Szabadon élek, szabadon érzek...

Ma a délutáni sétánál nem volt túl pörgős Boni. Sőt. Eléggé lomha volt. Kihasználtam ezt és elengedtem. Annyit mondtam neki, hogy "séta", tehát ne pörögjön be nagyon, aztán rongyoljon el a "mehetsz" parancsszó után (pláne, hogy nem vittem sípot, se jutifalit). Maximum 3 méterre ment el, de szerintem még annyi sem volt. Szóltam neki, visszanézett, hívtam, jött. Minden okés volt :) Talán 3-4 percen át mentünk így. Nekem ez is elég nagy szó.

A késődélutáni sétán anyuval mentünk együtt. Megakartam mutatni anyunak, hogy mi volt délután. Elengedtem Bonit, ugyanaz a "séta" parancsszó, és ugyanúgy mentünk tovább. Ügyes volt, tényleg. Ha lemaradt, mentem tovább, de nem sokkal messzebb megálltam, látta, hogy várok rá, és már jött is gyorsan. Ekkor már párszor be is hívtam (síp és juti is volt nálam ;). Jött mindig. Nagy volt az öröm. Itt kb 10 percig mehetett szabadon.

Este pedig tesómnak akartam megmutatni, és a délutáni rövid útvonal ugyanazon szakaszán ugyanúgy engedtem el. Most messzebb mehetett Tőlem, de nem aggódtam. Az egyik egyáltalán nem forgalmas (!!!) út túloldalán meglátott egy vizslát. Szóltam neki, hogy "megáll". Nem akartam hívni, gondoltam esélyem sem lesz. Szerencsére megállt, figyelte, de nem moccant. Odamentem nyugodtan, lassan, megfogtam, megdícsértem, és mentünk tovább immáron pórázon :)

Szóval, szerintem ügyes volt. És azt hiszem végig nyugodt voltam. Meglepően nyugodt :) Bíztam benne most nagyon. Tudtam, éreztem, hogy most biztosan nem fog lelépni, és még csak meg sem fordul a fejében! :)

A Rabbit-hunter kennelben már 8 hetesek a kölykök, akik

továbbra is szerető gazdijukat várják!

(a képen 7,5 hetesek)