Csoda történt :)

Szerdán voltunk mezőn újfent. Boni teljesen szétesett. NEm bírt láb mellett menni, folyamatosan szaglászott. Akkor Brigi kézbevette...persze, egyből ment neki minden. Ekkor Brigi úgy döntött, hogy na jól van, szaladgálj egyet, és elengedtük. Körülöttünk rohangált, behúzott farokkal, hozta a Pörgettyű formáját :) És soha nem ment el. Eddig, ha elengedtük minél messzebb rohant tőlünk, most is elment, de ugye nem kivágtatott hanem körülöttünk egy olyan 15-20 méteres körzetben szaladgált :) Ahogy sípolt Brigi, felfigyel, behívósíp, visszavágtat :):) Imádoooom <3 Ezután nagyon nagy simi, és elnegedtük újra. Megint rohant egyet, síp is ott termett. Majd Zsömivel, egy 2 éves goldi lánnyal és a gazdijával dummyztak. Nagyon ügyes volt a leányzó :O Boni meg nézte, figyelte, ahogy a másik kutya dolgozott. Aztán mikor úgy láttuk eléggé ki van éhezve, Brigi játszani kezdett vele, és eldobta nem túl messzire a dummyt. Na Boncsi kirontott érte, felvette, hozta egy darabig, majd kiköptre és bóklászni kezdett. Leesett neki, hogy el van engedve és elfutott. Nagyon nagyon nehezen visszacsaltuk, és akkor kapott egy jó kis dorgálást Brigitől. Ilyet nekem soha nem szabad tennem. Én legyek Boninak a mentsvár. De ez ráfért. Komolyan. Előbb-utóbb úgyis kapott volna. Ezután csináltunk egy durva behívást. Volt egy pici domb, de lefelé sokkal nagyobb volt. Azon a dombon átfutottam, teljesen le, és még ott is egy picit. Onnan hívtam. A domb tetején majdnem megállt, de onnan egyből levágtatott. Biztos benne volt a lejtő is, de szerintem az is, hogy végre lát, és rohant - nem kifejezés! Aztán becsapódás, simi, gügyögés, párizsi, ültetés, felegyenesedés, póráz rá, majd vissza séta láb mellett. Ezt csináltuk még párszor. És mindig lelkesen jött. Már nem is tudom, hogy vagy miért, de Brigi hívta. Elég sokáig néztek farkassszemet, majd Boni beadta a derekát és odament...azt hittük. A végén kikerülte. Akkor már én is hívtam és hozzám jött. Szóval ezt a behívást korrigáltuk és hozzám jött. A végfelé előadta a hattyúk halálát ebem. Ugyanis ő már fáradt, nyűgös, nem tud menni se láb mellett, se pórázon. A francokat. Megint jött Brigi :D Mint a kisangyal úgy ment, majd Brigi a hátára tette a pórázt, mintha el lenne engedve. Ha kicsit távolodott Boni Brigi szólt neki, hogy "Hé!", és egyből tudta a dolgát :) A mező felétől a kocsiig, kb 15 perc, végig úgy jött :O Imádoom <3
Tegnap gyakoroltam vele, és nekem is jól ment ez a láb mellett követés, és rátettem a hátára a pórázt. Ügyi volt. Lemaradt egy nagyon picit. Tényleg kis távolság volt, oylan 30 cm. Szóltam neki hogy "Hé". Nem is durván szóltam. Egy csepp fegyelmező, szigorú, dühös hang nem jött ki belőlem. De neki felcsillant a szeme, és láttam, hogy késő. Kivágtatott. Nagyon elrohant. Elkezdtem visszafelé szaladni, hívtam, semmi. Akkor felhívtam gyorsan tesóm elmondtam hol vagyunk, és hogy Boni elfutott. Nem akartam a fejlemények végét kivárni mint múltkor, ezért hívtam gyorsan fel valakit. Aztán visszamegyek, ahonnan elfutottam. Nem láttam, aztán feltűnt egy bokorból és vágtázott felém! Közben hívtam, guggoltam, tapsoltam, mindent csináltam, csak tényleg jöjjön. És visszajött!!! Biztos megevett valami zsömlét vagy ilyesmit, de anniyra örültem. Nagyon nagyon megdicsértem. Gyorsan hívtam tesóm, hogy riadó lefújva, majd elmeséltem neki, hogy mi volt. 2 dolgom, felhívtam Brigit. Hogy kipróbáltuk, szem felcsillanása, kirohan, visszafutok, telefon, megint visszamegyek, és vágta :) Azt mondta, hogy szuper, meg hogy a végén még nagyon büszke lesz ránk, de ezt a póráznélküli láb mellett sétálást ne csináljam többet...hihi :):):) El nem tudom mondani, hogy örültem. Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, mikor a szíve kihagy 2 másodpercre, majd utána elkezd verni mint egy eszeveszett. Ezt érzem mindig ha elrohan. Brigivel más, vele érzem , hogy segít megoldani, és még fogom látni Bonit :D De most... ráadásul ha egyedül vagyok vele. Teljesen kiborulok. De ahogy láttam, hogy jön, az valami hihetetlen volt. Nem emlékszem arra, hogy ilyet csinált-e bármikor is, hogy egy teljesen nyitott terepen póráz nélkül (vagyis nem mert a nyakában lógott :D), tudatában annak, hogy nem kontrolálhatom, és mégis jön. Jön?! Dehogy. Ez VÁGTA volt kérem :) Annyira boldog voltam. Nem is tudom se jobban, se szebben kifejezni, hogy nagyon szeretem, és mérhetetlenül boldoggá tett most ezzel :)
Ma is voltunk mezőn, Brigi sajnos beteg (jobbulást!), a fárje, Péter helyettesített. Volt egy pici fegyelmező, meg behívások, ugyebár. A behívások elején csak oylan 30 méter volt a táv, és Boni rajta maradt a póráz. Az elsőnél volt egy miniatűr baki: rászóltam, és egyből tudta. Bár nem tudom, hogy csak túlfutott, vagy tényleg elakart menni, már nem is emlékszem, de egyből jött :) Csináltunk még jó pár behívást. Volt, hogy látott, volt cseles, volt bokorba, dzsindzsába bújdosós... Az utolsó előtti behívásnál jött egy eb és a gazdija. Megvártuk amíg elmennek. Azt mondta Péter, ugye én nem láttam őket, mert elbújtam, hogy Boni nézte a kutyát, de ahogy meghallotta a síípot, kirontott! :) Az tuolsó behívás nagyon vicces volt :D Azt mondta, hogy menjek vissza a kocsikhoz, és bújjak el a 2 kocsi között, és onnan hívjam (kb 200-250 méter!!!). Így is volt. Mentem vissza, erre apu gyorsan kiállt a kocsival, elkezdett felém jönni, majd integettem neki, hogy menjen vissza. Elmagyaráztam neki, hogy hosszú behívás lesz, Boni Péterrel van, mert ugye mi már nem láttuk őket. Megijedt, hogy Boncsi elrohant :) Akkor nem ráérősen sétálnél, hanem sprint, bár inkább telefonálnék :D Na mindegy. Szóval, megérkeztem a kocsikhoz. Fújtam a hosszút, majd a behívót. Sokáig nem láttam, de hát a fasor elég hosszú. Aztán felbukkant, mint egy apró száguldó pont. És vágtatott, egy pillanatra sem tántorodott meg. Ott volt, és hopizott, és dicsérgettem, és kapott párizsi kockát... És olyan jó, hogy végre látta ezt is apu! Ő eddig csak azt látta, ahogy nem jön, és most látta, hogy száguld :) Annyira szeretem és imádom <3