Voltunk délután mezőn. Annyira király volt Boni!!!! Leesett az állam, ahogy láttam, hogy dolgozik. Gyorsan ment ki, szépen keresett, felkapta a dummy-t (vacakolt előtte még picit, mert havas volt), rohant vissza. Végre nem olyan lassan jött, meg álldogált is egy sort... Nagyon ügyes volt :) Ezt csinálta körülbelül a képzés feléig. Utána meg...OFF.Elmesélem mi történt: kerestetés volt úgy, hogy ahogy leesik a dummy, már küldjük is érte a kutyát. Nekünk dobták volna már ki a dummy-t, már Boni elé tettem a pórázt (lásd a képen, alomtalin készült), mikro mondta Brigi, menjünk hátrébb. Elindultunk, de így hagytam a pórázt, és Boni kihúzta a fejét. Még nem tudunk póráz nélkül láb mellett közlekedni. Mondtam neki, "láb", "ide", de semmi. Felcsillant a szeme és elfutott. Körberohangált engem, és közben ugatott - megzizzent szegény. Nem szabadott hozzászólnom, se rászólnom, ne hívjam, csak közeledjek felé határozott léptekkel, és próbáljam "megcsípni". Nagy nehezen összejött, mikor már 2 méterre volt tőlem, "odasunnyogott" hozzám...nagyon meghatott, tényleg...jól megszidtam és ennyi. Megint neki rugaszkodtunk a feladatnak, most már memory-ból. Elküldtem, de Ő nem ment, mikor mondtam neki, hogy "tovább!", akkor megint elkezdte az ugatós hülyeségét. Na nem voltam ám kibukva, kicsit sem :) (ugye érzitek az iróniát?:D). És akkor megcsinálta. Azt amit nem vártam volna már el ennyi idő után. Elrohant. Olyan tudatosan, célirányosan futott, hogy tudtuk, csak egy helyre mehet - vissza a kocsikhoz, apuhoz. Egyből hívtam aput telón, hogy ne nézzen rá, ne érjen hozzá, tojja le magasról. Mondja már megfogta. Áhh. Mindegy, jobban is alakult így, ki tudja, meddig kellett volna még utána hajkurásznom. Na, gyorsan odafutottam, elkaptam Bonit, és nagyon nagyon megszidtam. Visszasétáltunk. Csináltunk egy közelebbi kerestetést, és megvolt. Szépen hozta, helyesen fogta, csóvált ezerrel. Itt hagytuk abba.
Most már próbálok arra gondolni, hogy mennyire nagyon ügyes volt az elején :) Erre az egész sztorira utal a cím: volt már egy bejegyzésem, "mindig elrontja". És igen. Olyan ügyesen viselkedett, de végül csak elszúrta/szúrtuk.
Hazafelé mérgemben előre ültem, nem pedig hátra, Bon mellé (amúgy, ha így látjátok, hogy "Bon", akkor az nem véletlenül hagytam le az "i"-t, hanem így hívom :D). Simán kibírta. Mondjuk elég fáradt volt, sokat rohangált, és végig aludt. Tök jó, hogy simán ülhettem előre. Ezentúl így fogunk, ha csak hárman megyünk apuval és Bonival :)
Elmúlt napokban csináltam 1-2 képet Canonnal, Boniról és NemBoniról is :D
Bonisok:
Gondoltam, a bejegyzések végén adnék mindig egy jó számot. Amit én nagyon kedvelek. Most itt az első :) Sokat kerestem, és egy nagyon jó barátom meg is találta nekem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése