Megnyugodott lélek

Késő délutáni sétánkkor elmentünk az újpalotai kutyafuttatóra. Ez egy igazi futi, nem úgy, mint a régi, ahova eljártunk. Teljesen körbe van kerítve, van 2 kapu is, agality-s akadályokkal tele van tömve... nagyon szuper hely lehetett. Igen, csak lehetett. A sok huligán, meg a nem tudom kicsodák lelopkodták az agility-s akadályokról a deszkákat, így most csak áll valami tákolmány, ami veszélyes, és semmire sem jó. Meg ugye fel van ásva az egész... akkora gödrök vannak o.O

Szóval, elmentünk erre a futira, de voltak bent. 1 kutya volt csak, de ahogy a kapu közelébe értünk úgy ugatott, vicsorgott :/ Hááát, így sok kedvem nem volt bemenni... Járkáltam Bonival a futi mellett, ott labdáztam, hátha megszán a nénike, aki bent üldögélt és a padon fekvő kutyáját simogatta. Ezért érdemes elengedni a kutyáját...

Egyszer csak kiszól, kérdezi, hogy 'Fiú?'. Mondom nem. Kérdezi, hogy: 'Hát akkor? Lány?'. Gondoltam magamban, nem, egy ufó :) Mondom, igen. Erre "elszontyolodott" képet vágott, mondja, hogy hát az övé is lány, és, ő veszekedős (mintha nem jöttem volna rá :)).

Itt annyiban is maradt a beszélgetés én megint ott járkáltam a futtató mellett. Megint kiszól, hogy egy fél órára nem-e akarnék bemenni, addig ő kijön, de majd visszajön. Mondtam, köszönöm. Be is mentünk, miután kijöttek.

Bonit leültettem, majd levettem róla a pórázt. Parancsra indulhatott. Nagyon sok szag volt, össze-vissza járkált, amíg én körbesétáltam a futtatót, hogy a kerítés mentén nincs-e nagyobb lyuk, ahol kitudna menni. Nem volt szerencsére.

Akkor elővettem a labdát, eldobtam, Boni utána rohant, megszagolta, majd tovább szaglászott. Odamentem, leszidtam, láb mellé vettem (póráz nélkül), és mentünk úgy egy picit. Aztán megint eldobtam a labdát és csak akkor mehetett érte mikor mondtam, hogy 'hozd!'. Akkor ment, fogta, hozta, adta :) Utána már semmilyen szag nem érdekelte, csak labdáztunk. Ő hozta, én dobtam is :) Nagyon jó volt, sokat labdáztunk, találtam egy hosszú sávot, ahol nincsenek gödrök (futás közben 2x belelépett egy nagy gödörbe, és biztos fájhatott neki :/ ). Habár, a labda után töretlenül ment :)

Hazaértünk a nagy sétából, kiitta a vizes tálját, mellé pedig egy kisebb tavat kreált :) Aztán jó sok zöldséget kapott levesből a tápjára, befalta, büfizett. Megkapta a Denta Stix-ét, azon nyamnyogott egy sort, és végül kidőlt.

Ilyenkor mindig megnyugszik a lelkem, hogy nincs neki rossz sorsa. Többször is gondolkoztam rajta, hogy mennyivel jobb lenne kertes házban, de ez nem olyan biztos. Persze, jó lenne, de így is jó, ahogy és ahol vagyunk :)

Eleget fut, játszik, mozog, egészségesen táplálkozik, biztos otthona van... egyszóval: "jódóga" van :)