ELVESZETT!!!

Lotti, 3 éves sárga labrador ivartalanított szuka. Chipes, nyakörve, bilétája van.

Február elsején a Népligetben 16 óra 40 perc körül megtámadta egy kutya, ezért futott el. Sajnos, nem érték utol.

Egy autós látta az Amerikai focipálya felé kocogni, illetve mintha az Üllői út felé szaladt volna.

Lotti elég félénk kutya, de az utóbbi időben sokat oldódott. Mindenesetre előfordulhat, hogy félénkségéből adódóan nem akar szóbaállni elsőre valakivel.

Gazdi elérhetősége: +36-30/670-7015

Remélem mihamarabb előkerül a kislány. Az RR honlapját nézegetve rávágytam. Nekem Ő kellett volna :( De mennyire örültem, hogy gazdira talált ez a szépség :) És mikor az óriási sétánkra mentünk, és felismertem, rátaláltam az én kis Lottimra :) Nagyon jó érzés volt. Szívből remélem, hogy a gazdái is nagyon kis időn belül ugyanezt a jó érzést megérzik, és átölelhetik a kutyájukat!

Oldalra is kitettem egy kis képet (Timcsitől lopva, ha nem gond :$), arra kattintva bejön az összes információ Lottiról, a támadásról...

Fagyos

Tegnap 3-kor levittem Bonit sétálni egy olyan tervvel, hogy most csöppet nagyobbat fogunk menni... persze erről nem szóltam anyuéknak, mert egyből leállítottak volna, hogy ilyen hidegbe ne menjek. Elindultunk a Rákos-patak irányába. És ott végig, egy jó darabon át. Ott fordultunk meg, ahol a patak egyik oldalán egész nagyra, szinte mezőnyire szélesedik ki a part. Itt találkoztunk még valamikor ősszel Lottival, a Retriever Rescue-ból örökbefogadott labrador kislány. Helyette találkoztunk egy idősebb goldival, Macival, és egy labrador-németjuhász 2 éves leányzóval, Bettivel. Vele játszott Boni valamennyit (mindig hozzáteszem: sajnos csak pórázon :( ). Betti nagyon okos volt, és hihetetlenül bújós, kedves eb volt. A testalkata labi volt, a feje, és a fején a rajzolatok pedig németjuhász volt. De nekem nagyon tetszett, szép volt :) Kb itt hívott fel anyu (1,5 óra séta után), hogy hol vagyunk, mikor megyünk már. Mondtam neki, hol vagyok, és hogy most fordultunk vissza :) Ekkortájt már nagyon fáztam... a lábamon már szúrt a hideg :S Nem csoda, hogy Boni visszafelé néha-néha aggodalmas pillantásokkal nézett rám - én meg elnevettem magam :) Olyan édes volt ;) Miután hazaértünk rá egy fél órával elkezdett felengedni az arcom - az is befagyott volna? :D Jó kis 3 órás séta volt, jó az ilyeneket is néha betenni :) Ilyenkor összevonom a 3- és a 6-órási sétát. Ahogy láttam Boni is élvezte. Igaz, útközben elég sokat ugráltunk, játszottunk :)