Én megmondtam, hogy Boni mindig elrontja. Most hosszabb volt a folyamat. A tegnapi angyali viselkedésén felbuzdulva simán elengedtem, és én leültem a padra, nyugiban. Figyeltem ugyan, de nyugodt voltam, nem aggódtam. Erre, persze, hogy messzire megy tőlem, nem mellettem kolbászol. Ez még nem is volt vészes. De elkezdett zabálni. Odamegyek póráz, vissza a padhoz és leültetem. Majd megenyhülök megint elengedem. Persze, megint zabál. És elegem lett. Egész nap ilyen volt - rossz. Mindent evett. Annyira haragudtam rá...
5-kor beültünk a kocsiba és Gyöngyösig mentünk, ahol meglátogattuk a nagynénémet és a családját. Van egy németjuhászuk, Suzie. Ő is meg volt kötve (már vártak minket:)), Boni is pórázon volt, közelítettünk, hátha ismerkednek kicsit, és lenyugszanak a kedélyek. Aztán csak nem. Így elzártál Suzie-t, én meg elengedtem Bonit. Nagyon élvezte a locsolástól még nedves füvet, rengeteget rohangált, hempergett, bukfencezett örömében. Talált csont darabkákat, majd Ő is kapott egy szép nagy csontot! Very happy votl a csonttól. Megkapta rágta 1 percig, felkelt, körbeugrálta, majd megint rágta :D Evett koktélparadicsomot, és körtét is. A nagy csontrágicsálás közepette köszöntünk el, és jöttünk haza. Igaz, hogy az út nem hosszú (kb 45 perc), de 3-an ültünk hátul (Boni, én, tesóm) és elég szűkösen voltunk. Ez nem is zavart volna, ha nincs ilyen meleg. Segáz. Túléltük ;)
BoniAdri :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése