Fél 6-kor keltünk, 6-kor indultunk és negyed 7-kor már a régi mezőcskénken voltunk. Utoljára májusban voltam ott. Tudtam, hogy nagyon szeretek ott lenni, de most, hogy megint kint voltunk, csak mi ketten Bonival (apu közben elment kocsit mosatni), rájöttem, hogy milyen nagyon hiányzott ez már nekem, nekünk.
Ment a láb mellett követés, fordulásokkal, forgásokkal, tempóváltásokkal. Elsétáltunk egy karóig, ledobtam a dummy-t, vissza séta és elküldtem érte. Kilőtt.
Olyan hatalmas nagy kő esett le a szívemről :) Mikor még itthon egy séta alkalmával próbáltam gyakorolni Bonival el se indult, vagy csak bandukolt a dummy-ért :(
Visszafelé jött-jött, de nem futott, de nem is bandukolt. Futottam előle, de ugyanúgy jött. A következő ilyen feladatnál, mikor jött vissza, akkor ugráltam, tapsoltam, biztattam, és nagyon szaladt felém. Nagyon nagy örömködés volt :)) Mondjuk, annyiban besegítettem, hogy egy kis dombocskára dobtam fel a dummy-t, így visszafelé, lefelé kellett jönnie, hátha meggyorsítja az is egy picit.
Csak memorykat csináltam, apránként növelve a távolságot. A dummyt mindig ugyanoda dobtam, csak messzebbről küldtem el érte a kutyát.
1-2 sima jelölést is becsempésztem a memoryk közé. Megcsinált mindent, csak a tempóján nem tudtam már javítani. 1x bejött az ugrálás-tapsolás, de utána már nem. Mikor visszafelé sétáltunk a kocsihoz (Boni természetesen levezetésképp bóklászott, szaglászott), az jutott eszembe, hogy mégsem reménytelen a helyzet. Tudom, nem szabadott volna eddig sem így gondolnom, de mikor alig indult el a dummy-ért, megszaglászta és otthagyta, kétségbeestem. Azt jelentette, hogy ennek a 3/4-ed évnek sok haszna nem volt.
Most viszont reményteljes jövő áll előttünk. Rájöttem, hogy érdekli őt ez a munka dolog. Mindig is érdekelte, csak annak a fránya labdának a csábereje :) Tudom már, hogy "csak" a tempón kell javítanunk, meg a fogáson is, sajnos, de menni fog. Nem sürget minket semmi. Ha 5 évesen, akkor 5 évesen, de tudni, és szeretni fogja azt, amit csinál :)
Mikor hazaértünk, kiakartam venni a kocsiból, akkor láttam, hogy behányt... De csak víz volt. Persze, mielőtt elindultunk teleitta magát, és ki is jött belőle. Semmi baja nincs már, fekhelye is finom Ariel-illatú (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése