Drágaságom

Tegnap este a még a zsebemben maradt "visszacsalogatóhaelszökik" teniszlabda. Elővettem és eldobtam Boninak (pórázon volt még - 5m-es flexi). ÉS! Rohant utána, egyből hozta, és doaadta nekem. Nagyon boldog volt :) Még párszor eldobtuk Nikivel neki és mindkettőnknek szépen hozta - bár kellett a biztatás :)

Na, felhívott minket Brigi, lemondta az oktatást, de a férje, Péter jött helyette. Szóval trénerünk volt :) Először csak sétáltunk Bonival. Bármit csinálhatott, pisi-kaki, szaglászás, csak húznia volt tilos. Hát az elején még nem tudtam csinálni :S Aztán, láb mellett követés, akkor csak rám koncentráljon, majd parancsra és sípra is ültetés, s mikor rám néz akkor dicséret. Akkor volt behívás, de nem engedtük el, csak leültettem, elé álltam úgy, hogy a póráz épphogy ne legyen feszes, és mikor rám nézett, akkor hívtam és ha jött nagyon megdicsértem. Akkor ezt úgy is, hogy mikor odajön hozzám, akkor ugorjon fel rám. Ez tetszett Boncsinak, bár nem nagyon értette, amikor ezt csak akkor szoktuk, ha hazaérek :) Volt olyan, hogy Péter fogta Bonit, én meg kb 15 méterre elsétáltam, és, hogy hívjam be. Vágtatott, mint állat. Aztán kikerült, és berohant a bozótba. Onnan kikergetett egy fácánt. Majd tovább ugrált ott, és felröppent még egy fácán....aztán még egy :) Én az "úton" álltam, és vártam rá, hívtam, néha elé-elé mentem. Mikor olyan 10 méterre volt tőlem, akkor hívtam, de csak nézett rám. Elővettem a teniszlabdát, és rohant felém, és még fel is ugrott rám. Azt mondta Péter, hogy nagyon nagy dolog, mikor 3 fácán (!!!) után is visszamegy hozzám. Vagyis ez Boninál nagy dolog, mert Ő ugye nem behívható :):) Utána már nem csináltunk sok dolgot, mert amilyen bozótban ugrált, kiderült, hogy az valami minibogáncs-féleség. Tele lett azzal. A frontja nem is látszódott ki, tiszta bogyó volt... A combja, a pocija is szörnyű volt. Nem is tudott láb mellett menni, folyton szedegette. Úgyhogy Péter az ujjai közül, én meg a pociján, combján szedtem ki nagyjából. Úgyhogy ennyire kiszedtük, majd mentünk si vissza a kocsikhoz. Apu ott várt, mert nem akart kiszállni a nagy parlagfűbe.

Itthon mennyit szenvedtünk azzal, hogy kiszedjük...anyuval ott szenvedtünk vele. Anyu furminátorral, kefével, én kézzel, majd Ő is inkább kézzel csinálta. Először Boni tiltakozott, de annyira fáradt volt, hogy szinte el is aludt :)

Szóval nagyon jó volt ma a kutyasuli :) Jövőhétre beszélünk Brigivel időpontot. Alig várom :)

Kíváncsi vagyok, mi lesz ha majd a kiállításon is esni fog...majd megoldják a szervezők, vagy ázunk, és sok-sok gyönyörű ázott golden lesz a ringben, és gumicsizmában fogom felvezetni Boncsit :D

BoniAdri