Behívható?

A válasz: nem. Kifejtem Nektek ;) Csütörtökön a késődélutáni sétára elég későn indultunk el, mert apu szülinapját ünnepeltük :) Fél 7-kor elindultunk anyuval, körözgettünk, majd a kutyafuttatóban megláttuk Tamit. Mondtam anyunak, menjünk be, nem engedem el, csak hadd játsszon. Oké, bementünk. El is kezdtek játszani. Majd egyre csak gyarapodtunk. Jött Soma, az ír szetter kölyök, Ziva, vizsla lány, Janka, goldi-labi mix, Ella, keverék barátosnénk, Zafír, amstaff csajszi, Maximus, angol-bulldog fiú, és Baba, argentin dog FIÚ :)) Mindenki elengedve, szaladgáltak, jókat játszottak. Boni meg csak akkor tudott, ha ott voltak a közelünkben, akkor játszhatott. Így az egyébként csöndes, visszafogott kutyámból kitört az "állat". Ha elfutottak a többiek, akkor elkezdett ugatni. De végig. Mikor visszajöttek meg nagyon örült. Annyira elszerettem volna engedni. Tényleg. De nem mertem...nem bíztam benne eléggé. Ráadásul sötét is volt. Nem. Jobb, hogy nem tettem, csak bár megtehettem volna.

Annyira bántott ez az egész dolog - vagyis még mindig bánt -, szóval erről majd muszáj lesz Brigivel beszélnem, hogy ezt a dolgot valahogy megoldjuk. Mint mondtam már valamikor, hogy nekem nem az kell, hogy pórázt se kelljen vinnem a sétákra...dehogyis! Nekem annyi kell, hogy egy játéknál ne arra kelljen koncentrálnom, hogy ne gabalyodjon össze a póráz Boni lábával... bár szaladgálhatna, fogócskázhatna, birkózhatna... hajjj :( Majd ez is lesz még így se :)) Dehogy. Ez már csak jobb lehet, és egyre feljebb fogunk lépegetni a fokokon :)