ez a "járvány" el nem múlik. Még pár napig kerüljük aztán berobbanunk :)

Este nővéremmel vittük le sétálni. Egyszerű, normális séta. Nem futottunk. Nem volt kedvem...ha 2 nap kimarad (tegnap az eső miatt nem futottunk), nem dől össze a világ. Ám, egyszer csak felbukkant a semmiből jó barátunk, Buksi. Ez sokszor előfordul. Gazdi sehol, ebek őrült rohangászásba kezdenek, és én Buksiért is aggódom. Volt, hogy jött egy másik kutya, Boni még pórázon volt, Buksit meg én fogtam vissza. Nem kell az nekem, hogy elszökjön, ha már ott van velünk, biztonságban. Szóval, elvittük őket a füves részre, és ott elengedtük Boni, megjegyzem már alig bírtam tartani a pórázon Bonit, annyira ment volna. Van ott egy szobor, meg 2 óriási bokor. Azok között szlalomoztak, birkóztak. Bonira is rájött a zizi. Annyit futott...hajjajjjj, de még mennyit. Rohan, rohan, vágtázik, nagy pffanás, és már fekszik is. Átmenet nem volt. Még a lendület is benne volt, mikor lehuppant. Aztán jött Buksi-gazdi. Maradtunk még egy 10 percet, aztán mentünk haza.

Én meg Niki még lementünk futni egyet. Elég sokat mentünk. Jó is volt :) Na, holnap mér Bonival megyek ;) Őt se lehet ebből kihagyni.

Képek a délutánról

Tartozás


Nyuszi


Boooooooooooooooooooooot!!!!!!!


Megvan ;)











Kittivel




Nem a legjobb kép, de a szemeitől elolvadok *-*






Botocskát rág


Szép nagyon :)



Jóéjt Mindenkinek!

Apportíroztunk és az idő sz*r :):) ):):

Élvezi Boni is a nyári szünetet. Eddig egész délelőtt aludt, most meg végig velem, és a nővéremmel van. Nagyokat játszunk. Odaadtam neki egy műanyag flakont. Délelőtt meg kora délután végig csak azzal játszott, néha-néha 15 percet bealudt.

Az egyik játékunk az volt, hogy behívtam a nappaliba, eltoltam az asztalt, hogy legyen helyünk, elővettem a Londonból hozott teniszlabdáját, és 5 szem jutifalat társaságában apportíroztunk. Leültem a földre, magam mellé ültettem, eldobtam a labdát, de őt egyből engedtem. Nem akartam a legelején "gátolni". Most még csak élvezze. 5 dobás volt. Mindegyiknél a "hozd" parancsszóval indítottam el. Mindet hozdta, de előttem 1 méterre mindig letette. Az 5.-et, egyben az utolsót odahozta hozzám, 100%-osan, nem dobta le. Az álla alá tartottam a kezem és mondtam neki, hogy "ereszd". Elengedte. Itt volt a legnagyobb örömködés. Itt abba is hagytam. Azt mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni :) Vagyis azért hagytam abba, hogy a sikerélménye megmaradjon a játékkal kapcsolatban. Ez jó lesz. Ezt fogjuk csinálni mindennap. :)

2-kor levittem, elintézte a dolgait, majd átvittem a térre. Felmentünk az ovi és a 18-as ház között lévő placchoz. Ott elég sokszor elengedem, meg tanítgatom. Most a tanítással kezdtük. Láb mellett követés (jól ment, bár az elején nem figyelt), helyben maradás (egész jó volt...van még mit tanulnia, tanulnunk:)). Majd elengedtem és botoztam egy nagyot vele. Meglepődtem nagyon. Ha bot van nála, akkor se behívni nem tudom (nem mintha máskor tudnám :S), se elkapni. Azt hiszi, hogy fogócskázunk, és ő "csábít" engem a botjával. De most eldobtam neki egy botot, és nem nekem hozta, de mellettem ment el, nagyon szorosan. Meg is simogattam, nem sunyizott, nem rohant el. Nézett rám szépen, aztán tovább ment 1 métert és lefeküdt rágicsálni. Ez lehet, hogy a délelőtti "apportírozás" következménye volt.

