Az egyik játékunk az volt, hogy behívtam a nappaliba, eltoltam az asztalt, hogy legyen helyünk, elővettem a Londonból hozott teniszlabdáját, és 5 szem jutifalat társaságában apportíroztunk. Leültem a földre, magam mellé ültettem, eldobtam a labdát, de őt egyből engedtem. Nem akartam a legelején "gátolni". Most még csak élvezze. 5 dobás volt. Mindegyiknél a "hozd" parancsszóval indítottam el. Mindet hozdta, de előttem 1 méterre mindig letette. Az 5.-et, egyben az utolsót odahozta hozzám, 100%-osan, nem dobta le. Az álla alá tartottam a kezem és mondtam neki, hogy "ereszd". Elengedte. Itt volt a legnagyobb örömködés. Itt abba is hagytam. Azt mondják, hogy a csúcson kell abbahagyni :) Vagyis azért hagytam abba, hogy a sikerélménye megmaradjon a játékkal kapcsolatban. Ez jó lesz. Ezt fogjuk csinálni mindennap. :)
2-kor levittem, elintézte a dolgait, majd átvittem a térre. Felmentünk az ovi és a 18-as ház között lévő placchoz. Ott elég sokszor elengedem, meg tanítgatom. Most a tanítással kezdtük. Láb mellett követés (jól ment, bár az elején nem figyelt), helyben maradás (egész jó volt...van még mit tanulnia, tanulnunk:)). Majd elengedtem és botoztam egy nagyot vele. Meglepődtem nagyon. Ha bot van nála, akkor se behívni nem tudom (nem mintha máskor tudnám :S), se elkapni. Azt hiszi, hogy fogócskázunk, és ő "csábít" engem a botjával. De most eldobtam neki egy botot, és nem nekem hozta, de mellettem ment el, nagyon szorosan. Meg is simogattam, nem sunyizott, nem rohant el. Nézett rám szépen, aztán tovább ment 1 métert és lefeküdt rágicsálni. Ez lehet, hogy a délelőtti "apportírozás" következménye volt.
A 6 órási séta 7 órára tolódott, ugyanis a futtatón mindig 7-8 körül szoktak jönni a kutyák. Nagy társaságba szerettem volna vinni, ezért mentünk később. Elvittem a futira, ahol ott volt Medve, Trexi (1 éves németjuhász lány, ősszel nagy haverok voltak Bonival), Molly (angol bulldog, még nem ismertük), és Zafír (lassan fél éves staffordshire terrier). Elején fura volt. A futira mindig úgy húz be, még akkor is, ha nincs ott senki. Most alig bírtam beráncigálni. Ott elengedtem, de folyton csak ült, lekonyult fülekkel. Ezután jött Zafír, és vele oldódott fel nagyon. Akkorát szaladgáltak, játszottak :) Molly gazdijánál volt egy szuper fényképezőgép, és minden kutyáról csinált képeket, ahogy botozik, szaglászik, futkározik, játszik a többiekkel. Nem akartam paraszt lenni, hogy elkérem a képeit, meg megadom az e-mail címem, hogy odaküldje. Elég hülye szitu lett volna. De biztos jók lettek a képek. Olyan jó lett volna megmutatni. :( Na, mindegy. Egyszer majd nekem is lesz egy csúcsszuper gépem ;) Szóval volt nagy játék, utána meg eső. Szerencsére mi Zafírékkal maradtunk elég sokáig. Mindenki ment haza, fogta pórázra a kutyáját, mi meg egy fa alá bújtunk, amíg a 2 kislány a zuhogó esőben játszik. Szerencsére, nem volt olyan óriási eső, csak a szél fújt nagyon. Anyu hívott, hogy hol vagyunk, én meg mondtam előre neki, hogy most indultunk. Akkor már el is indultunk, ne aggódjon tovább a "mami". :)
Még mindig esik az eső. Azt hiszem, hogy így nem lesz megtartva a ma esti futás. No problem. Egyszer majd eláll :)
Képek az üvegről és Boncsiról:
BabaKutya :)
Az a fekvés :)
Elvan a gyerek, ha játszik ;)
Felakadt szájúúúm :):)
"Még mindig fényképezel?? Nem unod mééééég??"
Jóccakát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése