Az ember

A legundorítóbb állatfaj. És ez tegnap este bebizonyosodott. Mikor is, anyuval sétálunk, és a séta végén Ő bement a Spar-ba vásárolni 1-2 dolgot. Mi addig Bonival labdáztunk picit, majd a Spar elé ballagtunk, remélve, hogy hamarosan kijön. Kicsit megijedtem mikor odaértünk. Vagy 10 fiú állt ott, vihogtak, cigiztek, és valakire nagyon vártak. Gondoltam valamelyikük bátyját beküldték, hogy vegyen nekik piát. Én naív nem hittem volna, hogy egy hajléktalant küldtek be, akinek pénzt adtak, hogy vegyen magának piát. Mikor kiért az öreg, mindegyik ott ujjogott, dícsérte, amiért vett magának nem tudom milyen itókákat. Ott vihogtak rajta, a már félig elszívott cigijüket a lábára a dobták, Ő gyorsan lehajolt, felvette, és letüdőzte. Erre még jobban röhögtek. Akkor mondták neki, hogy menjen a pénzautomatához, össze-vissza mondták neki a számokat, mintha kódok lennének... teljesen hülyére vették, élvezték, hogy Ők a "tehetősebbek", a felsőbbrendűek. Ilyen sors vár rájuk is. Bevallom, nem szeretem a hajléktalanokat - véleményem szerint: ők maguk juttatták magukat ilyen helyzetbe. DE NEM MINDENKI! Valaki lehet, hogy valamilyen fogyatékkal élt gyerekkorában is, és emiatt nem tanult, vagy nem adatott meg a lehetőség, hogy tanuljon, még akkor sem, ha ő a világ legbecsületesebb embere lett volna. De ez mindenen túlment. Hogy lehet így bánni egy fajtársunkkal? Hogy képes valaki így a mélységig alázni egy érző embert?


Egyetlen jó hírem: tilós sózni az utakat, járdákat (amennyire én tudom). Végre! Sose szerettem, mert kimarja az állatok lábát, de mióta kutyám van még jobban utáltam. Hál'istennek ez megszűnik - remélem :)

Hiszek benne

Egyre büszkébbé tesz engem ez a kis vakarék :) Anyuval a piacra mentünk, mert nekem mindenképpen nektarin kellett, Boninak meg alma :):) Nem volt kibúvó...menni kellett. A töltésen mentünk egy jó darabot - Boni elengedve. Persze, zabált 1-2 dolgot, kikapartam a szájából, leszidtam, majd mentünk tovább. Szidás után vagy mögöttem kullogott szorosan, vagy mellettem jött, nem bóklászott. Megzabálom :) Na, a lényeg az, hogy néha-néha tudunk póráz nélkül is közlekedni. Alig várom már a pillanatot, hogy ne a flexivel, hanem retriever pórázzal menjünk, azt is a nyakamba tenném, ebem pedig körülöttem bóklászik:) El fog jönni ez a pillanat is. Én hiszek benne. És elérkeztünk a legfőbb dologhoz. A kutyát nem kell a széltől, estől, mindentől óvni. Sokkal erősebb, okosabb annál, mint amilyennek mi, emberek gondoljuk. Ilyen voltam én is. Mindentől óvtam (na, nem a széltől:)). Itt például a behívásra gondolok. Szerettem volna, ha el van engedve, bóklászhat, de nem mertem, mert NEM BÍZTAM benne. Ez egy óriási hiba. Mostanában elég sokat tanulunk, gyakorlunk, és ez az elmúlt 2 nap történésein látszik, segít, haladunk. Elmertem engedni. Magamban mondogattam, hogy nemf og lemenni az úttestre. Nem hülye. A macskákat is figyeltem, nehogy miattuk rohanjon át az úttesten. Figyeltem a környezetre, Bonira, megjegyeztem, hogy melyik kutya ijeszti meg a hirtelenségével kerítésen belül...néha attól is elfut - nem messzire :) Szóval tényleg mindenre figyeltem. És BÍZTAM BENNE. Evett pár dolgot, de nem hal bele, ha megeszik 1 elszórt kenyérdarabot. Természetesen nem örülök neki, próbálok arra is figyelni, hogy ne egyen semmi kaját, de ez nem a világ vége.

Büszke vagyok rá. Ez nem azt jelenti, hogy leállunk a gyakorlással meg, hogy pórázt sem fogok vinni sétára. Dehogy is :) Ez csak azt jelenti, hogy haladunk, lépésről lépésre, lassan, de biztosan közeledünk a célunk felé :)

Ma nem is írok többet. Ez volt a nap csúcspontja. Olyan jó érzés, mikor szabadon van, de ő mégis körülöttem forog. Szólok, és felfigyel. Ezt elég ritkán csinálja, de semmi baj. Össze fognak jönni a dolgok:) Már csak ennyit szeretnék hozzáfűzni a mondandómhoz:

A kutya 10 kérése az emberhez

1. Az életem tart tíz – tizenöt évig. Minden távollét Tőled
szenvedést jelent nekem.

2. Adj időt arra, hogy megértsem, mit akarsz Tőlem.

3. Bízzál bennem, mert ettől élek.

4. Ne haragudj sokáig rám, és büntetésből ne zárj be.

5. Neked van munkád, szórakozásod, barátaid – de nekem
csak TE vagy.

6. Sűrűn beszélj velem! Akkor is, ha a szót nem értem, de a
hangodra figyelek.

7. Tudd meg: ahogy velem bánsz, azt soha nem felejtem el.

8. Gondold meg mielőtt versz, éles fogaimmal én könnyedén
szétharaphatnám a kezed, de ezt nem használom fel
Veled szemben.

9. Ha munka közben mérges vagy rám, mert azt hiszed,
hogy lusta vagyok, gondolj arra: talán szomjas lehetek,
vagy régóta vagyok a napon és ezt a szívem nem bírja.

10. Törődj velem mikor megöregszem, mert ez Veled is megtörténik.
Tegyél meg minden nehéz lépést velem, mert Veled nekem könnyebb.

Köszönöm, hogy vagy nekem drága lánykám :) <3