What a wonderful day with a little sadness :)

Remélem értelmes a cím :D Lehet, jobb lenne, ha magyarul írnám. Bár, imádom az angolt :) Csak tudjak is beszélni/írni/érteni. Majd 1-2 év múlva már olaszul fogom beírni a címet ;) Na ennyit erről :-)

Tegnap délután Boni behányt :S Nem tudjuk mitől, de kedve, étvágya, széklete minden okés volt. Azóta no problem. Biztos csak egy apró gyomorrontás, vagy valamitől felfordult.

Ma suli után egyből mentem át barátnőmhöz. Először is vett egy latexnadrágot (cicanaci, aki nem tudná, pl én nem tudtam :-)), majd hazamentünk ebéd, minimális pihenő, majd elvittük Leót, a 3 éves golden retriever kanját sétálni. Ő az a típusú eb, hogy minden kutyának nekiakar menni...persze csak kerítésen keresztül ilyen nagy legény. Én szoktam vinni, mert nagyon húz... :D Szóval, mikor kiértünk a kisutcákból (hál'istennek), akkor egy dzsindzsás volt, meg egy lenyírt füves focipálya. Ott elengedtük. Aztán sétáltunk tovább egy kisúton. Egyre feljebb. És feljebb. Végül a domb tetején találtuk magunkat :) Annyira szép volt *.* Láttuk a Megyeri-hidat, egy csomó templom tornyát, amiket felismertünk...csináltam pár képet is. Leómaci pedig ott körözött körülöttünk. Mindig előre baktatott (szaladt :D), és kb 30 méterenként megállt, hátranézett, picit közeledett, majd megint kiment. Annyira édes :) Nagyon szeretem ám...hát még a gazdiját :-)

Vigyori :)

Baktat ;)

Édeseeem *-*

Fruzsi és Leó

Leó és Frú <3

Én és Leómaci

Aztán hazasétáltunk. Jó egy órát voltunk kint. Otthon dvd-tünk, aztán megint elvittük Leót, "legyen neki gyereknap" címszóval :) Most kisebb kört tettünk meg, csak a domb feléig mentünk fel :) Majd visszafelé egy tacsi kijött egy házból, hát Leót alig bírtam elhúzni, Fruzsi pedig a tacsit kergette vissza...szerencsére már a kapujuk előtt voltunk. Majd 10 perc pihi, és jött értem apu.

Megígértem Frúnak, és itt nyilvánosan nektek is, hogy tavasszal, mikor Boni behívható lesz, apu kivisz engem és az ebzetet Fruzsiékhoz, és ketten elmegyünk sétálni a goldikkal :) Nagyon jó lesz ;)
Ja, a szomorú rész a történetben az, hogy Boni nem volt ott :( Jó lett volna, ha együtt bóklásznak...bár Boni bóklászott volna, Leó pedig szigorúan csak a kitaposott úton és amellett ment volna, ahogy szokott :):)

Életmód váltás

Tegnap az egész napomat barátnőmnél töltöttem Fóton. Neki is van egy goldi fiúja, Leó. Elvittük őt 2x sétálni, filmeztünk, gépeztünk, sokat nevettünk :) Nagyon szuper volt, és Leó is meglepően jól viselkedett a séták alatt.
Fél 6-kor jött értem apu kocsival, a hátsó ülésen Bonival és Nikivel. Fótról Dunakeszire mentünk, ahol találkoztunk Varga-Klein Brigivel. Ő elvezetett minket egy nagy mezőre. OTt elmeséltük neki, hogy élünk Bonival, hogy folynak az etetések, a séták, Ő mit csinál bizonyos szituációkban...egyszóval mindent. Először is nekem kellett vele sétálnom egy kicsit, míg a többiek egyhelyben álltak. Háát, eléggé kellett húznom, mert menni akart a többiekhez. Majd nővérem jött, és neki se volt könnyű dolga. Végül apu, vele egész szépen ment, 2x visszanézett ránk, de ment. Majd tovább sétáltunk együtt, és elengedtük Bonit. Elég messzire elszaladt, de hátranézett. Mondta Brigi, hogy mikor legközelebb hátranéz, akkor guggoljunk le és hívjuk. Így is volt, és vágtázott vissza. Mondta, hogy nincs itt semmi baj, csak kicsit későn kezd aggódni a "falka" miatt :) Ezt csináltuk elég sokáig és közben beszélgettünk. Az volt a lényeg, hogy odahívtuk magunkhoz, majd elengedtük, hogy menjen. Ezt régebben én is csináltam, csak ugye mostanában ha nagy nehezen odajött meg kellett fognom. Majd, mikor megláttunk távolabb vizslákat, megfogtuk. A végén mondta is Brigi, hogy mivel már visszafelé sétáltunk (ezt ugye Boni is tudta), ezért már nehezebben fog visszajönni, mert tudja, hogy valamelyik behívásnál tuti vége lesz a bulinak. Visszafelé elmondta a tanácsait.
Azaz:
1.Nincs nyünyüzgetés, simogatás, csak néha-néha. Hanyagolni kell, hogy mikor foglalkozunk vele, odahívjuk magunkhoz, akkor röpüljön, hogy "Végrevégre!Megyek, rohanok, végre játszunk, simiztek!!!".
2. Játékait nem tesszük el, mert ha egész életében előtte volt, akkor nem fogja érteni, hogy mi van.
3. A játékai nincsenek lerakva, ő játszhat azokkal, de mi ne játszunk vele.
4. A sétát feladatnak, munkának tekinti, ezért fel kell oldanunk. Ezalatt azt értem, hogy kimegyünk az utcára és nem azonnal láb mellett kell jönnie. A sétákra kell vinnünk dummyt vagy valami más játékot és CSAK SÉTÁN lehet játszani vele.
5. Hetente 2x (1x Brigivel, 1x pedig családdal) ki lehetne vinni a mezőre. Ahol csak elengedjük, bóklászik, és mikor ránk figyel, guggolunk, hívjuk, jön, dicséret, visszaengedjük.

Hát, most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de még vannak teendőink, ezek csak a legfontosabbak. Már elkezdtük alkalmazni a dolgokat. Legközelebb jövőhét szerdán találkozunk Brigivel ugyanott. Addig még lehet (remélem biztos :)) kimegyünk a mezőre. Majd eldől.

BoniAdri