A 6 órási séta 7 órára tolódott, ugyanis a futtatón mindig 7-8 körül szoktak jönni a kutyák. Nagy társaságba szerettem volna vinni, ezért mentünk később. Elvittem a futira, ahol ott volt Medve, Trexi (1 éves németjuhász lány, ősszel nagy haverok voltak Bonival), Molly (angol bulldog, még nem ismertük), és Zafír (lassan fél éves staffordshire terrier). Elején fura volt. A futira mindig úgy húz be, még akkor is, ha nincs ott senki. Most alig bírtam beráncigálni. Ott elengedtem, de folyton csak ült, lekonyult fülekkel. Ezután jött Zafír, és vele oldódott fel nagyon. Akkorát szaladgáltak, játszottak :) Molly gazdijánál volt egy szuper fényképezőgép, és minden kutyáról csinált képeket, ahogy botozik, szaglászik, futkározik, játszik a többiekkel. Nem akartam paraszt lenni, hogy elkérem a képeit, meg megadom az e-mail címem, hogy odaküldje. Elég hülye szitu lett volna. De biztos jók lettek a képek. Olyan jó lett volna megmutatni. :( Na, mindegy. Egyszer majd nekem is lesz egy csúcsszuper gépem ;) Szóval volt nagy játék, utána meg eső. Szerencsére mi Zafírékkal maradtunk elég sokáig. Mindenki ment haza, fogta pórázra a kutyáját, mi meg egy fa alá bújtunk, amíg a 2 kislány a zuhogó esőben játszik. Szerencsére, nem volt olyan óriási eső, csak a szél fújt nagyon. Anyu hívott, hogy hol vagyunk, én meg mondtam előre neki, hogy most indultunk. Akkor már el is indultunk, ne aggódjon tovább a "mami". :)

Még mindig esik az eső. Azt hiszem, hogy így nem lesz megtartva a ma esti futás. No problem. Egyszer majd eláll :)

Képek az üvegről és Boncsiról:

BabaKutya :)


Az a fekvés :)


Elvan a gyerek, ha játszik ;)


Felakadt szájúúúm :):)


"Még mindig fényképezel?? Nem unod mééééég??"


Jóccakát :)

Semmi extra

A tegnap esti futás szuper volt. Jött tesóm is velünk. A "3 grácia" futott együtt. Én is, és Boni is sokkal jobban bírtuk. Tovább is futottunk...vagyis nagyobb távot. Olyan jól esik. Szerintem Boni is élvezi - remélem ^^

Reggel, mivel apu nem volt itthon (kb 9-re ér haza), tesóm aludt, anyu dolgozni ment, így én vittem le sétálni. Amióta itt van nálunk Boni, azóta kb 10 reggeli sétán voltam :) Úgy lett beosztva,hogy apu viszi reggel. Ő úgyis korán kel, akkor jobban szereti és este hamarabb fekszik le. Én és Niki viszont később kelünk, később fekszünk, így az esti műszak a miénk. Szóval ma reggel én vittem le. Általában reggel szeret üldögélni, nézelődni, és csak lassabban kocog, meg sétál...néha kullog is :) De ma. Rohangált, játszott volna, játszottunk is :) Szóval pörgött - jellemző :))) A vége felé azért jóval lassabban ment. Aztán megláttuk anyut messzebb, el is engedtem betájoltam neki a "mamit" és vágtázott! Imádja nagyon a mamiját <3

Ma nem nagyon láttam szegény ebem :( Délelőtt fodrász, aztán itthon voltam 1 órát, tesóm is megérkezett, akkor elmentem barátnőmhöz - nekem is nyár van! :) Dáviddal és Nikivel volt itthon. Volt nagy buli, szórakozás a számára, Dávidékat meg kicsit biztos fárasztotta :) Hát ilyen. Így kell szeretni ;)

7-kor anyu elsétált elém, barátnőmékhez Bonival. Mikor kimentem volt nagy rohanás, örömködés, ugrálás. Édesem :)

Ma este is megyünk futni. Ez már nem lesz újdonság. Minden este fogunk menni. Annyira jóóóóó *-* :)

Reggeli pihenős képek:

A "pörgős" séta után


Édespofi <3


Tévézik


Szeret a szobában lenni :)


"Tesójával"


"Tesó" : egy plüsskutya, amit akkor kapott, mikor hoztuk haza a tenyésztőjétől. Igaz, hogy az egyik füle leszakadt (amit megtartottunk), emellett nagyon vigyáz rá. Tépi, mint a többi játékát, de nem anniyra durván. Ez a kedvence. Ő a Tesója :)
Szép Estét :)