BONI BLOGJA: Gyakorlás

Mint mondtam, duplán bepótoltam a gyakorlást. Több mitn fél órát fárasztottam Boni kis agyát :)) Eleinte futottunk kb 3 kört, meg 1-2 oda-visszát, majd 2x is beállítottam. Hááát, most nagyon rosszul ment. Vannak napjai, mikor olyan, mint egy világgyőztes kutya :)) A mozgása, az, ahogy úgy marad, mint ahogyan én állítottam. De van időszak mikor hülye. Semmit nem csinál meg. Vagyis ez szerintem nem si tőle függ. Nem fogom rá. Én bénáztam, biztos. Ezt a KIÁLLÍTÁSon nem csinálhatom...ami pontosan 4 NAP MÚLVA LESZ!!! Remélem addigra összetudom magam szedni. Ott királyul kell teljesítenünk. Ráadásul az utódcsoportban (Balu papa és gyerekei: Csipesz, Rio (édestestvér) és Boni) sem kéne leégetni magunkat, és ott nem csak magunkat, hanem a papát és a (fél)tesókat sem. Ja, jut eszembe. Mivel még Boni Zsani tulajdonában van (hivatalosan :))) ezért nevezni fogjuk őket a helyszínen kutyapárba. Szóval a mamiját, Lolát sem kéne lehúzni... :( De majd ügyködünk valamit. Már várom nagyon ^^ A komáromit is imádtam. Annyira élveztem. Az idegességem, és az izgulásom mellett. Csak a bírálat és az eredmény miatt lettem kicsit szomorú...vagyis nagyon :))) De a helyszín, a hangulat, a szervezés, a társaság, és Boni miatt meg fantasztikus volt. Beleszerettem abba a világba :) A "kudarc" ellenére. Bár én ezt nem kudarcnak nevezném. Csak egy sikertelen próbálkozásnak, ami sikeressé fog válni 1x. 1x biztosan meg lesz a kitünő 1-2-3 valamelyike. Szurkoljatok :))) Még ha nem is most vasárnap :)

Visszatérve a gyakorlásra, ezután az alapengedelmességet vettük elő újra. A láb mellett követéssel kezdtük. Nagyon sokat csináltunk belőle. Fel is készültem jutifalatok terén erre :) De ügyes volt! Meg voltam elégedve vele. Sokat javult. Messze nem tökéletes, de az utolsó 10 az már szinte tökéletes volt a kb 30-ból. Hihi :) Aztán, ül, fekszik, marad. Az 1. "marad"-nál mérges lettem rá. Mentem cikk-cakkba a fák között, egyre távolodva tőle, aztán vissza, ugyanígy csak a terep másik részén. És mikor már visszafelé mentem felült. Odamentem rászóltam, lefektettem, aztán egy rövidebb utat csináltam, és annál már ügyi volt. Mondtam, na itt most ezt hagyjuk is abba. Majd holnap folytatjuk ezt is. Ül, fekszik mennek már nagyon...szerintem ez azért elvárható egy 14 hónapos kutyától. :)

Aztán a Nádastó téren megint nem volt senki. Pedig nem akartam most, hogy játszunk. Vagyis nem azzal a szándékkal indultam el sétálni. De kihasználva, hogy nincs se család, se gyülekező srácok, se ebek, így odamentünk, és elengedtem. Gyorsan talált is egy botot. Amíg ő faragott, addig én elmentem szép lassan egy fa mögé. Kukucskáltam, és láttam, hogy felállt, és körbe-körbe néz. Sípoltam és jött. Nagy örömködés, sok simi, 1 jutifali :) Aztán megint elment botozni...hagytam, nehogy azt jegyezze meg, hogy hívom, dicséret és utána pórázt rakok rá. Úgyhogy még egy kicsit ott volt. Aztán megint elbújtam egy másik fa mögé, teljesen más irányba. Megint sípoltam, most arra egyből jött. Aztán nem hozzám...ott volt egy kút előttem és azt nyalogatta. Odamentem, nem dicsértem, nem szidtam. Aztán megitattam. Tiszta víz lett a feje, amit a száraz porba törölgetett. Mondhatom...gyönyörű lett:) Aztán megint lemostam a fejét meg még egyszer megitattam, de most siettem vele a fűbe. Ott törölközzön :) Aztán még sétáltunk egy 30-40 percet.

Nagyon kevés kaját kapott szegény lánykám. De muszáj még mindig fogyasztani. Neki is jobb lesz, és a bíróknak is :)))

Este gyorsan mentünk le anyuval és Bonival sétálni. Anyunál éppen záptojások voltak, azt siettünk elvinni egy messzibb helyre kidobni. Aztán onnan egy pici séta. Majd Bonira adtam a rövid pórázt, és futottam (kocogtunk) egy utcát, meg vissza. Az elején nagyon mérges voltam rá. Úgy elkezdte cibálni a pórázt. Rászóltam, hogy "ereszd". Elengedte kb 2 méter erejéig. Majd erélyesebben megint rászóltam, hogy "ereszd", és akokr már végleg elengedte. Megpaskoltam futás közben a fejét, meg mondtam, hogy jó kislány :) Meglepődött, hogy este futunk is :) Ezentúl bevezetjük. Mikor visszaértünk anyuhoz (őt addig egyedül hagytuk sétálni), akor megint ráadtuk a hosszú pórázt, mert cska azon tudja a dolgait elintézni. Séta közben találkoztunk Lorddal (egy idős németjuhász fiúval). Boni teljesen bepörgött rá. Olyanokat futkosott. Volt, hogy már egy félsikoly kijött a torkomon, mert teljes erejéből majdnem nekifutott egy oszlopnak. Magamban már lejátszódott, hogy betöri a kis fejét, sikítok meg minden. De egy fél centi híján kikerülte. Nagyon zizi volt :)

Most alszik is. A mai nap is jól telt. Elégedett vagyok a mai viselkedésével. :)

Ja, és anyu átutalta a vadászkutyás tábor foglalóját, én meg elküldtem mailben a jelentkezési lapot. Szupeeeeer! Most már tuti megyünk :)

Még rakok fel 1-2 régebbi képet is:
felvezető pórázát rágicsálta...