BONI BLOGJA: Április 16. - a régen várt nap

Március 27, a Népligetes találkozónk után, újabb tervezgetések szövődtek. Igen, Dorkáról (Bókáról) van szó. Találkozni szerettünk volna újból, de most több időre. Fontolgattuk a dátumot, ki mikor érne rá, de valahogy nem jutottunk dűlőre. Végül kitaláltuk április 16-át, egy szombati napot, mikor Boni és én majd lemegyünk hozzájuk Szajolba. Az ötlet jó volt, "nehezen" ugyan, de megszültük :) Ezután jött a neheze: megbeszélni apuval, hogy vigyen le minket. Apu egyből rábólintott, mondta, hogy oké, mehetünk. Nagy örömködve kapcsoltam be a hír után a gépet, küldtem az sms-t Bókának, hogy jöjjön azonnal MSN-re, van egy kis hírem a számára. Kérdezem tőle: Még mindig jó lenne az április 16? Mondja, igen. Erre csak ennyit írtam: MEGYEK HOZZÁD!!!!!! :)

Nagy örömködés volt, gondolhatjátok. Újabb tervezgetések, mit is fogunk csinálni, merre, hogy, miként, stb, stb...

Bókával megszervezett egy jó kis sétatervet, ami kb 5-6 drága órát "vett volna el" az életünkből :)

Ehun van-e :

csinos, ugye? :)

Aztán egyre jobban klappoltak a dolgok, szinte már vártuk, mikor üt be valami, ami majd tönkrevágja az egész napot. Egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt, szombatra mondott hidegfrontot, záport... innentől kezdve naponta többször néztem idokep.hu -n a szajoli időjárárt szombatra. Zápor, zápor, zápor. Már nem is nagyon reménykedtünk. Pénteken megnézem: gyengén felhős! Na, akkor felcsillant újból a fény a szemünkben.

Másnap reggel útnak indulunk. Dorkától folyamatosan kaptam helyzetjelentést. Először írta, hogy szép az idő, de Pest felől nagyon csúnya felhők jönnek. Kb 1 óra múlva már 3000 ágra szikrázó napsütést írt :) Alig bírtam (bírtuk) kivárni a 11 órát. Mikor a kapujukban álltunk... az az izgatottság :)

Betessékelt minket, ő még pakolászott (hozott egy miniatűr táskát meg a fényképezőt... én egy hátizsákkal indultam, ami annyira tömve volt, hogy folyton szétnyílt :D). Szofi most pörgött, nem úgy, mint mikor a cac-on, délután találkoztunk, és nagyban letojt. Most a nyakamba ugrott, pitizett... <3

Kb fél óra múlva elindultunk a kisrét felé, ahol gyakoroltunk. A kis utcákon keresztül végig ment a láb mellett követés és a kisréten is "bemelegítettünk". Behívástól kezdve, stabilitásig gyakoroltam Bonival mindent. Majd csináltunk egy kisebb jelölést. És megcsinálta! Gondoltam, itt már gond nem lesz. Csináltunk memory-t, megcsináltuk a soproni WT 1. feladatának mindkét változatát, több jelölést is. Majd labdáztunk nagyon nagyon sokat a lánykákkal :)

Ezután már nem is tudom, hogy is történtek a dolgok... Mentünk még jó pár kört, Boni végig behívható volt, voltunk a Tiszánál, Holt-Tiszánál, mindkét helyen jót úsztak a "jányok" :) Sőt, a Holt-Tiszánál Bonit beugrasztottam a stégről :D Bókával csak lestünk, hogy mi lesz, úgy elmerült o.O Aztán feljött, és a stégre kapaszkodott, de ott ugye nem tudott kijönni. Visszanyomkodtam a vízbe, és akkor biztattam, hogy ússzon, jött is a stég mellett. Persze, a kis csónakot már nem akarta kikerülni, és így felmászott, és úgy lépett fel a stégre :D

A stégen Bóka fotózott, én pedig mindkét ebet beállítottam. Szofi eléggé pörgött, és egész szépen állt be free.ben, Boni meg csak állt... ő nem igazán csóvál ilyenkor, vagyis néha igen. Attól függ, hogy mivel, hogy, mennyire tudom felpörgetni :) Szofi viszont folyamatosan riszált :)

Innen indultunk visszafelé, de még volt egy röpke órácskánt, amíg értem nem jött apu. Ebben az órában elsétáltunk a csatorna mellé, ami mellett ilyen jó kis fás rész volt. Itt sétáltunk tovább ebekkel. Nem is akartak bemenni a csatornába, hál'istennek. Egyszer nagyon bepörögtek, fogócskáztak, ide-oda rohantak, és nagyban megindultak a csatorna felé o.O Ott sípoltunk mint az őrültek, de leállítottuk mindkettőt, és már szaladtak is vissza :) Magamban már éljeneztem, hogy ezaz, Bonit, vízről, én, síppal, elhívtam.... ejjjhaaaaaa! Csöppet elbíztam magam, mikor felröppent egy vadkacsa, és végül mindketten berongyoltak a vízbe. Szofi max 2. hívásra ki is jött, de Boni nem. Végül sikerült kiimádkoznom, de valami fekete dzsuva is volt rajta. A szagát meg hadd ne mondjam, milyen volt... az az igazi mocsár, pocsolya, szennyvíz, döglött valami... fúúúúj! :D

Dorkáék kertjében próbáltuk leslagozni a kiscsajt, de nem nagyon hagyta. Inkább labdáztunk még egy sort (milyen érdekes, ebbe nem fáradnak bele :-)), hogy megszáradjanak. Aztán próbáltam még Boniból kikefélni a mocskot, nem túl nagy sikerrel.

Bókától kaptunk 3 igazi teniszlabdát (valamelyik nap vettünk mi is, de ilyen nyomi, teniszlabda alakú sz@rságot, ami egyáltalán nem pattog, és 2 dobás után szétesik :D). Aztán jött a nap legrosszabb része: a búcsú. Megölelgettük egymást, elköszöntünk, és én a kocsiban átgondoltam az egész napot, hol jártunk, mit csináltunk, EGYÜTT VOLTUNK... felfoghatatlan számomra a dolog még mindig :)

Na, jöjjenek a képek. Ezeket én készítettem, hozzám képest jól sikerültek... Dorka képeivel összehasonlítva meg ne nézzétek, mert azokhoz képest az enyéim a béka feneke alatt vannak :D